Igazából tudom, hogy a lassan nyolc éves gyerekemnek már saját élete van, de közben meg, ha valami gondja van vagy gond van vele, akkor mégiscsak azt érzem, hogy nekem lépnem kell, még akkor is, ha fogalmam sincs, hogy mit... Voltunk a tanítónéniknél, jó velük beszélgetni nagyon, és ők is megerősítették, amit éreztünk, hogy Dorka kapcsolata a barátnőjével egyrészről nincs túl jó hatással a két lányra, és úgy tűnik, hogy nincs túl jó hatással még egy jó pár lányra az osztályban. Pár nappal később, az osztálykiránduláson ezt más anyukák is megerősítették, sőt a helyzet még rosszabb, mint gondoltam, így nyilván felmerült, hogy jó lenne, ha ez változna, de közben meg nem is tudom, hogy a helyzet pontosan micsoda és hogyan tudnék rá hatással lenni, amikor az egész az iskolában zajlik...
Szóval az elmúlt hétnek főként ez a témája, mármint én elég sokat rágódok rajta, meg hát szokásomhoz híven beszélgetek róla emberekkel, mert úgy tűnik, nekem ilyenkor mindig az a késztetésem támad, hogy beszélgessek a gondomról emberekkel... Aminek van hátránya is, például, hogy túlzottan elragadnak az érzelmeim és nem fontolom meg eléggé, hogy mit mondok, és esetleg megbántok más érintettet az ügyben, de van előnye is, mert ilyenkor szembejönnek a történetek a régi népszerűekről és nem annyira népszerűekről, a főnökökről és a nyuszikról, és ez nagyon érdekes, mert ezek sokszor köszönő viszonyban sincsenek az illető felnőttkori énjével... És ilyenkor azt érzem, hogy minek ezen problémázni, nyolc évesen a világ legtermészetesebb dolga barátkozni és barátokat lecserélni, bántani és megbántódni, szeretni és utálni akár egy napon belül, mert így tanuljuk meg, hogy milyen emberek vagyunk valójában, mit hoznak ki belőlünk bizonyos helyzetek és milyen egy igazán jó barátság... A cél legalábbis az lenne, hogy megtanuljuk, nem sikerül mindig maradéktalanul... És az is teljesen természetes, hogy szeretnéd, ha a saját gyereked ezekben a helyzetekben megállná a helyét és közben még jól is érezné magát a világban... és az is, hogy van egy saját élete, amiről nagyon keveset tudsz csak és bizony néha fájdalmas azzal szembesülni, hogy a saját közegében egészen másképp viselkedik és él meg dolgokat, mint amilyennek ismered őt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése