Dorkánál meg arra szoktam rácsodálkozni, hogy milyen nagy már és még mennyire gyerek és hogy ez hogyan fér meg benne egyszerre...
Mostanában úgy érezzük, hogy nincs igazán kibékülve magával, ezt pedig elég rossz megélni - biztosan neki is. Próbálunk jobban figyelni rá, ami nem könnyű, mert egész nap suliban van, aztán bandázik az udvaron és a maradék két órába kellene beleférnie mindennek... Mindenesetre azt megfigyeltem, hogy ha fürdés közben valaki beül vele a fürdőszobába, rögtön rengeteg mesélnivalója akad, majd lefekvéskor se csak egy puszira vágyik (meg persze az esti mesére), hanem még mindig van mit mondania. Ilyenkorra mi már eléggé fáradtak vagyunk, de arra jöttem rá, hogy muszáj erőt vennünk magunkon, mert ezek az alkalmak vannak arra, hogy tényleg rá figyeljünk. Mert erre vágyik Dorka, hogy figyeljünk rá, rá figyeljünk. Meg arra is, hogy a mi ágyunkban aludhasson, mint egy kisgyerek... És annak is nagyon örült, hogy volt egy esténk hármasban, az öccse nélkül (ez mondjuk tényleg olyan ritka, hogy most volt ilyen először:))
Hétfőn nem volt suli, sikerült úgy alakítani, hogy kettesben töltöttük a napot, nagyon jól sikerült (a vérvételtől eltekintve, de még az is jó volt, mert Fanniék is pont ott voltak). És Dorka igazán jó társaság, ezeken a ritka alkalmakon újra és újra megállapítom, hogy több ilyenre lenne szükségünk...
Tegnap Pöttyös Panninak azt a részét olvastuk, ahol Panninak kisöccse születik és emiatt eléggé szétcsúszik. És olyanokat mond, hogy őt már nem is szeretik, vele már nem is törődnek, mindig csak az öccsével foglalkoznak és neki nem kell testvér... akkor mondta Dorka, hogy ő is pontosan ezeket érezte, amikor Barnus kicsi volt. De most már nem érzi ezt, és mostanra már nagyon szereti Barnust... Bár annyira nem vagyok oda Pöttyös Panniért, ez a rész nagyon jól sikerült ebből a szempontból: hogy megfogalmazza az érzéseket és ezzel egyben engedélyt ad arra, hogy érezzük őket, ez nagy könnyebbség tud lenni egy ilyen kis-nagy gyereknek, mint Dorka:))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése