11

éves lett Dorka és 11 éves lett az anyaságom is. Kislányunk napról-napra nagylányosabb, önállóbb... nagyon érdekes végigkísérni ezen, de közben szomorú is nézni, ahogy távolodik... én szinte semmire nem emlékszem ebből az időszakomból, csak arra, hogy nem szeretem magam, meg hogy sokat lógok az unokatesómmal, aki sokkal vékonyabb és izgalmasabb(nak tűnik) nálam...... Remélem, neki ennél jobb emlékek maradnak ebből az időszakból...
Szemüveges és fogszabályzója van, jól áll neki mindkettő. Úgy érzem, most jóban van magával és velünk, kivéve, ha lerakatjuk vele a telefonját vagy a harrypottert :)

Hetek óta nem voltam érte a suliban, mert nem igényli a kísérgetést, az öccseit nagyon ügyesen terelgeti, Marcival kifejezetten anyáskodó. Marci az ő kezében ment be végre először egy medencébe, megtörve azt a hosszú időszakot, amikor a közelébe se lehetett vonszolni semmilyen víznek a kádon kívül... és ez azért is vicces, mert Dorka pont ugyanígy nem ment vízközelbe és majdnem pont ennyi idősen tört meg nála is a jég, bár nem volt tesója, aki ebben támogatta...
Érdekes ez a tesóügy amúgy, a mostani szülinapján az is eszembe jutott, hogy Barnus most ötésfél és pont ennyi idős volt Dorka, mikor az első testvére megszületett... Barnusnak meg már régóta van kettő is... Egy család, de mégis mennyire más tud lenni sokminden...

Boldog szülinapot, Dorka!