Szerdán, több szerencsés véletlen folyományaként egy nst gépre kötve találtam magam (ami azért volt szerencsés, mert már úgyis ott voltam, viszont jövő hét szerdáig nem tudtam volna másik olyan reggelt találni, amikor belefér egy nst gyerekébresztgetéssel és utána orvoskereséssel, ebből gondolom látszik, hogy megkezdtem a nagy rápihenést:)), és hát így kénytelen voltam szembesülni vele, hogy ez már bizony a véghajrá... Persze, ha a gyerkőc május 11-ig szeretne bent maradni, akkor még sok időm van, de én bízom benne, hogy áprilisi lesz...
Barnus végre ment megint bölcsibe, cserébe nekem fáj a torkom és elég ramatyul érzem magam, ez igazán nem hiányzott így áprilisra, miután kiörömködtem magam, hogy ezt a telet milyen jól megúsztuk...
Mindeközben a babust így a 36. hét elején 2900 grammra saccolták, lehet reménykedni, hátha nem nő meg annyira, mint a bátyja:))
Vasárnap találkoztam a szülésznővel, nagyon fiatal, kedves és jó a humora, a többi majd élesben kiderült. Elkezdtem neki sorolni, hogy mi mindent szeretnék a szülés kapcsán és elég hosszú lista lett, remélem nem gondol telhetetlennek... Ilyesmik, mint: éjszaka kezdődjön vagy legalábbis olyankor, amikor épp nem egyedül vagyok itthon a két gyerekkel, miközben még délutáni csúcsforgalom is bejátszik, lehetőleg vajúdással induljon, a gyerkőc ne játssza el a Barnus-féle antibiós és a vércukor-eséses történetet, ne legyen annyira nagy, mint a bátyja, ne kelljen kipróbálnom az oxit és egyéb nyalánkságokat, ha már eddig nem kellett... hirtelen ennyi jut eszembe, a listáról így harmadik szülésre kikerült a gátvédelem, abban már nem vagyok biztos, de még így is maradt elég sok minden... Persze a lényeg, hogy mindenki jól legyen...
Tegnap megint egyedül voltam a két gyerekkel délután (szerdán nem, az nagyon jó volt!), Dorkából mondjuk nem sokat láttam, mert a barátnőjével görkorizott, de Barnussal játszóterezni már nagyon fárasztó, főleg, hogy nem akar a játszótér területén maradni és álladóan mások járműveit akarja kölcsönvenni, addig-addig, hogy aztán állandóan olyan helyeken kötünk ki, ahol nem lehet leülni... Már nagyon látszódhat rajtam, hogy szenvedek, mert az egyik osztálytárs apuka kitalált egy "mentsük meg Szilvit" akciót, ami abból állna, hogy minden csütörtökön elhozza Dorkát a suliból, és mindenféle programokat talál ki a lányoknak... ez tök szuper, a bibi csak annyi, hogy ettől még az én drága virággyerekem nem marad egy helyben, és mostanában egyre többször érzem azt, hogy az ő testi épségének megőrzése egyszerűen meghaladja a jelenlegi képességeimet...
Tegnap megint egyedül voltam a két gyerekkel délután (szerdán nem, az nagyon jó volt!), Dorkából mondjuk nem sokat láttam, mert a barátnőjével görkorizott, de Barnussal játszóterezni már nagyon fárasztó, főleg, hogy nem akar a játszótér területén maradni és álladóan mások járműveit akarja kölcsönvenni, addig-addig, hogy aztán állandóan olyan helyeken kötünk ki, ahol nem lehet leülni... Már nagyon látszódhat rajtam, hogy szenvedek, mert az egyik osztálytárs apuka kitalált egy "mentsük meg Szilvit" akciót, ami abból állna, hogy minden csütörtökön elhozza Dorkát a suliból, és mindenféle programokat talál ki a lányoknak... ez tök szuper, a bibi csak annyi, hogy ettől még az én drága virággyerekem nem marad egy helyben, és mostanában egyre többször érzem azt, hogy az ő testi épségének megőrzése egyszerűen meghaladja a jelenlegi képességeimet...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése