Dorka bölcsiben

Nem, ez nem elírás, tényleg bölcsiben volt Barnussal:)) Történt ugyanis, hogy az őszi szünet előtti héten az egyik nagymama kórházba került (és még mindig bent van sajnos, de már látszik a fény az alagút végén), a másik nagymama pedig szokás szerint nem ér rá, úgyhogy amikor Gabi mondta, hogy mehet Dorka is a bölcsibe (az ő lánya is szokott), lecsaptunk a lehetőségre, főleg, mert Dorka is lelkes volt (addigra már eltöltött egy napot velem az irodában és nem vágyott többre). Aztán olyan jól sikerült a dolog, hogy következő nap is menni akart. Finom volt az ebéd, aranyosak a gyerekek, az öccse pedig egész nap lelkesen örült a nővérének, fogta a kezét játszótérre menet, az ölében ült játék közben... persze Dorka ettől nagyon boldog volt. Érdekes, hogy amikor Barnus született, az ilyenfajta gondoskodás teljesen hiányozni látszott Dorkából (nem is nagyon volt kin gyakorolnia), mostanra pedig már egy egész bölcsis csoporttal is elboldogul:))

Remélem Barnus nem lesz nagyon szomorú, hogy újra egyedül kell mennie a bölcsibe. Mert az őszi szünetnek Dorka bánatára lassan vége. Volt egy szabadnapom is, úgyhogy itt járt Dorka két osztálytársa is, egyikük itt is aludt, és ma délelőtt színházban voltak Gáborral. Pöttyös Pannit látták, Bozsik Yvette elképzelési szerint, mindenkinek tetszett, de senki nem nyilatkozott túl bőbeszédűen a csapatból, így nem tudom, mit veszítettem:))

Mifelénk

az a helyzet mostanában, hogy minden családtag - szerencsére általában nem egyszerre - elég fáradt bír lenni. Gábor azért, mert túl sokat dolgozik, az én fáradtságom egyrészt az állapotomra fogható, másrészt abból fakad, hogy Gábor túl sokat dolgozik és így enyém szinte minden este egy eléggé fárasztó Barnussal és egy emiatt kissé háttérbe szoruló Dorkával... Dorkának fárasztó a suli, két szolfézs, két rsg, amit meg is értek, mostanában, ha kocsiba ül, rövid időn belül elalszik, múlt héten egy vendégségben ő kérte, hogy induljunk már haza és amikor nem reagáltam elég gyorsan, majdnem elaludt a gyerekszoba közepén... Barnust meg leginkább a bölcsi fárasztja, így szerdánként, két nap bölcsi után általában délben megy aludni, délelőttönként többször elfekszik valahol, ma délelőtt többször sírva fakadt, hogy alud, alud... még az se érdekli, ha nincs kész az ebéd, ha meg kész van (mert most már tudom, hogy korán fekvés várható), akkor meg túl fáradt ahhoz, hogy egyen belőle...

Szerencsére más dolgok is történnek velünk ezen kívül, csak meg kell néznem a fényképeket, hogy mik is:)) Volt Dorka osztályával számháború, az nagyon jól sikerült, Gábor előbb fotózott, majd beállt, Barnus inkább tollasozott, én meg beszélgetni próbáltam, amennyire Barnus hagyta...

volt egy szabad esténk Gáborral (ha jól számolom, húsvét óta először), ami azért alakulhatott volna jobban is, bár egyhuzamban (két pisiléstől eltekintve) 11 órát aludni, az azért nagyon jól esett...
Állatkertben is jártunk, az most épp mindkét gyereknek jó program... azóta mondja Barnus, hogy fóka és pingping:))

Dorka mostanában anyás korszakát éli, ölelget, figyel rám, segít Barnus körül, próbálja a "terrible two" korszak karmaiban vergődő öccsét terelgetni, néha nagyobb sikerrel, mint én, szóval nagylányos, néha attól tartok, túlzottan is az. Barnus, aki minden jel szerint már nem a legfiatalabb a családban, bemutatja, milyen egy igazi dackorszak:)) Éreztem én, hogy ez lesz, de attól még nehéz, főleg egy nem túl vidám első trimeszterrel párosítva. A legfiatalabb családtag pedig a legfrissebb hírek szerint 6 centi magas és nagyon cuki, az viszont még bizonytalan, mit rejteget a lábai között:)))

  

Bringa

A bringa is a Barnus-szókincs része, mióta múlt hétvégén Tiszafüreden pihentünk és pihenésképpen tekertünk 30 km-t. Elvileg, sportosabb időszakaimban, 30 km nevetséges táv, de egyrészt most nem vagyok sportosabb időszakomban, másrészt egész más úgy tekerni 30 km-t, hogy közben két gyerekben kell tartani a lelket:)) Barnus megtanulta közben a bringa szót, de a 20. km környékén teljesen behisztizett, hogy elege van a bicikliből, neki ping-pong labda kell... Dorka viszont végigtekerte, nem nagyon volt más választása. A túra elején még lelkesen mesélte, hogy a suliban az volt a téma, hogy régen vasparipának nevezték a biciklit és mekkora öröm volt, hogy nem kér enni... a vége felé meg már igazi paripáról álmodozott (de valószínűleg csak azért, mert sose töltött még lóháton négy órát:))

Én meg utólag azon gondolkoztam, hogy se nekem, se Gábornak nincsenek ellenére az ilyen sportos programok, úgy tűnik, a gyerekeink is bírják, mégis olyan ritkán kerül rá sor, és legtöbbször csak külső ráhatással... Mi valahogy nehezen indulunk neki, vagy nem is tudom. Pedig jó lenne, ha a gyerekeinknek lenne ilyesmiben is része, mert annyira jól tud esni, mikor megtapasztalod közben, hogy nem adják ingyen, utána meg jön a jó érzés, hogy "megcsináltad":))

Mindenesetre Barnust annyira megihlették a bicikliülésben töltött órák, hogy másnap itthon felpattant a futóbiciklijére (amit eddig csak tologatott), és nagyon hamar ráérzett az ízére. Azóta le se lehet vakarni a bicikliről, még az autóba is azzal együtt szeretne beszállni. Jó tempóban, nagy távokat megtesz, felemeli a lábait és egyensúlyoz, lejtőn óvatos, fékezni is tud... jó persze azért vannak bökkenők, volt olyan is, hogy lelki szemeim előtt egy oszlopra felcsavarodva láttam, mert nem értem volna utol... meg a zebráknál is vannak még problémák... De nagyon boldog vagyok, hogy az én kis fiacskámnak, akinek a mozgásfejlődési előrejelzések szerint nehéz lesz megtanulnia biciklizni, ennyire jól megy a lábbal hajtott változat:))

Ja és az oszlopra felcsavarodást vagy zebrán kilapulást megelőzendő, ha nem áll meg az "állj" felszólításra, akkor le kell szállnia a bringáról... na azt az ordítást, ami olyankor jön:))

Barnus-beszéd

Dorka mostanában nagyon büszke rá, hogy ennyi idősen ő már beszélt, én viszont egyáltalán nem emlékszem rá (és ezt nagyon sajnálom is), hogy hogyan zajlott az egész, hogyan lettek a szavakból mondatok... Barnus most ott tart, hogy mindenféle szavakat leutánoz, látható örömet okoz neki, hogy érthető szavakat produkál. Ma már az is előfordult, hogy magától mondott új szót: reggelinél közölte, hogy ubi, azaz uborkát is kér. Így azért könnyebb vele a reggeli, hogy mondja, hogy vaj, sajt, ubi, kifli:))

Ez a lista ugyan napról-napra bővül, de ez a mai állás szerinti Barnus-szókincs: busz, illa mint villa vagy kanál vagy villamos, kés, inni, enni, kuka, panda, cica, papagáj, punci, popó, bringa, papucs, Bob(-mester), baba, sok nevet is tud, Ági, Ádi, Anna, Peti, már megy a Dorka is, de megszokásból még mindig a Dedá-t használja, Pisti, Andris, ma már a Zsuzsi is ment (ő volt itt látogatóban), nemrég beleszeretett az asztaliteniszbe, tudja mondani, hogy pingpong és azt is, hogy pingpong labda:))... Haladunk-haladunk...

Az új rendszer

alakulóan van, azt hiszem Gábornak a legnehezebb a váltás, mert heti 2 vagy inkább 3 alkalommal kiveszem a feneke alól a kocsit, hogy én menjek vele dolgozni... És reggelente ő viszi a gyerekeket, előbb Dorka suli, majd Barnus bölcsi, de ebbe szerintem hamar bele fog jönni. Dorkának nincs nagy változás, én megyek érte, mint eddig. Barnus heti 3 napot tölt a bölcsiben, teljes munkaidőben:)), egyelőre minden gond nélkül szerencsére. A maradék két napban itthon velem, néha nagyival... Nagyon örülök, hogy maradt ebben a bölcsiben, mert itt eddig is jól érezte magát, zökkenőmentesen lett ottalvós, ráadásul kb. 400 méterre van a sulitól, tiszta főnyeremény. 

Ja igen, én is itt vagyok, nekem egyelőre jól esik az új rendszer, felnőtt emberekkel lenni, használni az agyamat (és megtapasztalni, hogy még működik:)), ebédidőben beszélgetve, nyugiban ebédelni, nem főzni, és (egyelőre még) ha nem is pontban, de nagyjából munkaidő leteltével felállni, hogy indulhasson a délutáni műszak a gyerekekkel. Az mondjuk tök jó lenne, ha abban néha Gábor is részt tudna venni, de sajna ilyesmi mostanában nincs kilátásban... azért így is elvagyunk, de néha olyan irigy tudok lenni a délután szembejövő, meg játszótéren felbukkanó apukákra:)

Itt az ősz

bár gondolom, ezt nem csak én vettem észre. Ma nagyon esett, de mivel Barnus kapott csinos esőnadrágot, így lementünk a játszótérre. Mondanom se kell, egyedül voltunk:))

Aztán itthon kimostuk a kutyát:

Szerencsére volt annyi eszem, hogy a 15 perces programra raktam be, mert a fürdőszobát nem hagyhattuk el a mosás idejére. Néha meglátta a kutyát, akkor mutogatta, különben meg főleg sírdogált... de nagyon szép tiszta lett:))

Tesók és tanulságok

Már az elején lelövöm a poént: a tesók szeretik egymást, én meg újfent tanultam valamit. 

Furcsa érzés a gyerekeimen keresztül megtapasztalni, hogy mennyivel könnyebb második gyereknek lenni. Mert az első gyerek trón-fosztott lesz, a másodiknak szimplán van egy nagyobb testvére. Az első gyerek a nagy, a második a kicsi. A szülők az elsőnél paráznak és bénáznak, a másodiknál lazábbak. Az első gyereknél azt hiszed, hogy a Te képességeidről/teljesítményedről mutat valamit az, amilyen a gyereked, a másodiknál már tudod, hogy ez hülyeség. Az elsőt simán beadod bölcsibe, mert itt az ideje, a másodiknál már tudod, hogy ez itt valaminek végérvényesen a vége és haladékot keresel számára. Az első gyereknek a szülei vannak játszani, bolondozni, összebújni, a másodiknak meg a szülők mellé ott a tesó is, aki sokszor mindezeket sokkal lelkesebben csinálja... és még sorolhatnám. Nagyon sok szülő - és ide értem magamat is, ez a tanulság rész - mégis a legtöbb helyzetben a kicsit védi, a kicsinek kedvez, neki ad igazat, a nagy meg legyen okos, megértő, adja oda, mondjon le róla, stb... Nem is értem, hogy gondoltam... és Dorkának (persze nemcsak emiatt) nem volt könnyű az elmúlt két év. Volt jó pár mélypont, Dorka változó tünetekkel jelezte felénk, hogy nincs rendben a lelke, hogy kevés a figyelem, ami neki jut és fogyóban a türelme és megértése. Mégis lassan esett le nekem, hogy mi az én szerepem ebben a történetben, de ahogy leesett, a helyzet javulni kezdett...

Mindezek ellenére szerencsére nagyon szereti az öccsét, ez legjobban akkor jön ki, amikor Barnus valami miatt nagyon elesett. Mint például nemrégiben, amikor Barnus lázasan fetrengett a kanapén, Dorka meg szórakoztatta, ölelgette és puszilgatta... majd amikor szóltam, hogy ezt talán évnyitó előtt egy nappal nem kéne, akkor közölte, hogy "nem lehet kibírni, hogy ne puszilgassam, mikor ilyen cuki"... Barnus pedig töretlen lelkesedéssel imádja nővérét, a kedvéért még lázasan is elvonszolja magát Dorka szobájáig, hogy játszanak:)) Sajna ő Dorka-imádatát továbbra is főként úgy fejezi ki, hogy minden kell neki, ami Dorkáé, mostanában ez a fő konfliktusforrás közöttük. Meg úgy, hogy utánozza Dorkát. Vicces amikor Dorka babát takargat a kanapén, közben kicsivel arrébb Barnus ugyanazokkal a mozdulatokkal babát takargat a kanapén... vagy Dorka pórázt köt a plüsskutyára, erre Barnusnak is kell póráz a másik plüsskutyára... ha Dorka bepakolós-utazósat játszik, Barnus is táskát szerez magának és bepakol-utazik... Ha Dorka homok-sütit készít nekem, Barnus is homok-sütit készít nekem... ha Dorka valami fontosat a fülembe súg, akkor Barnus is a fülemhez hajol és valami fontosat súg, pl. vavavabababa:))