Nyaralás 2. felvonás

Nem teljesen a tervek szerint indult, de szerencsére ez is nagyon jól sikerült... és hát egyelőre Zánkát se unjuk...

Füreden kezdtünk, a 3 gyerek és én, de a hétvégére lassan megtelt a ház... Aztán továbbálltunk Zánkára, a családom kocsival, én meg szaladva... itt már Tihanynál járok...

 

Aztán nagy nyaralásba csaptunk, pont olyan idő volt, hogy mást úgyse nagyon lehetett csinálni... illetve mi nyaralásba, Barnus meg halfogásba kezdett nagy erőkkel...

Aztán lett egy cicánk, másnap hozta két testvérét is és ők is jól érezték magukat nálunk, a gyerekek meg imádták őket...

Sajnos Dorka csak az első héten nyaralt velünk, szombaton Akarattyán bulizott, vasárnap hazahoztam és átadtam a tábornak és a nagyszülőknek. Innentől négyesben folytattuk a nyaralást, azaz kezdetben hatosban, Barnust megleptük a barátaival, így hármasban halásztak megállás nélkül:

Strandoltunk vihar előtt (is), voltunk Hegyestűn, kőfagyiztunk, áthajóztunk Boglárra, Gábor körbebiciklizte a tavat, addig én a fiúkkal Mencshelyre kirándultam...

Barnus talán a legnyitottabb a gyerekek közül az állatokra, a rengeteg új halfajta megtanulása mellett sokat játszott a cicákkal is és a végén már gyíkra is sikeresen vadászott:

Csakis a keretezés miatt Füredre vissza is futottam, de nagyon meleg volt, szóval ha Gábor nem ment meg Tihanynál (hideg almafröccsel és lelkierő-fröccsel), még most is ott lennék talán...

Végül családilag Akarattyán vacsoráztunk, majd hazajöttünk és két napig pakoltunk és mostunk :) 

Barnus alig várja, hogy visszamenjünk ősszel, amikor igazán harapnak a halak...

Nyaralás első felvonás

4 nap Ausztria megtoldva 2 nap Szlovéniával...
Nagyon jól sikerült, mindenki talált benne kedvére valót...

Barnus pl. a focizást, a vízet és a fényképezkedést...

 

 Dorka is jól bírja mostanság, ha fényképezik, meg a strandot, a sup-ot és az állatokat...

Marci a bolondozást, az apukája nyakában ülést és úgy általában minden közös programot:

Mi meg a kirándulást, a futást, meg a szép tájakat...

Mindenki szerette Hochosterwitz várát, a szép osztrák tavakat, a szép szlovén tavakat, a szlovén hegyeket, a Minimundust és a szlovén házikónkat is, szóval szerencsére úgy nagyjából az egész nyaralást :)

Vigyázz Ausztria, Szlovénia, nem tudunk megunni :)

Marcibeszéd

Annyira nagyon vicceseket mond még mindig...
A selypítést meg hozzá kell gondolni :)

Mivel még átjárogat éjszaka, esténként, ha azt mondom neki, hogy ma Apa későn jön, nem fog vele találkozni, csak majd reggel, akkor közli, hogy de bizony ő fog... éjjel, mikor átjön hozzánk...

Múltkor azt mesélte reggel, hogy "...felébredek, látom, hogy éjszaka közepe van és tudom, hogy már várnak rám..."

Mostanában azt találta ki, hogy ha felnő, ő bizony motoros barlangász lesz... motorral megy majd a barlanghoz... hogy ezt honnan szedte... aztán bővítette motoros barlangász focistára és amikor kérdeztük, nem lesz-e ez sok, akkor a barlangászt végül ejtette... focilázban ég ő is, kíváncsi vagyok, ha nem lenne bátyja, érdekelné-e egy picit is a foci, így viszont nagyon, és szívja magába az infókat. A vb-n a németeknek drukkolt, nagyon viccesen mondogatja a német focisták nevét... szerinte vannak németek, angolok, madridok és urugayok, hiszen ez így logikus...

Nemcsak a focisták nevét tanulta meg nagyon hamar, de kívülről fúj (kis átköltésekkel) pamkutya szövegeket és a Pál utcai fiúknak (a színdarabnak) a dalait is. Ráadásul mindig a legrosszabb pillanatokban kezdi el ezek éneklését, pl. az óvónők füle hallatára pl. azt hogy "...ne parázz tesó, ez nekem rutinmeló..." és az iskolai kertészkedésen azt, hogy "Nehogy már engem hibáztass törvényszegő féreg! Én csak szolgálok és védek! Most kussolj és add már a pénzed!" 

Így nő és okosodik és dumál a mi Marcink...

Nőnek, növögetnek

... annyira, hogy néha már csak kapkodom a fejem...

Dorka nagylány lett ezen a tavaszon, nem csinált belőle nagy ügyet, teljesen természetesnek vette a fejleményt... újra elővette a piros könyvet, ami egy nagyon jó kis könyv a lányokban zajló kamaszkori változásokról és régebben sokat olvasgatta, örültem, hogy eszébe jutott most is. Valószínűleg ezért nincs olyan sok kérdése. 

Nem mellesleg volt Londonban, a nagybátyjával és az unokatesójával, meg egy napra apukája is becsatlakozott. Nagyon várta és nagyon jól érezte magát, még a hazajutási mizériák ellenére is. 

És nagyon nem mellesleg gimis lesz szeptembertől, és hát ez egy szuper hír, de valahogy nagyon nehéz megemészteni...

Barnus úgy kezdte, hogy januárban egyszer csak iskolaérett lett miközben már az 5. foga is kiesett... aztán folytatta azzal hogy leszokott a hüvelykujja nem annyira rendeltetésszerű használatáról, mindenféle szülői nyomás és segítség nélkül, a saját tempójában és elképzelési alapján... aztán megtanult olvasni, természetesen azt is szülői nyomás nélkül... de persze hozzáteszem, hogy nagy örömünkre, kevés ilyen izgalmas dolog van, mint amikor egy gyerek ilyen látványosan lép egy szintet a fejlődésben, és óriási öröm látni a büszkeségét és azt, hogy kinyílt számára a világ egy új szelete... még akkor is, ha a világ tele van angol szavakkal, amiket hiába olvas, nem nyernek értelmet :)

Végül aztán ma elballagott az oviból is, pár hét és végleg búcsút veszünk az ovis évektől...

Marci meg csendben 4 éves lett, szerinte másnaptól az már 4 és félnek számít... Mostanában nagyon bántja, hogy ő a legkisebb, ezért gyakran kérdezi szemrehányón, hogy miért őt szültem utoljára... lassan kijárja az első évét az oviban és egyre jobban kinyílik. Nagyon visszafogott még mindig az oviban, de vannak barátai és mostanában már különböző felnőttekkel is kezdeményez beszélgetést, pedig a kezdeményezés, mint olyan, nem tartozik a fő jellemzői közé... Szóval ő is nő, növöget, de nagy örömünkre továbbra is bújós, ölelős, és (kevésbé nagy örömünkre) az ágyunkba átmászkálós... Gábor néha tanítgatja, hogy kell pörgetni az r-t, ilyenkor belém hasít, hogy hamarosan pörgeti fogja az r-t és úgy megállítanám az időt egy kicsit, hogy selypítsen és bújjon és kicsi legyen... 

B oldal

Holnap megkezdem a B-oldalt a kazimon, szóval most úgy döntöttem, jár nekem is egy bejegyzés...

Tényleg megvan mindenem, amire vágytam, mégis így 40 körül kezdem el tanulni, hogy ezt hogyan kell értékelni és főleg, hogyan lehet élvezni és örülni neki... Bár így visszagondolva, 10 éve, amikor terápiába jártam, volt már akkor is egy ilyen időszak, amikor ez volt a témánk... hogy a körülményeim adottak (és irigylésre méltók), de én meg nem engedem meg magamnak, hogy ebbe belemerüljek és örüljek neki... szóval régi téma ez, nyilván családi örökség is, de nagyon szeretném, ha az én gyerekeimnek ez már jobban menne és nem 40 évesen tanulgatnák, hogy hogyan kell a jelenben benne lenni és megélni és örülni annak, amid van...

Mindenesetre az már tisztán látszik, hogy marad még melóm saját magammal az következő 40-re is. Amit nem bánok, mert azért alapvetően azt gondolom, hogy ebben van haladás és ennek van értelme. Jó lenne a munkámat is megtanulni élvezni, mert most túl sokat szorongok még ahhoz, hogy igazán élvezni tudjam, de legjobban azt szeretném megtanulni, hogy a családommal együtt töltött időt tudjam élvezni... 

A mai nap arról lesz emlékezetes, hogy kifutottunk Kamaraerdőre egy felnőttkoromban szerzett barátnőmmel (ki lehet futni oda és ott futkározni meg vissza... ez milyen jó már), aki újabban futótársam is lett és sütött a nap és láttunk szürke gémet a tóban és estem egy baromi nagyot és utána ültünk az erdőben a földön és vártuk, hogy jobban legyek és közben elmesélte, hogyan néztem ki esés közben, aztán villamossal jöttünk vissza, de még a villamostól haza kellett futni... és ez még csak a délelőtt... 

...most meg dolgozok egy picit... 

Márciusban meg az volt...

...hogy Dorka ügyesen a végére ért a szóbelizésnek, Barnus felvételi játékon volt a Kincskeresőben, a kettő között pedig újra síeltünk egyet. Vonattal mentünk, ami nagyon jó ötletnek bizonyult. Jó sokat síeltünk, Barnus annyira megügyesedett, hogy Dorka elkezdett azon aggódni, hogy nemsokára jobban síel nála, Marci pedig igazi nagy meglepetést okozott, mert hogy rengeteget volt síléc a lábán és nagyon ügyesen síelt a kék pályán - főként hámmal, de néha anélkül is... amikor már nagyon elfáradt, úgy a pálya kétharmadánál, akkor közölte velünk, hogy nem kellett volna őt felvinni a felnőtt kék pályára, mert ő gyerek és neki a gyerek kék pálya való... nagyon édes volt.

Az volt még márciusban, hogy Dorkával sokat olvasunk, én igyekszem mindent elolvasni, ami tetszik neki, hogy lehessen beszélgetni róla és közben lassan készülünk a búcsúra az iskolájától... Ő most nagyon önálló, együttműködő és az esetek nagy részében jókedvű, a felvételi sikerek miatt pedig az önbizalma is nőtt... úgyhogy most azt szoktam érezni, hogy mézesheteket töltünk együtt, mielőtt (hamarosan) elragadják őt tőlünk a hormonviharok...

Barnussal sajnos véget értek a mézesheteink, most megint nagyon nehéz vele... az oviban szeretik, a Kincskeresőben is szerették, úgy tűnik, mert végül oda fog járni :) Voltunk kertészkedni és jó érzés volt arra gondolni, hogy van még pár szép évünk itt... ami remélhetőleg a várható nehézségek ellenére is inkább szép lesz...

Marcival mindig jó lenni, ő egy annyira nyugis gyerek, ha nem lenne a bátyja részéről az állandó hergelés, szerintem alig hallanánk sírni és kiabálni... szokott néha persze, de főleg Barnus hozza ki a sodrából. Miközben rengeteg olyan nagyon kedves epizód is van, mint például ma reggel, hogy Marci elesett a futóbringával és sírt, Barnus meg fölkapta a biciklit, hogy majd ő viszi és szépen le is parkolta az öccse helyett... Az oviban valószínűleg nagyrészt megfigyelő állásponton van, de remélem, hogy azért ezt nem éli meg rosszul. Általában inkább pozitívan nyilatkozik, még akkor is, ha most már nem megy annyira lelkesen, mint az elején. Annyira nagyon más, mint a bátyja, rengeteget bújik még mindig és vele annyira jó menni valahova, mert kézen fogva jön és közben beszél meg kérdez és mindez valahogy annyira békés vele. Biztos azért is érzem így, mert Barnussal ez szinte teljesen kimaradt, ő vagy nem akart kézen fogva jönni mert rohant vagy biciklizett, és ha néha akart volna, akkor meg általában nem volt szabad kezem, mert azzal babakocsit toltam... 

 A vonaton:

Rengeteg hó volt:

 Síelő fiaim:

A póráz:

Apa, értsd meg, elfáradtam!

Süt a nap és jó a buli:

Kis kettesben síelés:

Dorkával snowboard-oztunk is... Barnus azóta egy fokkal jobb véleménnyel van rólam, mióta látta, hogy ilyet is tudok :)

Februárnak is vége

A blogom téli háttere viszont még aktuális és a vastag futónacim is előkerült többször februárban. Szerencsére bírom a hidegben futást, ez egy fontos skill jelenleg az életemben...

Dorka 12 éves lett, túl van 5 szóbelin (és a hatodikra már nem akar elmenni) és egy helyre már biztosan felvették. A szóbeliken szerencséje volt, nem bántották, majdnem mindegyikről mosolyogva jött ki. És nagyon jókat beszélgettünk jövet meg menet, úgy tűnik, ez nem is olyan rossz közös program... na jó, csak vicceltem, de beszédes és filozófikus kedvében volt és egyelőre még kíváncsi a véleményemre a dolgaival kapcsolatban, ami gondolom hamarost elmúlik a hormonfelhők érkezésével... jó meglátásai vannak dolgokról és egy érett 12 éves benyomását kelti.

Voltunk síelni, jól sikerült, Barnus megint megmutatta, milyen kitartás és küzdőszellem lakozik benne... ha ő valamit akar, tényleg beletesz mindent és még a félelmeit is legyűri... délutánonként meg társasági életet élt, olyan aktívan, hogy alig láttuk... egyetlen bökkenő volt, hogy estére annyira elfáradt, hogy teljesen kontrollálhatatlan hisztiket nyomott és most először szavakba öntötte azt, amit eddig csak mi láttunk rajta, hogy ő azt éli meg, hogy vele igazságtalanok vagyunk és többet bántjuk, mint a testvéreit. Az olyan apróságok pedig, hogy Dorka az unokatestvérével, Marci a nagyszüleivel volt egész nap és mi ketten Gáborral vele síeltünk, nem billentik ki ebből az érzésből... 

Marci lábán is volt léc, de azt hiszem, kemény dió lesz, hogy ő megtanuljon síelni... amúgy jól érezte magát ő is és egészen jól részt tudott venni már a társasági életben. Az ovi most nem annyira megy neki jól, nehezebben megy be a csoportba, de úgy tűnik, azért továbbra is jól érzi ott magát...

Barnus lámpalázzal, Marci kezdődő fülgyulladással, Dorka pedig egy igazán nehéz döntés előszelével alapozta meg az átmenetet márciusba, Barnus túl lett rajta, Marci reméljük túl lesz rajta szombatig, Dorka pedig még biztosan nem lesz túl a nehezén, amikor szombaton vonatra szállunk, hogy elutazzunk egy újabb síelésre... szóval igen, azért alapvetően nagyon is jó dolgunk van...