Nem tudom, amúgy is működne-e vagy csak azért megy neki ilyen jól, mert van itthon is egy belőle, mindenesetre Dorka jól ért a totyogók nyelvén és van is türelme a dologhoz (legalábbis, ha nincs a közelben valamelyik fontos barátnője:))
Legutóbb egyik barátnőm kislányával, majd másik barátnőm kisfiával figyeltem ezt meg, és nagyon jó érzés volt látni. Az is igaz, hogy a lakóparki és sulis gyerekek nagy része hasonló szeretettel fordul a mi totyogónk felé. És persze ez utóbbit is jó érzés átélni...
Ráadásul a barátnőm kisfia nem az a nagyon barátkozós típus, mégis nagy szemekkel nézett Dorkára, és itta a szavait. Dorka a fenekénél fogva segített feljutni a két fiúnak a csúszdára, majd fent elrendezte őket, nehogy összevesszenek azon, hogy ki csúszik le előbb... és aki látott már másfél-két éves gyerekeket, az tudja, hogy az elrendezés nem egyszerű feladat, mert ez a korosztály nem a türelméről és együttműködéséről híres:))
Nagyon szeretem azt is hallgatni, ahogy Dorka az épp visító gyereknek nyugodt hangon magyaráz (úgy egyébként, ahogy tőlünk hallotta, de valahogy mégis jobb hatásfokkal) és a sírás az esetek nagy részében abbamarad... Ami még nem megy olyan jól, hogy nemet mondjon: általában, ha a nemet hiszti követi, akkor inkább beadja a derekát, úgyhogy most próbálom rávenni Dorkát, hogy a nem legyen nem... persze aki látott már hisztis gyereket, az tudja, hogy ez a felnőtteknek is csak nagy nehézségek árán szokott sikerülni:))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése