... annyira, hogy néha már csak kapkodom a fejem...
Dorka nagylány lett ezen a tavaszon, nem csinált belőle nagy ügyet, teljesen természetesnek vette a fejleményt... újra elővette a piros könyvet, ami egy nagyon jó kis könyv a lányokban zajló kamaszkori változásokról és régebben sokat olvasgatta, örültem, hogy eszébe jutott most is. Valószínűleg ezért nincs olyan sok kérdése.
Nem mellesleg volt Londonban, a nagybátyjával és az unokatesójával, meg egy napra apukája is becsatlakozott. Nagyon várta és nagyon jól érezte magát, még a hazajutási mizériák ellenére is.
És nagyon nem mellesleg gimis lesz szeptembertől, és hát ez egy szuper hír, de valahogy nagyon nehéz megemészteni...
Barnus úgy kezdte, hogy januárban egyszer csak iskolaérett lett miközben már az 5. foga is kiesett... aztán folytatta azzal hogy leszokott a hüvelykujja nem annyira rendeltetésszerű használatáról, mindenféle szülői nyomás és segítség nélkül, a saját tempójában és elképzelési alapján... aztán megtanult olvasni, természetesen azt is szülői nyomás nélkül... de persze hozzáteszem, hogy nagy örömünkre, kevés ilyen izgalmas dolog van, mint amikor egy gyerek ilyen látványosan lép egy szintet a fejlődésben, és óriási öröm látni a büszkeségét és azt, hogy kinyílt számára a világ egy új szelete... még akkor is, ha a világ tele van angol szavakkal, amiket hiába olvas, nem nyernek értelmet :)
Végül aztán ma elballagott az oviból is, pár hét és végleg búcsút veszünk az ovis évektől...
Marci meg csendben 4 éves lett, szerinte másnaptól az már 4 és félnek számít... Mostanában nagyon bántja, hogy ő a legkisebb, ezért gyakran kérdezi szemrehányón, hogy miért őt szültem utoljára... lassan kijárja az első évét az oviban és egyre jobban kinyílik. Nagyon visszafogott még mindig az oviban, de vannak barátai és mostanában már különböző felnőttekkel is kezdeményez beszélgetést, pedig a kezdeményezés, mint olyan, nem tartozik a fő jellemzői közé... Szóval ő is nő, növöget, de nagy örömünkre továbbra is bújós, ölelős, és (kevésbé nagy örömünkre) az ágyunkba átmászkálós... Gábor néha tanítgatja, hogy kell pörgetni az r-t, ilyenkor belém hasít, hogy hamarosan pörgeti fogja az r-t és úgy megállítanám az időt egy kicsit, hogy selypítsen és bújjon és kicsi legyen...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése