Dorka a zűrzavar közepén 7 éves lett, meg is ünnepeltük, amennyire tőlünk telt. Volt egy családi négyesben tánc utáni ünneplés, volt egy zsúr a dobozok között, és volt egy családi buli anyukáméknál. Ennél kevesebből nem lehet megúszni:))
Dorka megkapta a vágyott Olivia-házat, amit egy doboztetőben pár nap alatt összerakott, majd átköltöztettük, most újra össze kéne rakni:)) A zsúrtól nagyon görcsöltem, Dorka nem lacafacázott, az összes lányt meghívta az osztályból, egy kivétellel el is jöttek, azaz összesen 12 lány, akik, mikor pénteken 2-kor (ez egy külön történet) mentem értük, már teljesen be voltak zsongva... A buli szerencsésen lezajlott, ebben nem kis szerepe volt két lelkes segítő anyukának: egy véres száj, 4-5 bőgés és egy halom kaja volt a mérleg, és általánosságban a jókedv volt az uralkodó hangulat...
A családi buli, a családtagok által megszokott mindenféle bonyolítások ellenére szintén jól sikerült, Dorka összesen annyi legofriends-el lett gazdagabb, hogy akár boltot is nyithatnánk, meg szerencsére lovaskártyát is kapott, ez a kettő ugyanis a fő sláger, kíváncsi vagyok, meddig tart a lelkesedés...
Szóval az a bizonyos felejthetetlen éjszaka, amikor szülni mentünk, már hét éve volt, és én egyre többször azon kapom magam, hogy Dorka kisgyerekkorától búcsúzom, és ezügyben nosztalgiázom... Mert most már tényleg eléggé nagylány, saját élete van, még akkor is, ha közben a lelki problémáin keresztül azt jelzi nekünk, hogy nagyon is szüksége van ránk, figyeljünk rá jobban... Ez egy érdekes kettősség most nekem, a kicsi és a nagy keveredése egy gyereken belül, ahol sokszor nehéz megtalálni az egyensúlyt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése