2017

Jó év volt, soha rosszabbat...

41, 39, 11, 6, 3 évesek lettünk.

Januárban a befagyott Balatonon korcsolyáztunk, és (mellesleg) végre lett egy korcsolyám is. Már Barnus is egész jól korizik... elkezdtem a képzést is, sokat kaptam tőle...

Februárban nagycsaládos síelésen voltunk és a gyerekek remekül elszórakoztatták egymást, mi meg évről-évre egyre nyugisabban tudunk vacsorázni...

Tavasszal Barnus egyre jobban utálta az ovit, Gábor meg új szintre lépett sokat dolgozásban... elkezdtem a drámát is, aminek hála sokat okosodtam... nyár elején elbúcsúztunk a bölcsitől és a százszorszép csoporttól...

A nyarunk nagyon jól telt, azt hiszem, mindenkinek jó volt a program, még ha nem is könnyű ilyet találni a 3 különböző korú gyereknek...

Ősszel Dorka megkezdte az utolsó évét a Kincskeresőben, Barnus az utolsó évét az oviban, Marci meg az elsőt... Dorkának a felvételi stressz ülte meg az őszt, Barnusnak szerencsére nagyon bejött az új csoport, Marci meg nagyon jól vette az ovis akadályt... és az azért nagy könnyebbség, hogy egy helyen vannak és hogy jól érzik ott magukat. 

Nem könnyű menedzselni a gyerekek rengeteg különóráját, az volt az ősz egyik felismerése, meg 

hát nem is könnyű megtalálni az igazit... focimizériára gondolok itt legfőképpen. Decemberre nagyon elfáradtunk, az biztos. Marci jó beteg lett, 25-ét a Heim Pál ügyeleten töltöttük... ezt is ki kell próbálni egyszer alapon... de előtte szeptember óta a két fiú nem hiányzott összesen 1 hétnél többet betegség miatt az oviból, szóval nem panaszkodhatunk...

Nagyon szerettem ebben az évben a képzésem, a drámát, a könyvklubot és az olvasást, a futást és az első futóversenyt, a családi kirándulásokat és a néhány kettesben kirándulást Gáborral, a filmeket, színházat, koncerteket, a közös edzést, amíg tartott, az edzést amúgy is, a nyugis együttléteket a gyerekeimmel, közös sütögetést Dorkával, metrózást Marcival, kártyázást Barnussal... ez volt az az év, amikor sokat tanultam Barnustól magamról és a kapcsolatunkról... pszichodráma hívő lettem... többet olvastam, mint évek óta bármikor... rájöttem, hogy meg kell tanulnom lerakni a munkát, mert különben nem fogom bírni... és azt hiszem, erre Gábornak is szüksége lehet... kicsit több kettesben programot és kicsit több utazást elbírtam volna, de összességében nagyon is jó év volt és remélem, a következő is hasonlóképp alakul...

És hát a januári elhatározások mérlege:

a hasznos tanuláshoz tartottam magam, sőt túl is teljesítettem, mert olyat is tanultam, ami az életemhez is hozzáadott, nemcsak a munkámhoz, és munkaügyben is elég összeszedett voltam...

sokat futottam, ha nem is annyit, mint terveztem, és végre egy futóversenyt is kipróbáltam... az edzés is megvolt egész évben, csak Gábor szállt ki belőle nagy bánatomra... az itthoni rend és cuccminimalizálás sajnos nem halad a várt ütemben, bár egész évben dolgoztam rajta... a gyerekekkel leülés alakul, még messze nem az igazi, de érzem benne a fejlődést... és a blog, hát ööö hagyjuk is...

Vannak persze elképzelések 2018-ra is, ilyenek, hogy

abbahagyom az összevissza evést és jobban odafigyelek arra, mit viszek be magamba

a sokat futás szerepel újra, egy szuper órával megtámogatva :) és újabb versenyek

Gábort visszacsábítom edzeni (ennek mondjuk kicsi esélyét látom most, de hát hosszú az év)

jobban figyelek a barátságok és egyéb kapcsolatok ápolására

betöltöm a 40-et 

születik 2 egészséges unokaöcsém vagy unokahúgom (nem vagyok válogatós)(azzal is beérem, ha idén "csak" megfogannak) 

utazni is fogunk

a gyerekekkel leülést tovább alakítgatom

Dorka ügyesen menedzseli a felvételit, ha mégsem, azt is ügyesen menedzseljük és jó helyre kerül

Barnus is jó helyre kerül és sikerül még jobban odatalálni hozzá a kacskaringós úton

Marci továbbra is szeretni fogja az ovit és a kapcsolódásokban is egyre ügyesebb lesz

Gábor a munkáját fogja menedzselni, hogy többet lássuk, mint tavaly

meg én is menedzselni fogom magam, hogy meglegyen a család, munka és Szilvi egyensúlya

mindenki egészséges lesz és marad...

...asszem ez így pont elég lesz erre az évre :)

Marcibeszéd 2 részben

Ezt kb. egy hónapja írtam, a nyaralás után:

Marcibeszéd - mármint az a töredék, ami eszembe jut...

Már régóta mondogatom, hogy fel kéne venni Marci hangját, és ő beszélhetne a gps-ből, mert annyira édesen mondja, hogy "száz méter után fojduljon jobbja" és hasonlók. A mostani nyaralás alatt kiderült, hogy Marci szerint a gps a "néni, aki nem ül velünk az autóban". Amikor a néni azt mondta, forduljunk élesen balra, az Marci tolmácsolásában édesen balra lett, aztán úgy is maradt :)

Ma a csúszdás játszón jártunk a Gellért hegyen, ahol nagyon bátran szállt szembe félelmeivel és egész sokat csúszdázott, az egyik ilyen nagyobb falat után odajött és azt mondta: "hurrá, lecsúsztam, gratulálsz, gratulálsz" majd megrángatta a kezem, mintha kezet fogtunk volna.

Most újra feljött a téma:

Nemsokára már erőnek erejével se fogok tudni visszaemlékezni arra, hogy milyen vicces dolgokat mond a hároméves Marci. És ezt így harmadszorra-utoljára még szomorúbbnak érzem, mint a nagyoknál...

"Anya, építsünk becsukó vonatpályát!" (az olyan, hogy körbeér)

"Nézzük meg a mcQueen-es tévéberakót!" (dvd)

"Anya, a homokozóban ül egy apuka, de nem a mi apukánk, mert nem úgy néz ki, mint a mi apukánk, más a szeme és a feje..."

Olyan vicces dolgokat is mond, hogy focialgum (album akar lenni) és baziő póló (az a brazil feliratú pólója, de mire erre rájöttünk...), visszatérő ruhahisztije, hogy a legtöbb ruhája nem sportos (az a sportos, amin van oldalt csík, ha jól vettem észre) és hogy ő nem vesz hosszúnadrágot, mert abban fázik és majd csak nyáron vesz hosszúnadrágot...  

Az is nagyon emlékezetes volt, amikor ovikezdés előtt pár nappal (amikor gyakran szóba került, hogy az első hét a beszoktatás) ült a hintán és kifejtette, hogy "Anya, a beszoptatással az a helyzet, hogy engem nem kell beszoptatni az óvodába!" Egyébként ehhez tartotta is magát, egy könnycsepp nem volt, nagyon bátran és tudatosan vette ezt az akadályt... és nagyon jó neki, hogy ott van a bátyja, akibe lehet kapaszkodni (és aki az óvóda felé menet átvált gondoskodó, kedves nagytestvérbe, ehhez tartja is magát végig, amíg ott vannak, majd az óvodából hazafelé visszavált a szokásos stílusába, amiből nem annyira süt a szeretet :))

Folyt. köv. remélem...

6 éves

Még az is volt augusztusban, hogy Barnus 6 éves lett. Idén is Zánkán ünnepeltük, most pedig a zsúrjára készülünk. Nagyon várja már, ez lesz az első. 

Milyen a hatéves Barnus? Kemény dió nekünk... Nagyon önálló, egyedül fürdik, feneket töröl, öltözik, programot szervez magának. Egyesül lemehet középre, amikor lent vannak a barátai, a szülinapjára kapott órán jól eltájékozódik, a megbeszélt időpontokban bejelentkezik a játszón, vagy ha én itthon vagyok, akkor az erkélyre felkiabálva. Nagyon szeret focizni, bringázni, úszni, hosszú távokat is lehet már vele kirándulni. Nagyon kitartó, ha valami nem megy neki, nem adja fel, sokáig küzd és gyakorol a sikerért. Most épp az órát tanulja így. Legjobb barátai még mindig az ikrek, akik miatt olyasmire is vállalkozik, ami neki eszébe se jutna vagy amitől fél, amiben bizonytalan. Ezt mondjuk nem túl jó végignézni, de nem hiszem, hogy van más választásunk...

Okos gyerek, nagyon kedves, melegszívű és a testvéreivel, főleg az öccsével segítőkész... kivéve, amikor nem... amikor nem, akkor meg olyan, hogy nem bírunk el vele... nem értjük igazán, hogy ilyenkor mi van vele, de feszegeti a határokat, hergeli a testvéreit és minket, elégedetlen és úgy érzi, ő mindenből a rövidebbet húzza. Szeretnénk érteni, hogy miért van ez, egyelőre nem értjük... nagyon nehéz ilyenkor szeretni őt, amikor úgy érzi, az egész világ ellene van... A nővére rendszeresen felsóhajt, amikor Barnus épp jókedvű és kedves, hogy miért nem tud gyakrabban ilyen lenni? Nagy kérdés ez, keressük rá a választ. 

A büszke nagyfiú, aki idén se kóstolta meg a tortáját, de nagyon örült a vízálló órának, a legónak és annak, hogy végre nézhet Csillagok háborúját:

A tökéletes nyaralás

Természetesen nem volt tökéletes, mert olyan nincs, de nagyon jól sikerült. Idén a tengerpart helyett a hegyek felé vettük az irányt és még a meglehetően esős időjárás ellenére is ez egy nagyon jó húzás volt. Utána persze volt még Balaton is, az is nagyon jó volt.
Mitől volt olyan jó - próbáltam összeszedni...
- a gyerekek már nagyok és okosak és önállók
- Barnus tud römizni és ez jelentősen megnövelte a mindenkinek (persze Marcust kivéve) jó és örömteli családi programok számát... nem mellesleg, a nővérével való kapcsolatának is jót tett
- volt focipálya a szálloda mellett
- gyönyörű volt a hely és kolompoltak a tehenek
- kirándultunk sokat
- kaptunk reggelit és vacsit a szállodában
- rengeteg program volt
- nem engedtük, hogy az eső elvegye a jókedvünket
- először bringáztunk és vízibringáztunk Ausztriában
- jó a csí Ausztriában
- jó a csí Zánkán is
- szuper időnk volt a Balatonon
- rengeteg ismerősünk, barátunk van arrafelé
- Dorkával sokat olvastunk (többek között a Narniát)

most így hirtelen ennyi jutott eszembe, meg szerencsére vannak képek is...

Buchenberg állatpark és kalandpálya

Erzberg bánya

Wasserloch szurdok

Hochkar csúcson és az odaúton:

A szállodából a naplemente fényei:

Nosztalgiavonat:

Lunzer See:

A biciglizés a tótól visszafelé:

  És a szokásos, de az is lehet, hogy utolsó Zánka, idén a römizés jegyében:

Ott is kirándultunk, az egyik Tanú-hegyre:

Annyira jó lenne még 3 hét :)

Hárman háttal

Úgy kezdődött két éve, hogy szerettem volna olyan képet (a fb-ra), amin rajta van a 3 gyerekem, de nem látszódik az arcuk. Aztán kikristályosodott, hogy úgy szeretném, hogy ülnek és nézik a Balatont. Akkor hamarost elkészültek ezek a képek, amikor egy hűvös napon a Balcsiparton voltunk. Marci itt kicsivel múlt egy éves...

Egy év múlva a tengernél már Gábort kértem, hogy csináljon egy frissítést. Azt végül nem használtam fel, de majd most :)

Idén meg tenger helyett hegyek felé vettük az irányt és nagyon szuper volt. Itt aztán megsokszorozódtak hárman háttal képek, annyi mindent lehetett nézni. Most az a baj, hogy nem tudok dönteni:)

A fentiek a Hochkaron készültek, az alsó meg a Tóti hegyen. 

Azt hiszem, mostantól ez minden nyaralás része lesz...

Nőnek növögetnek már megint - májusi bejegyzés, frissítve

Vagy még mindig. 

Dorka lassan akkora mint én, 38-as cipőt hord. Nagyon önálló, intézi a dolgait, megtanulja amit kell. Sokat nyomogatta a telefonját, úgyhogy azt korlátozzuk, amitől javult a helyzet, de megoldva messze nincs. Egyedül megy busszal matekra, most már egész délelőttöket vagy délutánokat eltölt itthon, váratlanul hazaállít az iskolából, hogy mára elég volt. 

Barnus is nagyon magas, megkomolyodott, kivéve amikor nem, önálló és igyekszik ő is intézni az ügyeit. Kiesett az első tejfoga, erre nagyon büszke. Egyre ügyesebb a focin, ma megnézzük az úszáson is. Elég nagy feszültségek vannak az oviban, ebből sokat hazahoz nekünk. Új ovis csoportja lesz jövőre, de szerintem veszi majd az akadályt. Marcival egymás mellett lesznek, sokat fognak találkozni, remélem nem lesz terhére a nagytestvér szerep. Amikor épp ki van békülve magával, akkor szereti nagyon az öccsét, egyre jobban tudnak szövetkezni. A nővérével sokkal hektikusabb a kapcsolatuk, abban ritkán van nyugodt epizód.

Lett valami, ami összehozza a nagyokat egy picit: a kártya. Barnust a másod-unokatestvére megtanította römizni (nagyon örülök, hogy képesnek tartotta őt erre, nekünk eszünkbe se jutott volna) és a nyaraláson rengeteget römiztek, jó volt nézni. Meg olyan is volt - ez aztán növögetés a javából - hogy Ausztriában, a szálloda bárjában négyesben kártyáztunk esténként, Marci meg szerencsére többségében jól viselte, hogy kimarad valamiből és egészen jól lefoglalta magát azzal, hogy a játék-konyhában mindenfélét főzögetett nekünk...

Marci 3

Nemrég még azt írtam, ideje megszoknom, hogy a legkisebbem is beszélő bölcsis lesz, most meg beszélő, bölcsis és beiratkozott az óvodába. A bölcsiben azt mondják, teljesen óvodaérett - egy szépséghibával, hogy nem akar megválni a pelenkától. Ez lesz a feladat nyáron. 

Nagyon cuki gyerek, vicces, bújós, beszédes, hisztis, pont ahogy ez egy 3 éveshez illik. Sokkal óvatosabb, mint a bátyja, sokat bátorodott szerencsére, de azért vakmerő dolgokra nem nagyon vállalkozik. Száguldozik a futóbringáján, nagyon szereti és néha világgá megy... úgy tűnik, mostanra megtanult bízni a világban. Mivel a testvérei imádják kérdezgetni, hogy szereti-e őket, rájött, hogy ez egy olyan téma, amivel lehet játszadozni... gyakran kipróbálja, hogy a felnőttek hogyan reagálnak arra a bejelentésre, hogy nem szereti őket... Okos gyerek nagyon, ismeri a környezetében élők gyengéit és nem fél használni őket... Kirakja a 4 éves kortól ajánlott kirakóst egyedül. Imád a földön fekve autót tologatni, mint a nagybátyja. Öltözik-vetkőzik, elég önálló. A bátyjához hasonlóan szeret öltözködni, reggelre ő készíti ki a ruháját. Büszkén mondogatja: ő Marci Márton nagyfiú.