Annyiszor eszembe jut augusztus vége óta, hogy milyen nehéz volt a tavalyi ősz. Erőt is merítek ebből, mert néha nehezen bírom most is, de ez az ősz tényleg minden szempontból sokkal jobb. A tavalyi viszont egy jó mély gödör volt...
Már tavaly is dédelgettem futóverseny-álmokat, de Barnus műtéte miatt egy csomó program nem jött össze, a szeptember első fele arról szólt, hogy műtik, ne legyen beteg, meddig kell megint kikötve lennie, hogyan oldjuk meg, aztán jött 5 nap kórház, aztán az itthoni izgulás, és kábé két hét után a csöpögés és ezzel a teljes reménytelenség időszaka. Szétesett Barnus is, érthető módon, nagyon nehéz volt vele. Nem szeretett oviba járni se, de itthon se bírtunk vele.
Közben úgy tűnt, hogy lesz munkám, de csak jó nagy pofon lett belőle, amit utólag már egyáltalán nem bánok, sőt... De akkor azért nehéz volt.
És az is tavaly szeptemberben volt, hogy egy nagyon megrázó haláleset útjára indította Dorka egy éve tartó szorongás sorozatát, ami csak mostanában látszik valamennyit oldódni. Az elején nagyon erős volt, aztán később hullámzó, és sokszor éreztem úgy, hogy nem tudok neki segíteni ebben, mert engem is letaglózott a dolog.
Most jól vagyunk, de ez nem természetes, tudnom kell értékelni. Igyekszem is...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése