1 hetes

Mára voltam kiírva, jó hogy már túl vagyunk rajta:))

Marci az első hetet (a kórházi éhezését leszámítva, de ez egy másik történet) a kaja és alvás bűvkörében töltötte mindenki nagy megelégedettségére, hogy aztán ma egy egészen új stílust vezessen be... Hogy mi a baja, azt még nem sikerült megfejteni, de egész nap kb. annyit aludt, amíg valakinek a kezében volt... Végül fél 8-kor kidőlt, kíváncsi vagyok, mennyi időre... 

Mindeközben Barnusnak tegnap este óta 39 felett jár a láza, mandulagyulladása van, lázcsillapító nélkül jelenleg 39,9 alá nem nagyon megy:( Őt inkább Gábor istápolja, akinek így a kisebbik fia ma nem is volt a kezében...

Tudtam én, hogy várnak ránk kihívások, de még egy-két hét haladék jó lett volna:)) 

Izgulok, mert ez a cucc Marcinak elég durva lenne, Barnusnak is nagyon durva, most este megnéztük, mi az orvosi ügyelet telefonszáma és hova kell vinni őt, ha menni kell...

Tegnap délután még jóval napfényesebb bejegyzés íródott volna, na de három gyerekkel az élet már csak ilyen hullámvasút:)) Közben meg az a vigasztaló gondolat is eszembe jutott, hogy milyen jó, hogy nem most szülök, mert akkor az bizony egy apátlan szülés lett volna...

Marci megérkezett

Pici fiam végül április 23-át választotta:))

4250 gramm, 57 cm.

Gyors volt, de nem fájdalommentes. Csak picike izgalmat csempészett a dologba, nem úgy mint Barnus annak idején... A kórházban állandóan Barnusnak hívtam, mióta tegnap hazajöttünk, jobb a helyzet, kezd megérkezni a nevébe.

Mostanában minden bizonnyal még gyakrabban írom majd le azt a szót, hogy cuki:)) 

Pom-pom-pom

Mostanában esténként "vicces alma bácsit" szoktunk nézni Barnussal, azaz Alma együttest, innen a cím, mert megvolt az idei szülinapom-pom-pom is, és nagyon jó volt. Anyukámék szombaton felpakolták a két gyereket és elvitték őket két napra, ennél jobb szülinapi ajándékot nem találhattak volna ki:))

Persze miután szombat délelőtt már nagyon vártam, hogy induljanak, alighogy visszaértem az üres lakásba, rámtört, hogy jaj de hiányoznak, milyen üres a lakás, stb. Szokásos anyai hullámvasút, de sikeresen túllendültem rajta és Barnus elveszettnek hitt alvós kutyája is megkerült, úgyhogy aztán már nagyon is nyugis volt a hétvége...

Ültettünk, pakolásztunk, selejteztünk, szülinapi ebédeltünk egy nagyon kedves étteremben, Barnus skypeon szülinapi dalt énekelt nekem, meglátogattam egy barátnőmet, filmet is néztünk, azt hiszem kihoztuk a legtöbbet ebből a hétvégéből:)) Marcikának nem kellett ez a szép dátum, az marad az én születésnapom, ő meg még várja a megfelelő dátumot... Remélem hamarosan megtalálja és lecsap rá:))

Dorka képei

Hétvégén osztálykirándulás volt, végül csak Dorka ment apukájával, mert én már nem vagyok kirándulgatós kondiban, Barnust meg a nővére leszavazta:)) Így ő már pénteken a nagyinál aludt, Dorkával pedig nagyon nyugis volt a délután/este, ez többször is elhangzott mindenki szájából... Ezen nincs mit szépíteni, jelenleg Barnussal fárasztó, remélem hamarosan várható némi javulás:))

Dorka legjobb barátnője fényképezőgépet vitt a kirándulásra, ezért Dorka is vitt természetesen, úgyhogy most jöjjenek az ő képei:

Apa, nyakában egy másik géppel:))

Budaörsi szikla

Árnyékok

Barátnőm is fényképez:))

Csökönyös pici fiam...

Az elmúlt hetekben Barnus a csökönyösség új dimenzióival ismertet meg minket, ezt fűszerezi az irigység-korszak minden szépségével (én meg mindezt fűszerezem a türelmesség magas fokával), hát, a végeredményt el lehet képzelni...

Rácsavarodott a pedálos bringákra és rollerekre, annyira, hogy ha szembejön velünk egy ilyen, akkor abból borítékolhatóan óriási hiszti kerekedik, pici fiam nagyon kitartóan tud egy-egy nem neki való bicikli kormányába kapaszkodva bőgni, miközben egyre többen figyelik az események alakulását, én általában a legközelebbi padról, ahová leroskadok, amikor konstatálom, hogy megint kezdi... Ha véletlenül valaki olyan kedves, hogy kölcsönadja neki a pedálos-pótkerekes bringáját, akkor Barnus azt kitartóan tologatja vagy üldögél rajta úgy, hogy egy métert se halad, képes egy fél órát is eltölteni így... Ha eközben a bicikli kedves tulajdonosa arra vetemedne, hogy erre az időre kölcsönvegye Barnus labdáját vagy futóbringáját, akkor Barnus, az illető biciklijén ülve is lila fejjel ordítani kezd, hogy az az övé és nem adja oda - ezen aztán már persze én is kellően felhúzom magam, mert hogy ez még az irigységkorszak közepén is több a soknál...

Rollerből szerencsére van itthon egy ritkán használt (persze az utóbbi időben mindkét gyereknek az kell), úgyhogy rollerezni az én hipotón kicsi fiam már nagyon tud, az örömöm, hogy a futóbringát rollerre cserélő gyerekem végre megint utolérem, csak pár napig tartott, ma ugyanis konstatáltam, hogy már így se érem utol...

Érdekes, hogy Dorka türelme (emiatt vagy más miatt, nem tudom) is eléggé fogytán van öcsikéje felé, úgyhogy mostanában testvérháború van, hiszti, sírás és durca, semmi békés együtt- vagy egymás mellett játszás... Néha már kifejezetten tehetetlennek érzem magam, mikor szét kéne választani őket, vagy amikor Dorkának szeretnék egy kis nyugit teremteni, ráadásul a kicsi fiam harca minden nap újraindul, minden nap újra és újra kipróbálja, hogy a tegnapi határok vajon még érvényben vannak-e... Most írás közben gondolkodtam el azon, hogy talán az új bölcsi is okozhatja ezt, mert itt jóval többen vannak és biztosan sokkal gyakrabban kell megvédenie magát és a játékait, ezt az élményét pedig ilyen formában tudja nekünk délutánonként átadni... Teljesen logikus egyébként, ugye milyen hasznos dolog a blogírás?

Igazából a kicsit hosszúra sikeredett bevezető arra szolgált, hogy érzékeltessem, miért vágtam bele ebbe a mai, kettesben töltött napba kisebb gyomorgörccsel, hogy aztán egy nagyon jó kis nap kerekedjen belőle. Barnus ma valahogy nyugisabban kelt a szokásosnál, reggel hosszú összebújást tartottak Dorkával, aztán a nyugis kedélyét megőrizve mentünk le társaságot és friss levegőt keresni, mind a kettő jól sikerült, szembe jöttek olyan anyukák, akikkel már régóta szerettem volna összefutni, Barnus leendő ovistársakkal bandázott, és bár vannak kicsit aggasztó hírek az óvónénikkel kapcsolatban, de az az érzésem, hogy megint egy Dorkáéhoz hasonló jó kis csoport van kialakulóban, sok lakóparkos gyerkőccel és általam kedvelt anyukával:)) Persze majd meglátjuk, hétfőn mindenesetre sok ismerős jön az ovis nyílt napra:)) 

Már csak a délutánt kell valahogy átvészelnünk, mert megjött az eső, de most, hogy Barnus két és fél órája alszik, ebben is optimistább vagyok:)) Ugyanis az is mostani "jó" szokásai közé tartozik, hogy egy-másfél órát alszik, majd álmosan, nyűgösen indulunk neki a délutánnak... 

Ráfordultunk a célegyenesre

Szerdán, több szerencsés véletlen folyományaként egy nst gépre kötve találtam magam (ami azért volt szerencsés, mert már úgyis ott voltam, viszont jövő hét szerdáig nem tudtam volna másik olyan reggelt találni, amikor belefér egy nst gyerekébresztgetéssel és utána orvoskereséssel, ebből gondolom látszik, hogy megkezdtem a nagy rápihenést:)), és hát így kénytelen voltam szembesülni vele, hogy ez már bizony a véghajrá... Persze, ha a gyerkőc május 11-ig szeretne bent maradni, akkor még sok időm van, de én bízom benne, hogy áprilisi lesz... 

Barnus végre ment megint bölcsibe, cserébe nekem fáj a torkom és elég ramatyul érzem magam, ez igazán nem hiányzott így áprilisra, miután kiörömködtem magam, hogy ezt a telet milyen jól megúsztuk...

Mindeközben a babust így a 36. hét elején 2900 grammra saccolták, lehet reménykedni, hátha nem nő meg annyira, mint a bátyja:))

Vasárnap találkoztam a szülésznővel, nagyon fiatal, kedves és jó a humora, a többi majd élesben kiderült. Elkezdtem neki sorolni, hogy mi mindent szeretnék a szülés kapcsán és elég hosszú lista lett, remélem nem gondol telhetetlennek... Ilyesmik, mint: éjszaka kezdődjön vagy legalábbis olyankor, amikor épp nem egyedül vagyok itthon a két gyerekkel, miközben még délutáni csúcsforgalom is bejátszik, lehetőleg vajúdással induljon, a gyerkőc ne játssza el a Barnus-féle antibiós és a vércukor-eséses történetet, ne legyen annyira nagy, mint a bátyja, ne kelljen kipróbálnom az oxit és egyéb nyalánkságokat, ha már eddig nem kellett... hirtelen ennyi jut eszembe, a listáról így harmadik szülésre kikerült a gátvédelem, abban már nem vagyok biztos, de még így is maradt elég sok minden... Persze a lényeg, hogy mindenki jól legyen...
Tegnap megint egyedül voltam a két gyerekkel délután (szerdán nem, az nagyon jó volt!), Dorkából mondjuk nem sokat láttam, mert a barátnőjével görkorizott, de Barnussal játszóterezni már nagyon fárasztó, főleg, hogy nem akar a játszótér területén maradni és álladóan mások járműveit akarja kölcsönvenni, addig-addig, hogy aztán állandóan olyan helyeken kötünk ki, ahol nem lehet leülni... Már nagyon látszódhat rajtam, hogy szenvedek, mert az egyik osztálytárs apuka kitalált egy "mentsük meg Szilvit" akciót, ami abból állna, hogy minden csütörtökön elhozza Dorkát a suliból, és mindenféle programokat talál ki a lányoknak... ez tök szuper, a bibi csak annyi, hogy ettől még az én drága virággyerekem nem marad egy helyben, és mostanában egyre többször érzem azt, hogy az ő testi épségének megőrzése egyszerűen meghaladja a jelenlegi képességeimet...