Bár azt mindenki tudja, hogy gyerekekkel az élet tele van váratlan fordulatokkal, még én is, azért így is sokszor naivan meglepődök azon, hogy a gyerekeim újra meg újra tudnak meglepetést okozni.
Barnus például tegnapelőtt éjjel egy enyhe, de azért ijesztő kruppos rohamot produkált, pedig este még kutya baja nem volt. Szerencsére hamar túl volt rajta, de még így is igazolta azt, hogy a krupp a gyereket magát is eléggé megijeszti, mert nem tudtam az ágyába visszatenni, és végül kettőnk között, mérsékelt légvételi zörejekkel tudott csak újra elaludni...
Dorka pedig egyrészt mostanában azzal lep meg állandóan, hogy borzasztóan adakozó kedvében van, szétosztogatja dolgait a szerinte rászorulóknak (zuzu hörcsögöt, pónit, üveggolyót), még az augusztus óta vágyott (akkor kapott Barnus olyat a szülinapjára) nagyszemű állatát is rögtön aznap reggel, hogy 4 hónap vágyakozás után meghozta a Mikulás, kölcsön is adta napokra a sorban álló barátnőinek... Ehhez képest aztán még jobban meglepett, hogy tegnap, hazaérve a suli után az osztálytársánál tett vendégségből, elmesélte hogy miközben játszottak, egyszercsak eltűnt egy legóbarát (legóbarátból van neki, de a hiányzókra is régóta vágyik), amitől Gábor gyanút fogott, és végül Dorka kabátzsebéből előkerült az a bizonyos nagyon keresett figura... Az ilyen helyzeteket én elég nehezen tudom kezelni, Gábornak általában jobban megy, sikerült nagyon türelmesen kiszednie a zokogó Dorkából, hogy vajon tényleg úgy került-e a zsebébe, ahogy mi azt gondoltuk (úgy), majd rávette a még mindig zokogó Dorkát, hogy visszavigyék, persze ahogy odaértek, Dorka elbújdokolt... Majd F. anyukája felhívott, hogy nehogy megbüntessük Dorkát, hiszen ez csak egy gyerekcsíny volt, de megnyugtattam, hogy nem hiszünk a büntetésben. Hogy a két lány egymás között rendezi-e valamilyen módon ezt a dolgot, valószínűleg sosem tudjuk meg. Hogy Dorka mit értett meg az egészből, azt talán megtudjuk egyszer, az mindenesetre kiderült, hogy rájött közben, hogy a barátságukat veszélyeztette egy kis mütyürért... Miután visszajöttek, Dorka odajött hozzám a konyhába egy üveggolyóval és közölte, hogy mielőtt azt hinném, hogy azt is lopta, elmondja, hogy az az övé, és most csak visszakapta... Pedig a lopás szó egészen biztosan nem hangzott el sem Gábor szájából, sem az enyémből az esettel kapcsolatban...
Amúgy az este arról szólt volna, és szólt is a kis intermezzo után, hogy ehető ajándékot készítünk a tanító néniknek. Keksz és díszítés:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése