Nőnek növögetnek már megint - májusi bejegyzés, frissítve

Vagy még mindig. 

Dorka lassan akkora mint én, 38-as cipőt hord. Nagyon önálló, intézi a dolgait, megtanulja amit kell. Sokat nyomogatta a telefonját, úgyhogy azt korlátozzuk, amitől javult a helyzet, de megoldva messze nincs. Egyedül megy busszal matekra, most már egész délelőttöket vagy délutánokat eltölt itthon, váratlanul hazaállít az iskolából, hogy mára elég volt. 

Barnus is nagyon magas, megkomolyodott, kivéve amikor nem, önálló és igyekszik ő is intézni az ügyeit. Kiesett az első tejfoga, erre nagyon büszke. Egyre ügyesebb a focin, ma megnézzük az úszáson is. Elég nagy feszültségek vannak az oviban, ebből sokat hazahoz nekünk. Új ovis csoportja lesz jövőre, de szerintem veszi majd az akadályt. Marcival egymás mellett lesznek, sokat fognak találkozni, remélem nem lesz terhére a nagytestvér szerep. Amikor épp ki van békülve magával, akkor szereti nagyon az öccsét, egyre jobban tudnak szövetkezni. A nővérével sokkal hektikusabb a kapcsolatuk, abban ritkán van nyugodt epizód.

Lett valami, ami összehozza a nagyokat egy picit: a kártya. Barnust a másod-unokatestvére megtanította römizni (nagyon örülök, hogy képesnek tartotta őt erre, nekünk eszünkbe se jutott volna) és a nyaraláson rengeteget römiztek, jó volt nézni. Meg olyan is volt - ez aztán növögetés a javából - hogy Ausztriában, a szálloda bárjában négyesben kártyáztunk esténként, Marci meg szerencsére többségében jól viselte, hogy kimarad valamiből és egészen jól lefoglalta magát azzal, hogy a játék-konyhában mindenfélét főzögetett nekünk...