Együtt

A bölcsit jól elkiabáltam, kedden megint sírás volt, anya-anya és nyakszorongatás... Remélem nem járok hasonlóan, ha most leírom, hogy mostanában nagyon szeretik egymást a gyerekeim:)) Van róla képem is, mert nagyon örülök neki és ezért fényképezgetem őket, meg persze Gábor is...

Barnus egész nap a nővérét emlegeti, minden fontos dolgot neki is "elmesél", végre a nővéréhez is bújik,

elalvásnál Dorkát is hívja búcsúpuszilkodásra, és cumizós merengésre Dorka ölét választja,

néha már együtt játszanak, például békaetetőst,

mesét néznek együtt,

fürdés után együtt száradnak,

szóval úgy tűnik, hogy most egymásra találtak, ami nem jelenti azt, hogy Dorka a délutáni bandázás során különösen foglalkozna Barnussal, de tegnap a játszótéren, miután Barnus két nagyot esett, mindkétszer Dorkához akart menni hüppögni, és ilyenkor Dorka ölbe veszi és a tőlem hallott szavakkal vigasztalja Cukit... hogy aztán két perccel később őrült bikának nevezze:))

Tegnap este együtt játszottak, a szőnyegek voltak a szigetek, körülötte víz volt, Dorkának és a plüssmaciknak meg kellett mentenie a világot valami jóslat szerint (milyen filmet láthatott?), Barnusnak mondjuk csak annyi szerepe volt, hogy nyugton kellett ülnie a szőnyegen, és néha Dorka átcipelte egy másik szőnyegre, de hát ugyebár arról nem Dorka tehet, hogy még csak ilyen statiszta szerepekre alkalmas az öccse:))

Majd mesélek arról is, amikor véget ér ez az idill...