Ez a bejegyzés nem a karácsonyi hangulatról szól, mert az még csak alakulóban, hanem a suli hangulatáról. Történt ugyanis, hogy ma ebéd után mentem Dorkáért, és annyira tetszett, ahogy az ebéd és a mese közötti "szabad időt" töltötték a gyerekek. Nem volt benne semmi különleges, egy csapat lány fogat mosott, egy másik csapat egy kupacban rajzolt, néhányan magukban ténykedtek, nyugi volt, a fiúk sem rohangáltak vagy ugráltak, a két tanítónéni pedig egymással beszélgetett... Olyan meleg, kedves hangulata volt, teljesen átéreztem, hogy miért nincs kedve Dorkának idő előtt eljönni...
Ami meg a nem hétköznapi történéseket illeti, az adventi éneklés, amitől én eleinte ódzkodtam, annyira szép, hogy csak giccsesen tudok róla írni:)) Most volt a második, az elsőnél csak az elsősök voltak, most nagyobbak is, és egy apuka által volt zongorakíséret is... Most épp mézeskalács-sütés után volt az osztály, annak az illata töltötte be a sulit, volt egy csomó kistestvér, az egyik szopizott, a másik kendőben aludt, a harmadik az iskolás nővére ölébe bújt, a nagyobb kistestvérek mászkáltak vagy üldögéltek... Az énekről legyen elég annyi, hogy Barni mindkét alkalommal az elején körülbelül 20 percig az ölemben ült(!), időnként más ölében, néha ringatta magát a ritmusra, vagy a kezembe nyomta a mézeskalácsát, hogy legyen szabad keze tapsolni... Dorka tőlünk kicsit távolabb, a többi lánnyal egy kupacban üldögélt, de amikor odanéztem, szinte mindig énekelt.
Ilyenkor eszembe jut az a sok gyerek, aki nem szeret iskolába járni, miközben olyan kevés is elég (lenne) ahhoz, hogy a gyerekek szeressék az iskolájukat...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése