A bölcsis kérem szépen még nincs két és fél, de már saját, külön bejáratú programjai vannak, most hétvégén például játszóházas szülinapi buliba ment a drágám... Fura érzés volt, láttam Dorkán, hogy neki is nehezen emészthető, hogy az öccsének van olyan programja, amire ő nem hivatalos, ez ugye fordítva szokott lenni. Barnus is nehezen indult el így, hogy a nővére itthon maradt. Mi ketten Dorkával ugyanis itthon tengtünk-lengtünk ebben a furcsa helyzetben, miközben Gábor kúszott-mászott a kisfiával a játszóházi labirintusban:))
Szerencsére a bölcsis továbbra is szereti a bölcsit, de azért mostanság kicsit labilisabb lelkileg, mint azt megszoktuk. Hajnalonként továbbra is az ágyunkban szokott landolni, többször bemutatta mostanában a lábamba kapaszkodós, "anya ne menj el" műsorszámot, ha meg itthon vagyunk, sokat sírdogál amiatt, hogy amit szeretne azt nem lehet/nem lehet azonnal/nem kapja meg elég gyorsan, majd ezt még tetézi azzal, hogy tovább sír azon, hogy a sok sírástól folyik az orra... igazi ördögi kör:))
Az iskolásnak a héten nincs iskolája, mert síszünet van és csak csütörtökön indulunk síelni. Addig meg az a program, hogy Barnus nélküli napokat töltünk együtt, hol itthon, hol a munkában. Ma mondjuk, amióta a barátnője megérkezett kb. két órával ezelőtt, még öt percnél többet nem láttam belőle, ennyit arról, hogy együtt leszünk és majd a farsangra készülnek és portékákat gyártanak:)) Ki se dugják az orrukat a szobából, illetve az előbb kijött Dorka és mondta, hogy nagyon jót játszanak és rakjam már át az íróasztali lámpáját az ágyához... Amúgy meg, milyenanyaazilyen, nagyon várom a márciust, a február nekem Dorka szülinapjával, a zsúrral meg a farsanggal egy merő stressz, amit jelenleg a lelki instabilitásom és a fizikai határaim miatt még sötétebben látok. Merugye a farsangra készülnie kéne a portékáknak, amit engem, mint kézműves antitalentumot igazi kihívások elé állít (nem mondom, fejlődtem valamennyit, de akkor is), közben meg a vulkanikus iskolai hangulatban Dorka naponta más elképzelésekkel áll elő azzal kapcsolatban, hogy hány lányt hív meg, kiket, hova, és persze bónuszként az "itt aludhatnak-e" tematikával súlyosbítva... Szeretnék túl lenni rajta, na...
A terhes meg nagyon terhes. A jógára már úgy kell összekaparnom magam, aztán mikor ott vagyok, azon gondolkodom, hogy hogyan fogom ezt (mármint a jógát és a mindennapokat) még a hátralévő x (x=nagyon sok) hétig bírni... Továbbra is tudok bármin bőgni, szegény gyerekeim már kezdik megszokni... Ma megyek a doktornénihez, kíváncsian várom, milyen fejet vág, ha meglátja, mekkora a hasam és milyen programokat talál ki nekem ebből kifolyólag. Csütörtökön megyünk síelni, ottlétünk alatt orvosi utasításra felfüggesztem a diétám, hogy utána elmehessek egy újabb terheléses cukorvizsgálatra, ami nálam mindig tankönyvi értékeket ad, hogy ennek így mi értelme van, nem tudom, remélem valaki tudja...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése