Marcibeszéd 2 részben

Ezt kb. egy hónapja írtam, a nyaralás után:

Marcibeszéd - mármint az a töredék, ami eszembe jut...

Már régóta mondogatom, hogy fel kéne venni Marci hangját, és ő beszélhetne a gps-ből, mert annyira édesen mondja, hogy "száz méter után fojduljon jobbja" és hasonlók. A mostani nyaralás alatt kiderült, hogy Marci szerint a gps a "néni, aki nem ül velünk az autóban". Amikor a néni azt mondta, forduljunk élesen balra, az Marci tolmácsolásában édesen balra lett, aztán úgy is maradt :)

Ma a csúszdás játszón jártunk a Gellért hegyen, ahol nagyon bátran szállt szembe félelmeivel és egész sokat csúszdázott, az egyik ilyen nagyobb falat után odajött és azt mondta: "hurrá, lecsúsztam, gratulálsz, gratulálsz" majd megrángatta a kezem, mintha kezet fogtunk volna.

Most újra feljött a téma:

Nemsokára már erőnek erejével se fogok tudni visszaemlékezni arra, hogy milyen vicces dolgokat mond a hároméves Marci. És ezt így harmadszorra-utoljára még szomorúbbnak érzem, mint a nagyoknál...

"Anya, építsünk becsukó vonatpályát!" (az olyan, hogy körbeér)

"Nézzük meg a mcQueen-es tévéberakót!" (dvd)

"Anya, a homokozóban ül egy apuka, de nem a mi apukánk, mert nem úgy néz ki, mint a mi apukánk, más a szeme és a feje..."

Olyan vicces dolgokat is mond, hogy focialgum (album akar lenni) és baziő póló (az a brazil feliratú pólója, de mire erre rájöttünk...), visszatérő ruhahisztije, hogy a legtöbb ruhája nem sportos (az a sportos, amin van oldalt csík, ha jól vettem észre) és hogy ő nem vesz hosszúnadrágot, mert abban fázik és majd csak nyáron vesz hosszúnadrágot...  

Az is nagyon emlékezetes volt, amikor ovikezdés előtt pár nappal (amikor gyakran szóba került, hogy az első hét a beszoktatás) ült a hintán és kifejtette, hogy "Anya, a beszoptatással az a helyzet, hogy engem nem kell beszoptatni az óvodába!" Egyébként ehhez tartotta is magát, egy könnycsepp nem volt, nagyon bátran és tudatosan vette ezt az akadályt... és nagyon jó neki, hogy ott van a bátyja, akibe lehet kapaszkodni (és aki az óvóda felé menet átvált gondoskodó, kedves nagytestvérbe, ehhez tartja is magát végig, amíg ott vannak, majd az óvodából hazafelé visszavált a szokásos stílusába, amiből nem annyira süt a szeretet :))

Folyt. köv. remélem...

6 éves

Még az is volt augusztusban, hogy Barnus 6 éves lett. Idén is Zánkán ünnepeltük, most pedig a zsúrjára készülünk. Nagyon várja már, ez lesz az első. 

Milyen a hatéves Barnus? Kemény dió nekünk... Nagyon önálló, egyedül fürdik, feneket töröl, öltözik, programot szervez magának. Egyesül lemehet középre, amikor lent vannak a barátai, a szülinapjára kapott órán jól eltájékozódik, a megbeszélt időpontokban bejelentkezik a játszón, vagy ha én itthon vagyok, akkor az erkélyre felkiabálva. Nagyon szeret focizni, bringázni, úszni, hosszú távokat is lehet már vele kirándulni. Nagyon kitartó, ha valami nem megy neki, nem adja fel, sokáig küzd és gyakorol a sikerért. Most épp az órát tanulja így. Legjobb barátai még mindig az ikrek, akik miatt olyasmire is vállalkozik, ami neki eszébe se jutna vagy amitől fél, amiben bizonytalan. Ezt mondjuk nem túl jó végignézni, de nem hiszem, hogy van más választásunk...

Okos gyerek, nagyon kedves, melegszívű és a testvéreivel, főleg az öccsével segítőkész... kivéve, amikor nem... amikor nem, akkor meg olyan, hogy nem bírunk el vele... nem értjük igazán, hogy ilyenkor mi van vele, de feszegeti a határokat, hergeli a testvéreit és minket, elégedetlen és úgy érzi, ő mindenből a rövidebbet húzza. Szeretnénk érteni, hogy miért van ez, egyelőre nem értjük... nagyon nehéz ilyenkor szeretni őt, amikor úgy érzi, az egész világ ellene van... A nővére rendszeresen felsóhajt, amikor Barnus épp jókedvű és kedves, hogy miért nem tud gyakrabban ilyen lenni? Nagy kérdés ez, keressük rá a választ. 

A büszke nagyfiú, aki idén se kóstolta meg a tortáját, de nagyon örült a vízálló órának, a legónak és annak, hogy végre nézhet Csillagok háborúját:

A tökéletes nyaralás

Természetesen nem volt tökéletes, mert olyan nincs, de nagyon jól sikerült. Idén a tengerpart helyett a hegyek felé vettük az irányt és még a meglehetően esős időjárás ellenére is ez egy nagyon jó húzás volt. Utána persze volt még Balaton is, az is nagyon jó volt.
Mitől volt olyan jó - próbáltam összeszedni...
- a gyerekek már nagyok és okosak és önállók
- Barnus tud römizni és ez jelentősen megnövelte a mindenkinek (persze Marcust kivéve) jó és örömteli családi programok számát... nem mellesleg, a nővérével való kapcsolatának is jót tett
- volt focipálya a szálloda mellett
- gyönyörű volt a hely és kolompoltak a tehenek
- kirándultunk sokat
- kaptunk reggelit és vacsit a szállodában
- rengeteg program volt
- nem engedtük, hogy az eső elvegye a jókedvünket
- először bringáztunk és vízibringáztunk Ausztriában
- jó a csí Ausztriában
- jó a csí Zánkán is
- szuper időnk volt a Balatonon
- rengeteg ismerősünk, barátunk van arrafelé
- Dorkával sokat olvastunk (többek között a Narniát)

most így hirtelen ennyi jutott eszembe, meg szerencsére vannak képek is...

Buchenberg állatpark és kalandpálya

Erzberg bánya

Wasserloch szurdok

Hochkar csúcson és az odaúton:

A szállodából a naplemente fényei:

Nosztalgiavonat:

Lunzer See:

A biciglizés a tótól visszafelé:

  És a szokásos, de az is lehet, hogy utolsó Zánka, idén a römizés jegyében:

Ott is kirándultunk, az egyik Tanú-hegyre:

Annyira jó lenne még 3 hét :)

Hárman háttal

Úgy kezdődött két éve, hogy szerettem volna olyan képet (a fb-ra), amin rajta van a 3 gyerekem, de nem látszódik az arcuk. Aztán kikristályosodott, hogy úgy szeretném, hogy ülnek és nézik a Balatont. Akkor hamarost elkészültek ezek a képek, amikor egy hűvös napon a Balcsiparton voltunk. Marci itt kicsivel múlt egy éves...

Egy év múlva a tengernél már Gábort kértem, hogy csináljon egy frissítést. Azt végül nem használtam fel, de majd most :)

Idén meg tenger helyett hegyek felé vettük az irányt és nagyon szuper volt. Itt aztán megsokszorozódtak hárman háttal képek, annyi mindent lehetett nézni. Most az a baj, hogy nem tudok dönteni:)

A fentiek a Hochkaron készültek, az alsó meg a Tóti hegyen. 

Azt hiszem, mostantól ez minden nyaralás része lesz...

Nőnek növögetnek már megint - májusi bejegyzés, frissítve

Vagy még mindig. 

Dorka lassan akkora mint én, 38-as cipőt hord. Nagyon önálló, intézi a dolgait, megtanulja amit kell. Sokat nyomogatta a telefonját, úgyhogy azt korlátozzuk, amitől javult a helyzet, de megoldva messze nincs. Egyedül megy busszal matekra, most már egész délelőttöket vagy délutánokat eltölt itthon, váratlanul hazaállít az iskolából, hogy mára elég volt. 

Barnus is nagyon magas, megkomolyodott, kivéve amikor nem, önálló és igyekszik ő is intézni az ügyeit. Kiesett az első tejfoga, erre nagyon büszke. Egyre ügyesebb a focin, ma megnézzük az úszáson is. Elég nagy feszültségek vannak az oviban, ebből sokat hazahoz nekünk. Új ovis csoportja lesz jövőre, de szerintem veszi majd az akadályt. Marcival egymás mellett lesznek, sokat fognak találkozni, remélem nem lesz terhére a nagytestvér szerep. Amikor épp ki van békülve magával, akkor szereti nagyon az öccsét, egyre jobban tudnak szövetkezni. A nővérével sokkal hektikusabb a kapcsolatuk, abban ritkán van nyugodt epizód.

Lett valami, ami összehozza a nagyokat egy picit: a kártya. Barnust a másod-unokatestvére megtanította römizni (nagyon örülök, hogy képesnek tartotta őt erre, nekünk eszünkbe se jutott volna) és a nyaraláson rengeteget römiztek, jó volt nézni. Meg olyan is volt - ez aztán növögetés a javából - hogy Ausztriában, a szálloda bárjában négyesben kártyáztunk esténként, Marci meg szerencsére többségében jól viselte, hogy kimarad valamiből és egészen jól lefoglalta magát azzal, hogy a játék-konyhában mindenfélét főzögetett nekünk...

Marci 3

Nemrég még azt írtam, ideje megszoknom, hogy a legkisebbem is beszélő bölcsis lesz, most meg beszélő, bölcsis és beiratkozott az óvodába. A bölcsiben azt mondják, teljesen óvodaérett - egy szépséghibával, hogy nem akar megválni a pelenkától. Ez lesz a feladat nyáron. 

Nagyon cuki gyerek, vicces, bújós, beszédes, hisztis, pont ahogy ez egy 3 éveshez illik. Sokkal óvatosabb, mint a bátyja, sokat bátorodott szerencsére, de azért vakmerő dolgokra nem nagyon vállalkozik. Száguldozik a futóbringáján, nagyon szereti és néha világgá megy... úgy tűnik, mostanra megtanult bízni a világban. Mivel a testvérei imádják kérdezgetni, hogy szereti-e őket, rájött, hogy ez egy olyan téma, amivel lehet játszadozni... gyakran kipróbálja, hogy a felnőttek hogyan reagálnak arra a bejelentésre, hogy nem szereti őket... Okos gyerek nagyon, ismeri a környezetében élők gyengéit és nem fél használni őket... Kirakja a 4 éves kortól ajánlott kirakóst egyedül. Imád a földön fekve autót tologatni, mint a nagybátyja. Öltözik-vetkőzik, elég önálló. A bátyjához hasonlóan szeret öltözködni, reggelre ő készíti ki a ruháját. Büszkén mondogatja: ő Marci Márton nagyfiú.

Körbetekertük

a Velencei tavat családostul, nagyon jó volt. Már nagyon régóta szerettem volna kipróbálni, de mindig csak halogattuk, rúdat akartunk venni Barnusnak, amivel összeköthető a bringája a miénkkel meg hasonló tervek voltak. Most meg hívtak ismerősök egy nappal előtte, úgyhogy kénytelenek voltunk spontán belevágni.  

Dorkának ez sima ügy, Marci imádja a bringaülést (meg imád benne aludni, amit nagyon rossz nézni). Szerencsére odaúton a kocsiban aludt, így nem volt álmos, inkább végig dalolászta, mondókázta, magyarázta az utat mögöttem. Barnus pedig néhány mélyponttal ugyan, amit apukája türelme és erős karjai ellensúlyoztak, szépen körbetekert. Nagyon büszke is volt magára, meg mi is rá. 

Utána hekket meg lángost ettünk, nagyon jó kis nap volt. Nem kellett Barnust altatni:)

Kép sajnos csak Marciról van, az viszont a jelenlegi kedvencem: 

Meg a vasparipáinkról és a tóról:

Barnus és a változások

Egy hónapja derült ki, hogy Virág néni, a nagyon kedves fociedző elhagyja a csapatot, nagy volt a szomorúság. Múlt héten aztán megtudtuk, hogy szétrobbantják Barnus ovis csoportját, szerencsére a legjobb barátaival megy, de új hely, új, óvónénik, és a csoport fele máshova megy tovább... Nem volt egy könnyű hét, nagyrészt az ovi hibájából, most már kezdjük elfogadni és Marci csoportválasztását is újratervezzük ennek fényében. Még múlt héten azzal jött haza Barnus az úszásról, hogy elment Milán, más edzőjük van, ettől is nagyon szomorú volt... a gyerekeknek állandó búcsúzás az életük, ezt tudom ésszel, mégis engem is megvisel... mert olyan jó érzés tudni, hogy jó kezekben van és nem hiányoznak a változások...

Azzal is rossz volt szembesülni, hogy az oviscsoportban tényleg nagyon elfajult már a helyzet, és teljesen érthető, hogy Barnus nem szeret menni... de én ezt nem akartam látni... és arra is rájöttem, hogy ő ott az oviban nap mint nap látja, hogy az óvónők nem bírnak el egy vagy több gyerekkel és ő ennek a feszültségét hazahozza nekünk és itthon lejátszuk... és szeretné látni, hogy mi, a szülei nem vagyunk tehetetlenek mint az óvónők az oviban... de sajnos sokszor érzem magam pont annyira tehetetlennek vele szemben...

A síelésen, a beöltözős vacsorán, csontvázas ruhában :)

És a sípályán anyukájával :)

Marcibeszéd

Én: Jó volt ma a bölcsiben?

Ő: Igen, jó volt... csak egy kicsit vészes volt...

Marci szerint a hold kibukkan a felhők közül, aztán visszabukkan... A keze meg beszorul a résbe, aztán kiszorul...

Rakott krumplit ebédelünk:

Ő: Anya, nem kértem kolbászt!

Én: Akkor hagyd ott Drágám.

Ő: Nem, megeszem. De nem szeretem a kolbászt! - és mind megette...

Voltak állatkertben, Marci meséli, hogy láttak kobrát és nagyon megijedt tőle.

"Anya, legközelebb olyan állatkertbe menjünk, ahol nincsen kobja!"

Amikor apukája hazaér este, Marci általában a következő szavakkal fogadja:

"Vártalak tégedet Apa!"

Nagyon édesen beszél, meg amúgy is nagyon cuki...

A bölcsiben imádják és csupa jókat mesélnek róla, nagyon sokat változott, kinyílt és szemlátomást a helyén van... nagy megkönnyebbülés ez. "Ha vége van a nyárnak, megyek oviba" - meséli büszkén és nagyon remélem, szeretni fogja az ovit annyira, amennyire most várja...

11

éves lett Dorka és 11 éves lett az anyaságom is. Kislányunk napról-napra nagylányosabb, önállóbb... nagyon érdekes végigkísérni ezen, de közben szomorú is nézni, ahogy távolodik... én szinte semmire nem emlékszem ebből az időszakomból, csak arra, hogy nem szeretem magam, meg hogy sokat lógok az unokatesómmal, aki sokkal vékonyabb és izgalmasabb(nak tűnik) nálam...... Remélem, neki ennél jobb emlékek maradnak ebből az időszakból...
Szemüveges és fogszabályzója van, jól áll neki mindkettő. Úgy érzem, most jóban van magával és velünk, kivéve, ha lerakatjuk vele a telefonját vagy a harrypottert :)

Hetek óta nem voltam érte a suliban, mert nem igényli a kísérgetést, az öccseit nagyon ügyesen terelgeti, Marcival kifejezetten anyáskodó. Marci az ő kezében ment be végre először egy medencébe, megtörve azt a hosszú időszakot, amikor a közelébe se lehetett vonszolni semmilyen víznek a kádon kívül... és ez azért is vicces, mert Dorka pont ugyanígy nem ment vízközelbe és majdnem pont ennyi idősen tört meg nála is a jég, bár nem volt tesója, aki ebben támogatta...
Érdekes ez a tesóügy amúgy, a mostani szülinapján az is eszembe jutott, hogy Barnus most ötésfél és pont ennyi idős volt Dorka, mikor az első testvére megszületett... Barnusnak meg már régóta van kettő is... Egy család, de mégis mennyire más tud lenni sokminden...

Boldog szülinapot, Dorka!

Még januári

így február közepén...

Most januárban sokszor eszembe/eszünkbe jutott, hogy két éve műtötték Barnust először, még kórházi képeket és videókat is nézegettünk vele, olyat is, amin fekve, kikötözve próbál játszani az apukájával, és én nem tudom végignézni ezeket úgy, hogy ne gyűljön a gombóc a torkomba, mert annyira szívszorító... így még szívszorítóbb, visszanézve, hogy tudjuk, hogyan ment tovább a dolog... Meg az is nagyon érdekes, hogy mennyire jól emlékszik rá Barnus is... még az se kizárt, hogy ez lesz felnőtt korában az első emléke a gyerekkorából...

Egy éve januárban meg interjún voltam két helyen is, az egyiken azt mondták (és ilyet nagyon ritkán mondtak nekem hosszú állásinterjú-pályafutásom során), hogy engem választanának, én meg zsigeri tiltakozást éreztem az öröm helyett... a másik helyen nem ígértek semmi biztosat, én még is nemet mondtam az elsőre... napokig vívódtam... aztán nem vettek fel a másik helyre, összezuhantam, majd összekapartam magam... és végül március óta ott dolgozom :) Visszanézve nagyon jól volt ez így, és azóta is többször próbálom előhívni az érzést, azt a zsigeri igent vagy nemet, amikor döntenem kell... most azt tanulgatom, hogy abban lehet bízni...

Hogy is állok?

A sokat fogok tanulni rész beindult, havi 2 hétvége érintett, áprilisban kezdem a drámát is, ha minden jól megy az legalább nem hétvége...

A futás is nagyon jól alakul, sokat futok és jól is esik, ráadásul szombaton az edző is szóvá tette, hogy bármit is csinálok, látszik rajtam :)

Az időben megcsinálom az adminisztráció rész se áll rosszul, most például nem rajtam áll, a gyógypedagógus párom nem küldi az anyagot, pedig általában szokta...

A kevesebb cucc, nagyobb rend is talán alakul, bár néha elkeseredek, hogy megvalósíthatatlan...

A gyerekekkel leülés nehéz, hullámzunk, teljesen békés és jókedvű napokat tiszta hisztis és veszekedős másnapok bírnak követni, nem látom benne a rendszert...

Gáborral volt egy szuper hétvégénk, a gyerekek elutaztak a nagyszülőkkel, mi meg aktívan mozogtunk, moziztunk, lakberendeztünk, aludtunk :) Nagyon jól esett.

Hát a blogírás... az nem nagyon fér bele... de igyekszem. Úgyhogy most gyorsan elmesélem még, hogy két hétvégét is Füreden töltöttünk és csomót koriztunk, isteni volt, én nem tudtam betelni a befagyott Balatonnal... Dorka már nagyon jó, szerintem mi is sokat fejlődtünk Gáborral, Barnus meg megtanult korizni:) Hokiztunk is, az is nagy buli volt, meg elcsúsztunk Tihanyig, az szuper élmény volt :)

Barnus a jégen:

Családi hokimeccs:

Mögöttünk a déli part:

És a másik irány: