még felnőttként is annyira felfoghatatlan, hogy találkozik az a két sejt és lesz belőle egy gyerek, aki pont olyan amilyen, pedig annyiféle lehetne, és a semmiből hirtelen itt van, és pont ő a te gyereked és emiatt aztán annyira szereted, hogy csak na... Tavaly ilyenkor Marci még csak egy várakozó petesejt volt, most meg itt van velünk és egy csomó minden ezzel eldöntetett... még csak egy pici baba, de már benne van, hogyan fog kinézni felnőttként (helyespasiként:)), van egy alaptermészete, ami elkíséri majd az életben, mi pedig most kezdjük csak megismerni... nem is ragozom tovább, bele lehet ebbe rendesen gabalyodni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése