Aztán másfél éves korára

ilyen szép nagyfiú lett:

Most is nagyon édes, amikor kisimult, a nem kisimult fázisairól meg nem is tudom, mit mondjak... Nehéz vele, na. Nagyon akaratos, nincs átmeneti állapot, ha valami nem úgy van, ahogy elképzeli, rögtön ordít és nem lehet vele kommunikálni. És hát nem hagy minket aludni, ez talán a legnagyobb baj. Át tudja aludni az éjszakát, szokta is, de sokkal ritkábban, mint nem. Ezt legtöbbször a fogára fogjuk, amivel eléggé megszenved. Nagy fogai vannak, lassan jönnek, sírni tudnék a gondolattól, hogy még több mint a fele hátra van...

Hintán, libikókán már el lehet engedni, ügyesen kapaszkodik, a mai egy órás kint-létünk alatt megtette első métereit a motorral és megtanult lelépni a padkáról. A lakásban már semmi sincs tőle biztonságban, a mosógépre ráunt, helyette viszont tereget, mindent, amit ér, a tiszta ruhát is... A sütőt be tudja kapcsolni, most ezzel küzdünk leginkább, a mosogatógépet így kevesebbet nyomkodja, viszont kirámol belőle. Az evőeszközöket nagy nyögések közepette a fiókba ügyeskedi, a tányérokat kézbe adogatja. Mindent kirámol, lerámol, leteker, szétdobál, meg ilyenek. Székre, asztalra mászik. Nem akar babakocsiba ülni és mindig ellenkező irányba indul, mint kéne. Éli a másfél évesek kalandos életét:)

Használjuk a lábaink

Olyan jól tud esni a túra és a futás, biztos így volt régen is, csak nem emlékszem...

Október elején megint futottam a kávés lányokkal (és fiúkkal), pedig majdnem lemaradtam, de nagy nehezen beértem őket, onnantól mondjuk eléggé szenvedtem (a maradék 9 km-en:)). Szép az őszi erdő...

A múlt hétvége meg kifejezetten nagyon jól sikerült, szombaton kirándultunk Dorka osztályával, sajnos kis létszámban, mert az eső és a sár beijesztette a többséget. Nagyon jó volt, csak sokat kellett álldogálni, mert a gyerekekre rátört a gombamánia és hát gombából tényleg rengeteg volt az erdőben. Ja, a fiúkat nem vittük, nagyon pihentető volt:)

Másnap még mindig hívott az erdő, ezért anyukáméktól elmentem futni és annyira belemerültem, hogy végül kicsit több, mint 10 km lett a vége. Szerintem egyedül nem is nagyon futottam még ennyit, de nagyon-nagyon jó volt...

A rossz hír: másnapra sajnos megérkezett a torokfájás és a nátha, úgyhogy azóta nem is voltam, meg a hétvégi futás is veszélyben van... 

A jó hír: alternatív "kettesben Gáborral" programot találtam ki, teljesítménytúrát:)) November elején megyünk, 18 km lesz. Várom már:))

A fiúk

eléggé összenőttek, mondjuk nem sok választásuk van, főleg Barnusnak, aki néha szívesen lenne az öccse nélkül, de ilyen nagyon ritkán van. Kezdenek egyre testvériesebbek lenni, mármint együtt bohóckodnak, állandóan összevesznek valamin és egyre többször odacsap Barnus és odacsap Marci is, mert már rájött, hogy itt másképp nem lehet túlélni... Kemény menet lesz ez a fiúkkal, azt hiszem...

Ilyen nagy egyetértésben alszanak (a mi ágyunkban), amikor épp mennünk kéne...

Együtt jártak fodrásznál, egyforma frizurát kaptak, amitől még jobban hasonlítanak egymásra. És még a pizsijük is hasonlít:)

Amíg Barnus még nem ment oviba, igyekeztem programokat szervezni, itt például többek között a bolygókkal ismerkedtünk a Csodák Palotájában, aztán űrhajós fénykép készült, de Marci kiszaladt belőle:)

Zűrös esték

Amikor a legjobban alvó - és mellesleg lassan 10 éves - gyerek alvása is megborul, akkor én elvesztem a reményt, hogy fogok valaha egy jót aludni... Persze nem is az alvás a fő baj (bár az alváshiány elég borúlátóvá tesz), hanem hogy mindig van valami testi vagy lelki baja legalább az egyik gyereknek, és időnként rádöbbenek, hogy ez most már mindig így lesz... És hát közben én se vagyok formában, hát így jártam...
Most épp az van, hogy Dorka kifejlesztett egy elalvási szorongást, aminek tünetei sírdogálás, 2-10 pisilés elalvás előtt, rossz álomtól félés és jelenlétünk igénylése az elalváshoz... Ha jól sikerül elkapni a dolgot, akkor elalszik viszonylag hamar, de néha másfél órát is eltart... Marci a szokásos fognövesztős-éjszakai kelős műsort nyomja, csak mostanában nehezebben alszik el, sokszor sír vagy ordít és mindez általában nem csak pár percet vesz igénybe... Barnus meg egyrészt nem tud elaludni Marci miatt, másrészt amúgy is nehezen alszik el, ja és állandóan bepisil mostanában is...
Mivel ezt ráadásul egyszerre csinálják, ebből remek esték születnek, sokszor fél 10-10 között jövünk ki tőlük, amikor már semmihez nincs erőnk... Pedig remek vitaesteket tarthatnánk arról, hogy melyik gyereknek mi a baja és mivel lehetne rajta segíteni. Mondjuk ezt előbb-utóbb úgyis meg kell ejtenünk, ritkán teszik meg a gyerekek ugyanis azt a szívességet, hogy maguktól visszataláljanak az egyensúlyi állapothoz...

Nőnek, növögetnek...

Dorka már egyedül jár boltba (mondjuk általában magát is meglepi valamivel, ezért olyan lelkes), és el is intézi, amit rábízunk, megkérdezi, segítséget kér meg ilyenek... Most jön az iskolába-iskolából egyedül téma, ez még csak folyamatban van. Mivel ilyen nagylányos, még váratlanabb amikor előtör belőle a gyerek, főleg a nagyobbik öccsével kapcsolatban, akivel nagyon hullámzó a kapcsolata. De mostanában az a benyomásom, hogy megbízható és váratlan helyzetekben feltalálja magát. Pár hónapja Gábor bátyja hozta haza, kirakta a kapu előtt, Dorka felcsengetett és bejött, ő meg elhajtott. Csakhogy nem én engedtem be Dorkát, mert én a kertben voltam fiúkkal, valószínűleg nyitva volt a kapu. Aztán hívott Gábor bátyja, hogy megérkezett-e. Akkor gyorsan felmentem, addigra Dorka épp a szomszédban palacsintát evett:) Azt mondta, először kicsit megijedt, de aztán eszébe jutott, hogy segítséget kér a szomszédban...

Barnus mindig is meglepően önálló gyerek volt (azért volt meglepő, mert volt már egy lányunk, akinek ugye a nagykönyv szerint önállóbbnak kéne lennie, de ők nem olvasták a nagykönyvet), egyedül fogmosás, egyedül öltözés, egyedül fürdés (azt még azért nem lehet teljesen rábízni), a kertben a titkos út bejárása, ismerkedés, szervezkedés, problémamegoldás... "Aja üü, baba!" azaz anya ne segíts, megoldom:) mondta már akkor is, ellentmondást nem tűrően, amikor még beszélni se tudott rendesen... Most épp az egyedül-uborkaszeletelés (rossz nézni) és az egyedül-kenyérkenés van folyamatban. Pár napja elvágtam a kezem, felpattant, hogy hoz nekem ragtapaszt a sajátjából, majd kidobta a ragtapasz csomagolását a szemetesbe. Ja és a nyúlnak is gyakran ő ad enni, sajnos még kitakarítani nem akarja:)


Marci végre jár, ettől sokkal nagyfiúsabb lett. Most már szökik a játszótérről is... Fel tud mászni a rugós játékokra, meg általában le is, tud két kézzel kapaszkodva hintázni, most épp a motor kezdi felkelteni érdeklődését. Mivel annyira más a természete, mint Barnusnak, azt gondoltam, más lesz az érdeklődési köre, de nem: labda és autó, annak is a kereke, ezt most a sláger képen és élőben, pont, mint Barnusnál volt... A csütörtöki ringatón rám se bagózott, nagyfiúsan ment a bátyja után, már most látszik, hogy minden őrültségbe követni fogja a őt:)

Kérdés

Nehezen telnek a napok Barnussal és Marcival itthon, nyilván nem tesz jót nekünk, hogy én nagyon fáradt vagyok, Barnus nem csinálhat egy csomó mindent, Marci meg nyűgös, nem folyamatosan, csak hullámokban, de akkor nagyon...

A lényeg, hogy Barnus iszonyúan ki tud hozni a sodromból, sokszor kiabálok vele, rengeteg helyzet van, amikor olyat teszek/mondok, amit később nagyon megbánok (sőt, már közben is tudom, hogy gáz, de eldurran az agyam) és emiatt folyamatos a feszültség itthon. Borzasztó érzés, amit csak rövid időre feledtetnek a jó pillanatok, a jó programok, az összebújások... A feszültségből nyilván jut Marcinak is, illetve részben ő generálja a "semmi nem jó" nyűglődésével és "az élet merő szenvedés" magánszámával (ami egyébként lehet, hogy csak fogzás)... 

Dorkával nagyon ritka volt az ilyen kiborulás, mert ő egyrészt egy jókedvű és szabálykövető kisgyerek volt, meg ugye lássuk be, több idő és energia jutott rá, amikor ennyi idős volt...

És hát ezen gondolkodtam a minap, hogy ha nem születik nekem ez a két fiú, akkor ezt az oldalamat valószínűleg sose ismertem volna meg és akkor vajon ez az oldalam nem is létezne? Jó, persze tudom én, hogy azért születtek ők nekem, hogy tanítsanak, de akkor is olyan nehéz ezt felfogni, hogy a fiúk előtt is volt már egy gyerekem, de erről a mélyrepülésről nem tudtam szinte semmit... 

Valamit kell ezzel kezdenem, ez már megfogalmazódott bennem, csak még nem tudom, hogyan kezdjek hozzá...

Az én drága tanítómestereim:

A négyéves, ha megszólal

Barnus sosem szimplán inni kér, ő ennél sokkal választékosabb, ami így hangzik: "kérek (szépen) hideg vizet és nagyon sokat". A "szépen" néha kimarad. Hiába fárasztó ezt így végigmondani, ő mindig rászánja az időt. Mostanában többször adtunk neki gyűszűnyi meleg vizet, de nem vette a lapot:)

A másik cuki négyéves szokása, hogy általában el van tájolva a napszakokat illetően (meg a napokat illetően is) ezért ő gyakran reggel vacsorázik, este reggelizik és még gyakrabban random kérdezgeti tőlem a nap folyamán, hogy "anya, most reggel van?" 

A zsebtolvaj neki zsebtojvaj, a tetoválás tetova, a sziréna pedig sziróna. Amikor nagyon mérges és mondani akar ránk valami csúnyát, néha azt mondja, hogy hülye vagy, ami egyáltalán nem vicces, de néha cicomázni próbálja, ami általában viccesebbre sikerül, pl. "Te, fürtös kürtös kalács!" Azt is szokta mondani mérgében, hogy "pofonba verlek".

Az meg nagyon édes, hogy amikor végzett a kakilással és fenéktörlésre hív minket, akkor szerinte helyénvaló azt mondani, hogy "készen vagyok, ragyogok..."
A legfrissebb, ma odajött hozzám, hogy "anya, vakard meg a pölöckémet", ami, mint kiderült a lapockája:) Este elalvás előtt is vidám pölöcke-vakarást tartottunk, miután megbeszéltük (ötszázadszor kb.), hogy a delfinek a vízbe kakilnak és pisilnek:)