ami egy nem hétköznapi, Kecskeméten töltött pénteket követett...
Reggeli után nem sokkal Barnus nagy nehezen elalszik, Dorka Gáborral leckét csinál (régóta ez az első szombat délelőtt, amit Gábor itthon tölt), én csak néha belekukkantok, mert közben ebédet főzök. Aztán lemegyünk az (üres) játszótérre négyesben, Dorka ugrálókötelezik, tologatja Barnust a traktorban, közben eléggé fázunk:))
Ebéd (egész finom lett), Dorka néz néhány magyar népmesét, Barnus egy órán keresztül szenvedve nem alszik, mikor végre elalszik, közkívánatra nekiállunk Dorkával a linzersütésnek. Hátha kicsit karácsonyibb hangulatba kerülünk tőle:)) Az a baj a linzerrel, hogy másfél óra megcsinálni (lemértem), plusz a takarítás, majd általában öt perc alatt fogy el...
Barnus az egy órás szenvedés után aludt szűk egy órát (mostanában ez a kedvenc szórakozása, teljesen szétszedi a kiságyat, a pelenkázót és amit még ér, ahelyett hogy aludna, majd alszik egy rövidet, végül tök álmosan és nyígva tölti a nap további részét), majd összeszedelőzködtünk, és elindultunk Dorkát leadni éjszakára a nagymamájának.
Dorka többször is elmondta, hogy ez mennyire egy jó nap volt:)) Szerintem is - semmi extra és mégis... Vagy pont azért...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése