2017

Jó év volt, soha rosszabbat...

41, 39, 11, 6, 3 évesek lettünk.

Januárban a befagyott Balatonon korcsolyáztunk, és (mellesleg) végre lett egy korcsolyám is. Már Barnus is egész jól korizik... elkezdtem a képzést is, sokat kaptam tőle...

Februárban nagycsaládos síelésen voltunk és a gyerekek remekül elszórakoztatták egymást, mi meg évről-évre egyre nyugisabban tudunk vacsorázni...

Tavasszal Barnus egyre jobban utálta az ovit, Gábor meg új szintre lépett sokat dolgozásban... elkezdtem a drámát is, aminek hála sokat okosodtam... nyár elején elbúcsúztunk a bölcsitől és a százszorszép csoporttól...

A nyarunk nagyon jól telt, azt hiszem, mindenkinek jó volt a program, még ha nem is könnyű ilyet találni a 3 különböző korú gyereknek...

Ősszel Dorka megkezdte az utolsó évét a Kincskeresőben, Barnus az utolsó évét az oviban, Marci meg az elsőt... Dorkának a felvételi stressz ülte meg az őszt, Barnusnak szerencsére nagyon bejött az új csoport, Marci meg nagyon jól vette az ovis akadályt... és az azért nagy könnyebbség, hogy egy helyen vannak és hogy jól érzik ott magukat. 

Nem könnyű menedzselni a gyerekek rengeteg különóráját, az volt az ősz egyik felismerése, meg 

hát nem is könnyű megtalálni az igazit... focimizériára gondolok itt legfőképpen. Decemberre nagyon elfáradtunk, az biztos. Marci jó beteg lett, 25-ét a Heim Pál ügyeleten töltöttük... ezt is ki kell próbálni egyszer alapon... de előtte szeptember óta a két fiú nem hiányzott összesen 1 hétnél többet betegség miatt az oviból, szóval nem panaszkodhatunk...

Nagyon szerettem ebben az évben a képzésem, a drámát, a könyvklubot és az olvasást, a futást és az első futóversenyt, a családi kirándulásokat és a néhány kettesben kirándulást Gáborral, a filmeket, színházat, koncerteket, a közös edzést, amíg tartott, az edzést amúgy is, a nyugis együttléteket a gyerekeimmel, közös sütögetést Dorkával, metrózást Marcival, kártyázást Barnussal... ez volt az az év, amikor sokat tanultam Barnustól magamról és a kapcsolatunkról... pszichodráma hívő lettem... többet olvastam, mint évek óta bármikor... rájöttem, hogy meg kell tanulnom lerakni a munkát, mert különben nem fogom bírni... és azt hiszem, erre Gábornak is szüksége lehet... kicsit több kettesben programot és kicsit több utazást elbírtam volna, de összességében nagyon is jó év volt és remélem, a következő is hasonlóképp alakul...

És hát a januári elhatározások mérlege:

a hasznos tanuláshoz tartottam magam, sőt túl is teljesítettem, mert olyat is tanultam, ami az életemhez is hozzáadott, nemcsak a munkámhoz, és munkaügyben is elég összeszedett voltam...

sokat futottam, ha nem is annyit, mint terveztem, és végre egy futóversenyt is kipróbáltam... az edzés is megvolt egész évben, csak Gábor szállt ki belőle nagy bánatomra... az itthoni rend és cuccminimalizálás sajnos nem halad a várt ütemben, bár egész évben dolgoztam rajta... a gyerekekkel leülés alakul, még messze nem az igazi, de érzem benne a fejlődést... és a blog, hát ööö hagyjuk is...

Vannak persze elképzelések 2018-ra is, ilyenek, hogy

abbahagyom az összevissza evést és jobban odafigyelek arra, mit viszek be magamba

a sokat futás szerepel újra, egy szuper órával megtámogatva :) és újabb versenyek

Gábort visszacsábítom edzeni (ennek mondjuk kicsi esélyét látom most, de hát hosszú az év)

jobban figyelek a barátságok és egyéb kapcsolatok ápolására

betöltöm a 40-et 

születik 2 egészséges unokaöcsém vagy unokahúgom (nem vagyok válogatós)(azzal is beérem, ha idén "csak" megfogannak) 

utazni is fogunk

a gyerekekkel leülést tovább alakítgatom

Dorka ügyesen menedzseli a felvételit, ha mégsem, azt is ügyesen menedzseljük és jó helyre kerül

Barnus is jó helyre kerül és sikerül még jobban odatalálni hozzá a kacskaringós úton

Marci továbbra is szeretni fogja az ovit és a kapcsolódásokban is egyre ügyesebb lesz

Gábor a munkáját fogja menedzselni, hogy többet lássuk, mint tavaly

meg én is menedzselni fogom magam, hogy meglegyen a család, munka és Szilvi egyensúlya

mindenki egészséges lesz és marad...

...asszem ez így pont elég lesz erre az évre :)