Marcibeszéd

Igazán nem lehet panasz a beszédére, rengeteget beszél és most már egyre több mindenkivel szóba áll, sőt, bármily hihetetlen, beszélgetést kezdeményez! Hihetetlen, hogy ez a mi szúrós szemű Marcink...

A bölcsiből rengeteg dalt, mondókát hoz haza. Az egyedem-begyedem Marci-féle interpretációja pl. így hangzik: 

Egyebem-begyedem tengertánc

Sajdú sógor mit kívánsz?

Semmit kívánok!

Csak egy kenyérfalatot.

Lényegkiemelésben szerintem egész jó...

Őszi szünet

Én szabin, meg a gyerekek is. Remélem feltöltődnek itthon és decemberig kibírják betegség nélkül (pont nem úgy tűnik, Marci köhög már napok óta)...

Voltunk a Vasúttörténeti Parkban, négyesben, jó volt, azt hittem Dorka fanyalogni fog, de jól érezte magát és nagyon cukin mászott fel Marcival minden mozdonyra. 

A szokásos őszi szünetre időzített múzeumi játékra is elmentünk a Mezőgazdasági Múzeumba, oda szerencsére Marcit nem kellett vinni, így az "nagyos" program lett... Egész jó volt, de azért Dorka és Barnus együttműködése enyhén szólva nem zökkenőmentes...

Aztán már csak tengtünk-lengtünk itthon, a szünetet kipihenendő én dolgoztam egy délelőttöt és képződtem egy napot, mondjuk olyan nagyon pihentnek nem éreztem magamat:)
Dorka elkezdte a visszaszámlálást, már csak 45 nap karácsonyig...

Nincs ihlet

és nincs idő se nagyon, hogy írogassak, de főleg az előbbi. Jól vagyunk, fáradtak vagyunk, a szokásos:)

A hosszú hétvégén 2 szabad estét is kaptunk, úgyhogy az átlagnál többet aludtunk, voltunk moziban és edzeni Gáborral, nagyon jó volt. A film (Ernelláék) is jó volt nagyon, nekem sokszor eszembe jut azóta és rágódom rajta és várom, hogy összefussak valakivel, aki már látta, és lehessen beszélgetni róla. 

A gyerekek meg már jó nagyok, és én olyanokra vetemedek, hogy itthon hagyom Dorkát Marcival, amíg elmegyek Barnusért az oviba, vagy itthon hagyom Dorkát Barnussal, amíg elmegyek Marciért a tornára... Fél évvel ezelőtt még egyedül se volt hajlandó Dorka itthon maradni...

Amúgy Dorkát beszippantotta a Harry-Potter láz, Barnus odavan a fociért (és az ikrekért, továbbra is), Marci meg megállás nélkül dumál, nagyon édes, és már szülinapi buliba is meghívták, ahová vitt miket is (Barnust, Dorkát, engem), mert hát még annyira azért nem önálló...

Tavaly ilyenkor

Annyiszor eszembe jut augusztus vége óta, hogy milyen nehéz volt a tavalyi ősz. Erőt is merítek ebből, mert néha nehezen bírom most is, de ez az ősz tényleg minden szempontból sokkal jobb. A tavalyi viszont egy jó mély gödör volt...

Már tavaly is dédelgettem futóverseny-álmokat, de Barnus műtéte miatt egy csomó program nem jött össze, a szeptember első fele arról szólt, hogy műtik, ne legyen beteg, meddig kell megint kikötve lennie, hogyan oldjuk meg, aztán jött 5 nap kórház, aztán az itthoni izgulás, és kábé két hét után a csöpögés és ezzel a teljes reménytelenség időszaka. Szétesett Barnus is, érthető módon, nagyon nehéz volt vele. Nem szeretett oviba járni se, de itthon se bírtunk vele. 

Közben úgy tűnt, hogy lesz munkám, de csak jó nagy pofon lett belőle, amit  utólag már egyáltalán nem bánok, sőt... De akkor azért nehéz volt. 

És az is tavaly szeptemberben volt, hogy egy nagyon megrázó haláleset útjára indította Dorka egy éve tartó szorongás sorozatát, ami csak mostanában látszik valamennyit oldódni. Az elején nagyon erős volt, aztán később hullámzó, és sokszor éreztem úgy, hogy nem tudok neki segíteni ebben, mert engem is letaglózott a dolog. 

Most jól vagyunk, de ez nem természetes, tudnom kell értékelni. Igyekszem is...

21

Most már több, mint másfél éve, hogy újrakezdtem a futkározást, és bár fejlődtem, de valahogy nem eleget, meg mindig azt éreztem, hogy hiányzik a koncepció... Úgyhogy kinéztem egy versenyt, szeptember 24., terep-félmaraton és kerestem hozzá edzéstervet. Augusztus elsején indult, akkor épp Amszterdamban voltunk (hú, pedig milyen messzinek tűnik már), így alakult, hogy futottam Amszterdamban egy szép parkban, Gábor bicajon kísért. Így, hogy le volt írva, mikor kell futni, kiderült, hogy valahogy mindig meg tudom oldani... Zánkán futottam Gergővel is, Katival is, keresztedzésnek bicajoztam, amikor nem tudtam edzésre menni. Rovinjban is futottam, meg bringáztam, az is nagyon jó volt és biztosan nem kerül rá sor, ha nincs a szigorú edzéstervem. 

Keresztedzés közben Rovinjban:))

Aztán amikor újraindult a meló, egyre nehezebb volt megoldani, de azért valahogy mindig sikerült, megvolt az eddigi leggyorsabb 5 km-es futásom és kezdtem elhinni, hogy menni fog a 21. Két héttel a verseny előtt elmentem megint a csapattal a HHH-re és megállapítottam, hogy a táv talán menne, de a szint nem fog... Ebben megerősített a kávés lány is, azt mondta, adjak még időt magamnak. Így aztán eldőlt, hogy nem megyek a futóversenyre, de megpróbálom lefutni egyedül a távot. Onnantól nem ment valami jól a futás, de azért csináltam és végül a verseny reggelén 9-kor elindultam a margitszigeti futópályán... Dorka kirándulni ment, őt a többiek felrakták a vonatra a Nyugatiban, és megbeszéltük, hogy amíg körözök, Gábor a fiúkkal eltölti az időt a szigeten. Az első kör tök jól ment, annak a végére nem értek oda, de később mondták, hogy láttak a hídról. A második körnél volt egy gyors pisiszünet, aztán meg a meglepetés: ott várt Juli is, hogy becsatlakozzon... Nagyon sokat adott, hogy ott volt, az első két kör könnyedén ment, a harmadiknál már éreztem ezt-azt, a negyedik meg kínlódás volt és egyedül még sokkal rosszabb lett volna. Így a beszélgetés elterelte a figyelmem és még két apró megállással (pisidíj utólagos megfizetése és kulacstöltés kútból) végül is sikerült körbeszaladni négyszer a szigetet:)) 

Itthon Dorka kérdezgetett róla, a kedvéért kiszámoltam, hogy kb. 12-13 éve futottam utoljára félmaratont:))

Azóta eltelt egy hét, futni nem voltam, csak edzésen meg bringázni, és nagy kérdés most, hogy hogyan tovább. Jó lenne terepen is lefutni, meg új célokat kitűzni, mert sokat ad és nekem kell ez a külső megtámogatás, ha csak egy internetről letöltött edzésterv formájában, akkor is:))

Egy iskolás, egy óvódás, egy bölcsis

Hát, nem unatkozunk. 

A reggeli transzport nem lett egyszerűbb, viszont bonyolultabb lett. Még úgy is, hogy Dorka egyedül jár iskolába. Igazából nem bánná, ha elkísérnénk, de aztán inkább elindul, amikor látja, hogy másképp nincs esélye beérni időben... Lelkes felsős, most eléggé odateszi magát, csak néha csúszik szét a kanapén és várja, hogy megmondjuk, mit írjon az angol leckébe... Haza is gyakran egyedül jön, most már kulcsot is szokott kapni. Nagylány, na.

Barnus most jobban ki van békülve az ovival, mint tavaly. Nagycsoportos lett, mindenki tipródik az iskolán, ez az állandó beszédtéma. Ő nem megy jövőre suliba, de azért néha én is tipródom a témán... Jár focizni, nagyon lelkes. Mondjuk inkább gyógytornára és úszni kéne járnia a doktornénink szerint, főleg most, hogy rengeteget nőtt a nyáron. Meg ugye a hipotóniája miatt. Tegnap kettesben töltöttük a délelőttöt, nagyon jól esett. Barnus többször is kereste Marcit, annyira szokatlan volt, hogy nincs itthon. A délelőtt nagy részében társasoztunk, Barnus nyert memóriában és kétféle társasban is.  Annyira lelkes lett ettől, hogy többször is elmondta, mennyire szeret velem játszani:) Nagyfiú már, az új fogszabályzóját is önállóan kezeli (legalábbis most, a kezdeti lelkesedésben).

Marci meg tényleg beszélő és bölcsis lett és mindkettő tök jó. Nagy élmény, hogy végre beszél, nagyon élvezi ő is. Kicsit olyan, mintha most még jobban megismernénk őt, végre el tudja mondani a sok mindent, ami eddig benne ragadt. Hisztizni továbbra is szokott, mostanában a bölcsire fogom. Általában szívesen megy és ha ott van, nagyon alkalmazkodó és együttműködő, aztán valahol ki kell engednie a gőzt:) Nagyfiú már ő is. "Bölcsis nagyfiú" közli büszkén, ha a téma szóba kerül. 

Így vagyunk most. Nehezen áll föl a rendszer, az elmúlt napokban többen mondták nekem, hogy olyan fáradtnak nézek ki. Nem szeretnék újra itthon lenni, szeretem a munkám, de ez tényleg nagyon nehéz, megtalálni az egyensúlyt...

Nyaralunk... 3. egyben befejező rész: Rovinj

A hosszú út kezdete: komppal a déli partra. Marci még 40 km-en át ordított utána a kocsiban, hogy menjünk vissza a kompra...

A megérkezés kemény volt, Barnus lázasan, mindenki fáradtan... A parkolóból Barnust a babakocsiban, Marcit a bringán tolva jutottunk el kisebb keresgélés után a megadott címre. Gábor még két kört fordult a csomagokkal. Dorka itt épp a helyi macskával ismerkedik. 

Aki remekül érezte magát a babakocsinkban (bár ez a képen pont nem látszik). 

A lakás szuper volt, Dorkáé volt a teljes tetőtér.

Első két nap Barnus gyengélkedett, akkor az ott talált "kisvakond összes" dvd volt a megmentőnk...

Később szerencsére már bohóckodni is volt ereje:

A program, nem meglepő módon, főleg strandolás volt:

A kép ne tévesszen meg senkit, Marcinak esze ágában se volt bemenni a vízbe:))

Volt olyan nap is, amikor hajóval mentünk strandolni:

Az eső is esett aznap, de ez nem szegte kedvünk (és nem is tartott sokáig, szerencsére):

Estefelé meg mászkáltunk a városban, fagyiztunk a kedvenc helyünkön, meg ilyenek...

Egy lelkesen pózoló tízéves:

Egy boldog kétéves:

Egy vidám ötéves:

Ráadásként egy boldog bringás:))

Rovinj arcai:

 Szerették a macskát mind:

Kilátás az ablakból, kávézáshoz ideális:))

   

Nyaralunk... 2.rész: Füred, Barnus szülinap

Öt éves, kész pasi, jóképű, okos, imád focizni és nem is csinálja rosszul, szereti a tesóit és mostanában már nem olyan gyakran undok velük, meg velünk is ritkábban, imád öltözködni és mindig megdicséri másokon is a csinos ruhát, méretre akkora, mint egy elsős és most nyáron hirtelen nagyon vékony lett, nagyon önálló, már felügyelet nélkül marad az udvaron bandázni, miközben én Marcival a játszón (és a múltkor azt mondta, egyedül akar oviba menni - képzelem, milyen fejet vágnának az oviban  - na azért itt még nem tartunk).
De gyorsan megnőttél, kicsi fiam:)

Nyaralunk... 1. rész: Zánka

A szokásos zánkai nyaralásunk, szokásosan képekkel elmesélve. Marci a vizet messziről elkerülte, de a tesói helyette is kiélvezték. Még szerencse, hogy a strandon remekül el lehet tölteni az időt szárazon is:)

Marci a mérges tengerész:

A nagyok:

Nagyvázsonyi lőrés:

Mostanában szereti, ha fényképezik:

Marci a kalandor:

Várjuk a jó időt:

Tesós:

Jut hely mindenkinek:

Esős időre is jutott program:

És ez még csak a bemelegítés volt...