Az elmúlt hetekben Barnus a csökönyösség új dimenzióival ismertet meg minket, ezt fűszerezi az irigység-korszak minden szépségével (én meg mindezt fűszerezem a türelmesség magas fokával), hát, a végeredményt el lehet képzelni...
Rácsavarodott a pedálos bringákra és rollerekre, annyira, hogy ha szembejön velünk egy ilyen, akkor abból borítékolhatóan óriási hiszti kerekedik, pici fiam nagyon kitartóan tud egy-egy nem neki való bicikli kormányába kapaszkodva bőgni, miközben egyre többen figyelik az események alakulását, én általában a legközelebbi padról, ahová leroskadok, amikor konstatálom, hogy megint kezdi... Ha véletlenül valaki olyan kedves, hogy kölcsönadja neki a pedálos-pótkerekes bringáját, akkor Barnus azt kitartóan tologatja vagy üldögél rajta úgy, hogy egy métert se halad, képes egy fél órát is eltölteni így... Ha eközben a bicikli kedves tulajdonosa arra vetemedne, hogy erre az időre kölcsönvegye Barnus labdáját vagy futóbringáját, akkor Barnus, az illető biciklijén ülve is lila fejjel ordítani kezd, hogy az az övé és nem adja oda - ezen aztán már persze én is kellően felhúzom magam, mert hogy ez még az irigységkorszak közepén is több a soknál...
Rollerből szerencsére van itthon egy ritkán használt (persze az utóbbi időben mindkét gyereknek az kell), úgyhogy rollerezni az én hipotón kicsi fiam már nagyon tud, az örömöm, hogy a futóbringát rollerre cserélő gyerekem végre megint utolérem, csak pár napig tartott, ma ugyanis konstatáltam, hogy már így se érem utol...
Érdekes, hogy Dorka türelme (emiatt vagy más miatt, nem tudom) is eléggé fogytán van öcsikéje felé, úgyhogy mostanában testvérháború van, hiszti, sírás és durca, semmi békés együtt- vagy egymás mellett játszás... Néha már kifejezetten tehetetlennek érzem magam, mikor szét kéne választani őket, vagy amikor Dorkának szeretnék egy kis nyugit teremteni, ráadásul a kicsi fiam harca minden nap újraindul, minden nap újra és újra kipróbálja, hogy a tegnapi határok vajon még érvényben vannak-e... Most írás közben gondolkodtam el azon, hogy talán az új bölcsi is okozhatja ezt, mert itt jóval többen vannak és biztosan sokkal gyakrabban kell megvédenie magát és a játékait, ezt az élményét pedig ilyen formában tudja nekünk délutánonként átadni... Teljesen logikus egyébként, ugye milyen hasznos dolog a blogírás?
Igazából a kicsit hosszúra sikeredett bevezető arra szolgált, hogy érzékeltessem, miért vágtam bele ebbe a mai, kettesben töltött napba kisebb gyomorgörccsel, hogy aztán egy nagyon jó kis nap kerekedjen belőle. Barnus ma valahogy nyugisabban kelt a szokásosnál, reggel hosszú összebújást tartottak Dorkával, aztán a nyugis kedélyét megőrizve mentünk le társaságot és friss levegőt keresni, mind a kettő jól sikerült, szembe jöttek olyan anyukák, akikkel már régóta szerettem volna összefutni, Barnus leendő ovistársakkal bandázott, és bár vannak kicsit aggasztó hírek az óvónénikkel kapcsolatban, de az az érzésem, hogy megint egy Dorkáéhoz hasonló jó kis csoport van kialakulóban, sok lakóparkos gyerkőccel és általam kedvelt anyukával:)) Persze majd meglátjuk, hétfőn mindenesetre sok ismerős jön az ovis nyílt napra:))
Már csak a délutánt kell valahogy átvészelnünk, mert megjött az eső, de most, hogy Barnus két és fél órája alszik, ebben is optimistább vagyok:)) Ugyanis az is mostani "jó" szokásai közé tartozik, hogy egy-másfél órát alszik, majd álmosan, nyűgösen indulunk neki a délutánnak...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése