és fárasztóbb, de ezt csak zárójelben teszem hozzá...
Tavaly szeptemberben, mikor 6 hetes volt és én jeleztem anyósomnak, hogy én viszem Dorkát hétfőnként a táncra, Barnus meg jön velünk, anyósom többféle módon kifejezte kétségeit azzal kapcsolatban, hogy én ezt bírni fogom. Pedig ahhoz képest, hogy most milyen fárasztó egy ilyen hétfő délután, a tavalyi kész üdülés volt. Barnust felkötöttem, Dorkát oviban összeszedtük, elsétáltunk, átöltözött, többiekkel rohangászott, bement a táncra, Barnust kicsomagoltam, fél órát szopizott (a régi FMH-ban volt két kényelmes kanapé), nézelődött, visszacsomagoltam, Dorka visszaöltözött, eddigre általában odaért Gábor, hazajöttünk. Ehhez képest idén: már nem bírom el hosszabb úton Barnust, ezért babakocsi, amit alig bírok felrakni a villamosra... Megérkezünk, Barnus rögtön vísitani kezd valamiért, ki akar szállni a babakocsiból, de ha kiveszem és szélnek eresztem, akkor ...ki tud menni az utcára, eléri a lift hívógombját és beszáll, elindul le vagy föl a lépcsőn, ledönti a karácsonyfát az aulában, megpróbál a büfé meletti asztalokról kaját szerezni ...soroljam még? Kukucskálni szeretne a paravánnál (ezt tőlem tanulta), de ha nekitámaszkodik, akkor eltolja, ezért megpróbálom arrébb vinni, erre ő természetesen vísit (Dorka szokta mesélni tánc után, hogy megint hallotta Barnust), az öltözőben a rózsaszín ruhahalmok között mindenféle kincset talál, amit magával szeretne vinni, ha nem engedem, lást föntebb a vísitásról szóló részt:)). Múlt héten talált egy almát, beleharapott, majd visszarakta, sétálni vitt egy plüssmacit, majd beleszeretett egy táskába és azzal grasszált fel-alá a folyosón...
Az öltözőben várakozó anyukákat szórakoztatja, akinél telefon vagy pénztárca van, azoktól az összes Barnus-bűbáj bevetésével megpróbálja elvenni, bemegy a vécébe körülnézni (és tapogatna is, ha hagynám), kb két percig leköti a könyve és kb. öt percig valami kaja, na de a tánc egy órás, én a végére már teljesen kész vagyok, és még haza is kell jutni, bár szerencsére általában jön a felmentő sereg...
Szóval a gyerek rendeltetésszerűen működik, én meg tankönyvi módon elfáradok tőle, de hogy írjak biztatót is, már tud egyedül enni kanállal (mondjuk abba is beleőszülök), megérti azt, hogy vidd vissza a helyére és készségesen visszaviszi a kihozott pelenkát, vödröt, Dorkaruhákat stb. nagyjából oda, ahonnan kihozta, érti, hogy segíts összepakolni és nekiáll összepakolni, érti, hogy ezt add oda Dorkának/apának és odaadja...
Mondtam már, hogy nagyon cuki?:))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése