Dorka időközben betöltötte a kilencet, egyre nehezebben férnek el a gyertyák a tortáján. És egyre nehezebb az is, ahogy folyamatosan és kis lépésekben búcsúzom Dorka kislánykorától... Ez volt az utolsó egyszámjegyű szülinap, a következő egy nehéz időszak kezdete lesz, a félve várt tizenéves korszaké. Sokszor felmerül már különböző témáknál, hogy (néhány év múlva) már majd Dorka nem jön velünk, akkor már majd nem kell érte menni, és néha bizony az akkor már talán semmit nem mesél majd a dolgairól is. Pont most is van egy ilyesmi "ügyünk" vele kapcsolatban és már most is nagyon nehéz... Jó vele lenni nagyon, lehet vele jókat beszélgetni, jókat vásárolgatni:), színházba is járunk hármasban, meg szabadulós játékra és rengeteg program van az osztályával, amit szerencsére ő is és mi is élvezünk. Néha elgondolkozunk Gáborral, milyen is volt Dorka kicsinek, Barnus korúnak meg Marci korúnak és hát alig-alig tudjuk felidézni. Ez azért kicsit ijesztő is, meg hát sokszor eszembe jut, mikor Marci nyűglődésitől szenvedek, hogy visszanézve már nem is fogok erre emlékezni...
Mindeközben Marci elmúlt 10 hónapos, továbbra is két foga van, pedig folyamatosan fogzik és nyűglődik, most még taknyos és köhögős is. Amúgy nagyon drága, de a minap már az elfogult nővére is megjegyezte, hogy Marci kissé túl sírós mostanában és úgy visszakapná a mosolygós Marcit... Továbbra is jól alszik a babakocsiban, az ágyában alig-alig időz, éjszaka újszülött üzemmódban van és ez nagyon fárasztó. Vannak napok, amikor szinte csak kézben nem sír, úgyhogy a mozgásfejlődésben sem nagyon haladunk. Nehéz most vele. Nehéz most neki. Majd lesz jobb is:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése