Még nem lábalt ki Barnus a síelés közben induló betegségéből, viszont cserébe hétfő estére Dorka is beteg lett... Szerdán már én is elég rosszul éreztem magam, de azért még elmentem jógázni, ha már jött Eszter, aki megint bevállalta a két gyereket, bár csak egyre számított... A jógán majdnem kipurcantam, utána már leplezhetetlenül szarul voltam, meg a gyerkőcök se túl fényesen, és még a három hónapja kapott időpontunk a neurológián is pont aznapra esett. Nagyi jött a beteg Dorkához, Eszter elfuvarozott a neurológiára, ahol végigtengődtem Barnussal több mint egy óra várakozást. Amikor hazaérve anyósom meglátott, mondta, hogy inkább jön másnap, mert nem úgy nézek ki, mint aki két gyerekkel elboldogul:(
És újra megállapítottam azt, amit már nyáron is, amikor 39 fokos lázzal, üresnek tűnő mellekkel és maszkban szoptattam Barnust, hogy ilyenkor érzem igazán, hogy milyen nehéz, hogy a gyerekeidtől nem lehet szünetet kérni... Mert olyan jó az, amikor gyerektelenül begubózol, szenvedsz, alszol vagy lázas félálomban fetrengsz, jó esetben valaki néha megkérdezi, hogy főzzön-e teát, de az se feltétlenül szükséges, és a fontos teendőidről kiderül, hogy vagy megvárnak vagy nem is olyan gáz, ha kihagyod őket... De a gyerekeidet nem tudod félrerakni, miközben arra vágysz, hogy bedőlj az ágyba és senki ne szóljon hozzád. Viszont itthon lévő gyereknek reggeli, ebéd vacsora, ja meg gyógyszer kell, a kisebbik simán csak ön-és közveszélyes magára hagyva, a nagyobbiknak meg pótolni kell a sulis dolgait, kitalálni a zsúrját, filózni azon, hogy eljut-e a farsangra, amire két hónapja készül, ápolni a lelkét, ha nem, kitalálni, hogy mi legyen a portékákkal, sütit sütni és elmenni vele, ha mégis... És nekem még jó dolgom van, mert végül egyik nagymama besegített másfél napot, a másik meg elment a farsangra, hogy sütiért portékát vásároljon a gyógyulóban lévő unokájától...
Nekem azt hiszem, ez az egyik legnehezebb a gyerekezésben, hogy nem lehet szünetet kérni, akármi is van... És ha a nagyik ilyenkor hősiesen helytállnak, az nagy segítség, de valahol nehéz is elfogadni tőlük, főleg mert látszik, hogy nagyon elfáradnak benne... Ma már jobban vagyok, remélem már kifelé tartok a dologból. Ja, és arról még nem is meséltem, hogy Gábor milyen vidám a kölcsön autóval, felújítási mindigvanvalamivel, és a költözés hajrájában kieső munkaerővel:))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése