hogy fél 4 körül egy fájás ébresztett... Aztán jött még több is. Nem voltak sűrűek és csak minden harmadik fájt igazán, de azok eléggé. Hatig azzal telt az idő, hogy próbáltam eldönteni, most akkor szülök vagy nem szülök. Az erősebb fájásoknál arra gondoltam, nem épp a legjobb időpont, aztán gyengébb lett, akkor mondtam Marcinak, hogy de most már vissza ne forduljon. A legtöbbet azon filóztam, hogy mennyire ciki, hogy még a harmadik gyereknél se tudom eldönteni, hogy ez most vajúdás-e... Ez volt a tavaszi szünet utolsó napjának a reggele, a tervek arról szóltak, hogy Barnus bölcsibe megy, Dorka eljön velem az aktuális NST-re, aztán Mesiékkel bandázunk valamit... Fel is kelt a csapat, nekem meg erősödtek a fájások, de tényleg hullámzóan. Gábor elvitte Barnust bölcsibe, akkor már volt egy pár olyan fájásom, aminél nagyon kellett ügyelnem, hogy Dorkát ne ijesszem meg túlzottan. De valamiért én még most is azon tipródtam, hogy ez már az-e... Végül Gábor mondta, hogy ő jön velem NST-re, Dorkát meg Mesiék be tudták vállalni.
Az NST-t megcsinálták, ott is eléggé szenvedtem már, az "nst-ismerősöm", aki az elsőt várta, és ugyanarra a napra volt kiírva mint én, aggódva figyelt, az ápolónő meg fölszólt a szülőszobára, hogy mindjárt küld valakit, majd kérdezte tőlem, hogy ugye nem egyedül vagyok... Felmentünk a szülőszobára, a szülésznőm már ott volt, megvizsgált az ügyeletes doki, majd megbeszéltük, hogy akkor most szülök:) A dokim épp hazament, nem is tudták még majdnem 2 órán át elérni, annyira aludt. Én ezen nem izgultam, a szülésznő behívta Gábort, kaptunk egy szülőszobát és vajúdgattam. Néha néztek szívhangot, néha bejött a szülésznő beszélgetni, jó hangulat volt, de a fájások itt már tényleg kemények voltak. Labdára ültem, de nem esett jól, inkább mászkáltam, közben telefonon intézkedtünk, hogy ki szedi össze a gyerekeket. 10 körül mondta a szülésznő, hogy szerinte délre ebből gyerek lesz... Én vártam a magzatvíz elfolyást, de az nem jött. A szentimrében fújó új szelek annyiban jelentkeztek, hogy kaptam egy branült, ami az előző szüléseknél szóba se került. Meg vért is vettek, kötelező jelleggel. Amúgy nem sürgettek, főleg, mert a dokimat még mindig nem érték el. Mondjuk én úgy voltam vele, hogy a szimpi ügyeletessel is megszülök, nem izgatott a dolog. Az sokkal jobban, hogy miért nem folyik el a víz, de aztán a szülésznő mondta, hogy ne sürgessem, mert a vízzel együtt már a gyerek is jönni fog. Amikor kérdeztem, hogy milyen jó burokrepesztő pózt tud javasolni, akkor azt a választ kaptam, hogy felhúzott lábaim között a doktornő egy nagy tűvel:)
Aztán meg is érkezett a dokinéni, álmos volt, de jókedvű, elviccelődött a szülésznővel és figyelmeztette őt, hogy én egy szenvedős kitolós vagyok, mindig az a legnehezebb szakasz velem, én meg mondtam, hogy már szóltam... Aztán jött a nagy tű és a víz... zölden... Kellett egy csavar ebbe a sztoriba, gyors szívhang ellenőrzés, az szerencsére rendben és berendelték a gyerekorvost a szülőszobára... Szerencsére nem volt időm megijedni, mert jött a szenvedős kitolás, ami közben megállapítottam, hogy hát emiatt nem akartam én már többet szülni... És ekkor még nem is tudtam, hogy ráadásul a katarzisra is várni kell, mert sajnos mekóniumos víz esetén a gyerekorvos kapja meg először a babát. Hát ez a rész elég szar volt, Marci is rémesen zokon vette, elmaradt a köldökzsinór elvágás is és már csak felöltözve adták vissza nekem, ami nagyon-nagyon hosszú időnek tűnt. Közben össze is varrtak, gátmetszés nem volt, csak egy kis repedés. Marci csak nagyon nehezen nyugodott meg, mikor végre kézbe vehettem. Amúgy a szülésznőnek igaza lett, délben született...
A mérete miatt izgultunk egy picit, végül "csak" 4250 lett...
Elég sokáig voltunk még a szülőszobán, Marcika szopizott vagy sírt, ezt a ritmust aztán még két napig nem is nagyon hagyta abba:)
Aztán lett szobám, a Barnusos élmények miatt nagyon félve mentem Marciért, de nem volt semmi gond, vihettem rögtön, Gábor meg elment, hogy begyűjtse a "nagyokat".
Marci aztán délutántól tényleg vagy szopizott vagy ordított, kevés volt neki a tej, így telt az első közös éjszakánk és még a következő napunk is. A második éjszakát egy kis tápszer segítségével vészeltük át, aztán lett tej reggelre és a gyerek kisimult:)
