Voltam a tanító néniknél beszélgetni Dorka dolgairól, most még jobban szeretem ezt az iskolát... Meséltem nekik Dorka nehézségéről, ami inkább a mi problémánk, de nem tudjuk a megoldást. Nagyon aranyosan reagáltak, meséltek ők is Dorkáról, olyat is, ami nagyon mellbe vágott, együtt kerestük az okokat, ez volt a fő vonal, nem az iskolai előrehaladás... Aztán hazaértem, Barnus még aludt, és amikor egyedül maradtam, a beszélgetésből és más egyéb megjegyzésekből összeállt a kép, hogy mi bántja Dorkát... Fájdalmas felismerés volt, több okból is: hogy ezt a dolgot eléggé elrontottam, hogy olyan hibát követtem el, amit másoknál rögtön kiszúrok, hogy bántottam Dorkát, hogy a testvértémát nem jól kezeltem... Hát innen jött a bocsánatkérés, ami még csak a levegőnek szólt, de Dorkával is tudatni szeretném...
Sok minden világos lett: a matekfeladat, amikor mindent elkövetett, hogy mellette maradjak, az, hogy miért nem akar az öccsével fürdeni, meg úgy általában is, hogy szüksége lenne több kizárólagos figyelemre és ezt kerülőutakon tudja csak tudatni velünk... Pszichológusnál még nem jártam, de ez a beszélgetés olyan beszélgetés volt, az a fajta, ami, még ha fájdalmas is, segít, hogy meglásd a lényeget...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése