Mit tud a(z úristen már) 22 hónapos?

Múltkor megdicsérték a játszótéren, hogy milyen jó a mozgása, anyai szívemnek nagyon jól esett, ráadásul én is úgy látom, hogy a nehéz kezdetek után Barnus tényleg anyait-apait belead... tehát létrára és mászókára mászik, csúszdázik, bár azt inkább kézen fogva szereti, a repülős-játszón nagyon magasra felmászott és onnan csúszdázott úgy, hogy én csak lábujjhegyen tudtam megfogni a kezét:)) Szeret hintázni is, ha én nem dalolászok közben, akkor magának énekelgeti, hogy ata-patata, vagy valami ilyesmit, a hinta-palinta ritmusára... Most már teljesen rendeltetésszerűen használja a homokozót és kevésbé kakaskodik a játszótéren, nagy megkönnyebbülésemre. Dobja, de főleg rúgja a labdát, megy a gólöröm is, nem is kell hozzá gól:))

Ügyesen motorozik, tud fékezni is, mostanában fékez is, miután múlt héten szaltózott egyet a lejtőn száguldó motorról... Már a rollerrel is meg tud tenni egy-két métert és szerintem hamarosan a futóbicikli is sorra kerül. Kapott kisautókat, azokkal már brümmög, sőt a tűzoltóval nénózik is:)) A nadrágját már nagyon jól felveszi egyedül, először leül, beledugja a lábait, majd hanyatt fekve feljebb húzza, utána feláll és még feljebb húzza, csak a feneke szokott kimaradni... Most már pólókkal is gyakorlatozik, nem is sikertelenül. Átlag hat pólót meg kell mutatni neki, míg választ egyet, ami az ínyére való... Dorka pólói és bugyijai nagy slágerek:)

Most már bonyolultabb dolgokat is megért, pl. menj ki az előszobába, ott van egy zacskó, abban van neked valami meglepetés... 

Megtanulta kiköpni a vizet, erre a tudományára rendkívül büszke, a héten egy lelkesen csatlakozó kislány társaságában az egész játszóteret összeköpködték, meg magukat is, borzasztóan élvezték:)) A fejét ügyesen bevizezi, ha nagyon meleg van, a medencébe beleugrik (előzetes figyelmeztetés nélkül, természetesen, hogy mi se unatkozzunk), de a hétvégén Siófokon arra is volt példa, hogy nem önszántából kötött ki a medencében:))
Megnyugtató látni, hogy mostanában figyel és vigyáz magára: a lépcsőn úgy indul el, hogy kapaszkodik, ha nincs mibe, akkor inkább négykézlábra vált... Ennek örömére már nem vagyok annyira a nyomában, mint eddig, Dorka évzáró buliján persze le is zúgott a lépcsőn szegénykém...
Mostanában anyás és bújós, ezt természetesen egyáltalán nem bánom. A bölcsiben - azt mesélik - nem kell félteni, hogy ő a legkisebb, félénknek nem nevezhető. Most már csak egy integetés jár, amikor otthagyom, mikor érte megyek, annak nagyon örül, ma Dorka is jött, annak meg még jobban:))
Továbbra is nagyon fárasztó és imádnivalóan cuki, bár ezt mintha már mondtam volna:))