A Kicsi természetesen Barnus, aki nem lankadó lelkesedéssel próbál a Nagyok köreibe beférkőzni - persze borzasztóan büszke és boldog, amikor sikerül:))
Tegnapelőtt, mikor beértünk Dorkáért a suliba, az elsősök és harmadikosok az udvaron épp borsót pucoltak és ettek nagy egyetértésben. Barnusnak ki se kellett szállni a babakocsiból, máris akadtak ketten, akik elkezdték borsóval kínálgatni, majd Dorka is becsatlakozott, Barnus lelkes ga-ga kiáltásokkal (ami nála bogyót, golyót jelent) falta és dobálta a borsót, nagyon boldog volt:)) Ezek a percek olyan szívet-melengetőek, egyrészt Barnus öröme miatt, másrészt átélni a nagyok által iránta tanúsított kedvességet és szeretetet...
Délután nálunk volt Blanka, a lányok félrevonultak a szobába és kérték, hogy Barnust tartsam távol. Na ez volt az igazi lehetetlen küldetés: akár a fejem tetejére is állhattam volna, 3 percnél tovább nem tudtam távol tartani a gyermeket az ajtótól, úgyhogy szorult helyzetemben a lányokat kezdtem győzködni, hogy engedjék be Barnust és próbáljanak meg úgy játszani... Miután nagy nehezen rávettem őket és az ajtó kitárult, Barnus győzedelmes mosollyal bevonult és leült a kupi közepén. Boldog percek következtek, a lányoknak mondjuk kevésbé... Hát ilyen a nagyok vonzereje és azt hiszem, eltart majd még néhány évig:))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése