Már egy hete készülök megírni, hogy milyen megkönnyebbülés volt a neurológiai vizsgálat. Jó volt, hogy Gábor is odaért, Barnus sokkal jobb kedvű volt így, és nem kezdett el már az ajtóban sírni, mint az előző két alkalommal. Bemutatta mit tud, a doktornéni pedig közben kérdezgetett arról, hogy mit tudmég, én meg válaszoltam... tudja, ezt is, ezt is:)) Jár, megfordul, leguggol és feláll, pohárból iszik (azt csak magamban tettem hozzá, hogy leveszi az asztalról, iszik és visszarakja), kanállal tud enni, tíznél több szót használ, utasításokat megért és teljesít, egyszóval mindenre igent tudtam mondani, és ez nagyon jó érzés volt. Kérdezte a doktornéni, hogy látunk-e valamit, ami nem oké, mondtuk, hogy ha elfárad, akkor csetlik-botlik és részeges lesz a járása, mondta, hogy ez hipotón gyerekekre nagyon is jellemző. Az egyensúly fejlesztése fontos, otthoni keretek között, lépcsőzéssel, hintázással, mindenre felmászni hagyással, ez azt hiszem menni fog, illetve megy is. A járásán azért látszik a lazaság, és a laza ízületei megmaradnak, fontos, hogy erős hátizma legyen, úszás és lovaglás erősen ajánlott.
A végén mondtuk Barnusnak, hogy adja vissza a néninek a csörgőt, odament hozzá és a kezébe nyomta, dorktornéninek leesett az álla, kérdezte is, hogy mindig ilyen szófogadó? Nem, csak ha ilyen kedve van, mondtuk, de nagyon jól esett... Nem is kell menni többet, csak ha van valami, szóval Barnus mozgásilag rendeződni látszik, nekem pedig a nagy kő leesett...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése