Tánc vagy nem tánc?

Ez itt a nagy kérdés. Dorka jelenleg nincs igazán kibékülve magával, hajlamos önmagában a negatív dolgokat meglátni és jól felnagyítani... Ennek örömére mostanában a táncot se szereti, és fellépni meg pláne nem akart (mert ő béna - ezt hallgatjuk mostanában). Na ehhez képest kiderült, hogy szuper osztálykirándulás lesz a fellépés napján, amiből csak mi maradunk ki... Mostanra szerencsére túl vagyunk rajta, ügyesek voltak és Dorka azt mondta, jobb volt, mint amire számított és a második előadáson már nem is izgult:))

Ősztől nem szeretné folytatni, de még nincs végleges döntés. Közben ő tud messze a legjobban cigánykerekezni a csoportból, csak ő tud egy kézzel, szép spárgát csinál és még egy csomó más jó dolgot kap a tánctól, amiket ő természetesnek vesz... Az is látszik, hogy a színpadon nem érzi igazán jól magát, csak túl akar lenni rajta...  Ha nincs a közelben színpad, akkor viszont lelkesen mutatja meg mindenkinek, hogy mit tud:)) A fellépésről szóló dvd-ket már többször végignézte és általában a felétől táncolni kezd - mert itt a nappaliban  el tudja engedni magát és tudja élvezni a táncot...

Mostanában sokat dudorásszuk itthon, hogy "...Mary Poppins mondta, mosolyogni kell, jaj ne felejtsük el, hogy mosolyogni kell..." A táncon meg még vívódunk szeptemberig...

Mit tud a(z úristen már) 22 hónapos?

Múltkor megdicsérték a játszótéren, hogy milyen jó a mozgása, anyai szívemnek nagyon jól esett, ráadásul én is úgy látom, hogy a nehéz kezdetek után Barnus tényleg anyait-apait belead... tehát létrára és mászókára mászik, csúszdázik, bár azt inkább kézen fogva szereti, a repülős-játszón nagyon magasra felmászott és onnan csúszdázott úgy, hogy én csak lábujjhegyen tudtam megfogni a kezét:)) Szeret hintázni is, ha én nem dalolászok közben, akkor magának énekelgeti, hogy ata-patata, vagy valami ilyesmit, a hinta-palinta ritmusára... Most már teljesen rendeltetésszerűen használja a homokozót és kevésbé kakaskodik a játszótéren, nagy megkönnyebbülésemre. Dobja, de főleg rúgja a labdát, megy a gólöröm is, nem is kell hozzá gól:))

Ügyesen motorozik, tud fékezni is, mostanában fékez is, miután múlt héten szaltózott egyet a lejtőn száguldó motorról... Már a rollerrel is meg tud tenni egy-két métert és szerintem hamarosan a futóbicikli is sorra kerül. Kapott kisautókat, azokkal már brümmög, sőt a tűzoltóval nénózik is:)) A nadrágját már nagyon jól felveszi egyedül, először leül, beledugja a lábait, majd hanyatt fekve feljebb húzza, utána feláll és még feljebb húzza, csak a feneke szokott kimaradni... Most már pólókkal is gyakorlatozik, nem is sikertelenül. Átlag hat pólót meg kell mutatni neki, míg választ egyet, ami az ínyére való... Dorka pólói és bugyijai nagy slágerek:)

Most már bonyolultabb dolgokat is megért, pl. menj ki az előszobába, ott van egy zacskó, abban van neked valami meglepetés... 

Megtanulta kiköpni a vizet, erre a tudományára rendkívül büszke, a héten egy lelkesen csatlakozó kislány társaságában az egész játszóteret összeköpködték, meg magukat is, borzasztóan élvezték:)) A fejét ügyesen bevizezi, ha nagyon meleg van, a medencébe beleugrik (előzetes figyelmeztetés nélkül, természetesen, hogy mi se unatkozzunk), de a hétvégén Siófokon arra is volt példa, hogy nem önszántából kötött ki a medencében:))
Megnyugtató látni, hogy mostanában figyel és vigyáz magára: a lépcsőn úgy indul el, hogy kapaszkodik, ha nincs mibe, akkor inkább négykézlábra vált... Ennek örömére már nem vagyok annyira a nyomában, mint eddig, Dorka évzáró buliján persze le is zúgott a lépcsőn szegénykém...
Mostanában anyás és bújós, ezt természetesen egyáltalán nem bánom. A bölcsiben - azt mesélik - nem kell félteni, hogy ő a legkisebb, félénknek nem nevezhető. Most már csak egy integetés jár, amikor otthagyom, mikor érte megyek, annak nagyon örül, ma Dorka is jött, annak meg még jobban:))
Továbbra is nagyon fárasztó és imádnivalóan cuki, bár ezt mintha már mondtam volna:))

Rácsodálkozások folyt.

Dorkánál meg arra szoktam rácsodálkozni, hogy milyen nagy már és még mennyire gyerek és hogy ez hogyan fér meg benne egyszerre...

Mostanában úgy érezzük, hogy nincs igazán kibékülve magával, ezt pedig elég rossz megélni - biztosan neki is. Próbálunk jobban figyelni rá, ami nem könnyű, mert egész nap suliban van, aztán bandázik az udvaron és a maradék két órába kellene beleférnie mindennek... Mindenesetre azt megfigyeltem, hogy ha fürdés közben valaki beül vele a fürdőszobába, rögtön rengeteg mesélnivalója akad, majd lefekvéskor se csak egy puszira vágyik (meg persze az esti mesére), hanem még mindig van mit mondania. Ilyenkorra mi már eléggé fáradtak vagyunk, de arra jöttem rá, hogy muszáj erőt vennünk magunkon, mert ezek az alkalmak vannak arra, hogy tényleg rá figyeljünk. Mert erre vágyik Dorka, hogy figyeljünk rá, rá figyeljünk. Meg arra is, hogy a mi ágyunkban aludhasson, mint egy kisgyerek... És annak is nagyon örült, hogy volt egy esténk hármasban, az öccse nélkül (ez mondjuk tényleg olyan ritka, hogy most volt ilyen először:)) 

Hétfőn nem volt suli, sikerült úgy alakítani, hogy kettesben töltöttük a napot, nagyon jól sikerült (a vérvételtől eltekintve, de még az is jó volt, mert Fanniék is pont ott voltak). És Dorka igazán jó társaság, ezeken a ritka alkalmakon újra és újra megállapítom, hogy több ilyenre lenne szükségünk...

Tegnap Pöttyös Panninak azt a részét olvastuk, ahol Panninak kisöccse születik és emiatt eléggé szétcsúszik. És olyanokat mond, hogy őt már nem is szeretik, vele már nem is törődnek, mindig csak az öccsével foglalkoznak és neki nem kell testvér... akkor mondta Dorka, hogy ő is pontosan ezeket érezte, amikor Barnus kicsi volt. De most már nem érzi ezt, és mostanra már nagyon szereti Barnust... Bár annyira nem vagyok oda Pöttyös Panniért, ez a rész nagyon jól sikerült ebből a szempontból: hogy megfogalmazza az érzéseket és ezzel egyben engedélyt ad arra, hogy érezzük őket, ez nagy könnyebbség tud lenni egy ilyen kis-nagy gyereknek, mint Dorka:))

Rácsodálkozások

Barnusnál arra szoktam rácsodálkozni, hogy mennyire látványos az, hogy napról-napra többet ért az őt körülvevő dolgokból és mennyi energiát fektet abba, hogy valami rendet vigyen ebbe a kaotikus információhalmazba, ami az életünk. Mindezt ráadásul nagyon cukin intézi...

Meséltem már a létszámellenőrzésről, de nemcsak minket szeret felsorolásokba gyömöszölni, hanem érzésem szerint a listák valahogy megnyugtatóan hatnak rá (ezt talán apukájától örökölte?). Tehát: ez Dorka fogkeféje, Apa fogkeféje, Anya fogkeféje, Baba fogkeféje... soroljuk, majd bemászik az ágyunkba, Apa oldala és Anya oldala, jöhet Dorka ágya, majd Dorka kutyája, pizsamája, macija, íróasztala stb. Sorra kerülnek szinte minden nap a sisakok, cipők, pulcsik és sapkák, a fregolin logó ruhákat se hagyja ki, majd a Baba motorja, a kutyája és a könyve. Ha már könyv, megnézzük, hogy Lóri papagáj ma is kirepült-e a kalitkából és a tűzoltón ma is van-e sisak... Ha ebéd utáni alvásból ébred, kb. öt percenként figyelmeztet, hogy menni kell Dorkáért, ha csak úgy elmegyünk a suli mellett, akkor is megnyugtatja a tudat, hogy Deda ott van bent... Apa kocsiját felismeri, arról pedig nem tehet, hogy nem egy különleges darab, így azt csak néha találja el, hogy Apa megérkezett... Ja és telefonál, azaz fel-alá járkál fülén a telefonnal, szereti hallgatni, amint a vonal másik végén levő nagymama, anyuka, apuka, tesó vért izzadva mi mindent ki nem talál, hogy őt szóra bírja... Jól van, telefonálni még tényleg fárasztó vele, de "beszélgetni" már egészen jól lehet... néha el is felejtem, hogy nem tud beszélni:))

Ja, és szereti a nővére cuccait, legjobban persze azt, ami a nővére kezében van, de jöhet kutya, baba, barbie, ugrókötél, bármi... itt pl. Dorka babakocsijával nyomul:))

A Kicsi és a Nagyok

A Kicsi természetesen Barnus, aki nem lankadó lelkesedéssel próbál a Nagyok köreibe beférkőzni - persze  borzasztóan büszke és boldog, amikor sikerül:))

Tegnapelőtt, mikor beértünk Dorkáért a suliba, az elsősök és harmadikosok az udvaron épp borsót pucoltak és ettek nagy egyetértésben. Barnusnak ki se kellett szállni a babakocsiból, máris akadtak ketten, akik elkezdték borsóval kínálgatni, majd Dorka is becsatlakozott, Barnus lelkes ga-ga kiáltásokkal (ami nála bogyót, golyót jelent) falta és dobálta a borsót, nagyon boldog volt:)) Ezek a percek olyan szívet-melengetőek, egyrészt Barnus öröme miatt, másrészt átélni a nagyok által iránta tanúsított kedvességet és szeretetet...

Délután nálunk volt Blanka, a lányok félrevonultak a szobába és kérték, hogy Barnust tartsam távol. Na ez volt az igazi lehetetlen küldetés: akár a fejem tetejére is állhattam volna, 3 percnél tovább nem tudtam távol tartani a gyermeket az ajtótól, úgyhogy szorult helyzetemben a lányokat kezdtem győzködni, hogy engedjék be Barnust és próbáljanak meg úgy játszani... Miután nagy nehezen rávettem őket és az ajtó kitárult, Barnus győzedelmes mosollyal bevonult és leült a kupi közepén. Boldog percek következtek, a lányoknak mondjuk kevésbé... Hát ilyen a nagyok vonzereje és azt hiszem, eltart majd még néhány évig:))