ilyen szép nagyfiú lett:
Most is nagyon édes, amikor kisimult, a nem kisimult fázisairól meg nem is tudom, mit mondjak... Nehéz vele, na. Nagyon akaratos, nincs átmeneti állapot, ha valami nem úgy van, ahogy elképzeli, rögtön ordít és nem lehet vele kommunikálni. És hát nem hagy minket aludni, ez talán a legnagyobb baj. Át tudja aludni az éjszakát, szokta is, de sokkal ritkábban, mint nem. Ezt legtöbbször a fogára fogjuk, amivel eléggé megszenved. Nagy fogai vannak, lassan jönnek, sírni tudnék a gondolattól, hogy még több mint a fele hátra van...
Hintán, libikókán már el lehet engedni, ügyesen kapaszkodik, a mai egy órás kint-létünk alatt megtette első métereit a motorral és megtanult lelépni a padkáról. A lakásban már semmi sincs tőle biztonságban, a mosógépre ráunt, helyette viszont tereget, mindent, amit ér, a tiszta ruhát is... A sütőt be tudja kapcsolni, most ezzel küzdünk leginkább, a mosogatógépet így kevesebbet nyomkodja, viszont kirámol belőle. Az evőeszközöket nagy nyögések közepette a fiókba ügyeskedi, a tányérokat kézbe adogatja. Mindent kirámol, lerámol, leteker, szétdobál, meg ilyenek. Székre, asztalra mászik. Nem akar babakocsiba ülni és mindig ellenkező irányba indul, mint kéne. Éli a másfél évesek kalandos életét:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése