Pakolási rutin

Marcink 11 hónapos lett és ennyi idő alatt jelentős pakolási rutinra tett szert. Nagyon idegesíti, hogy mi a polcokat és asztalokat dolgok tárolására használjuk, ezért amit elér, azt rendszeresen lepakolja, napjában többször is, mert ő ezt komolyan gondolja...

Így volt alkalma kitapasztalni, hogy a nehéz, nagy dolgok puffanással érnek földet, ezért Marcink már a tárgyak földet érése előtt becsukja a szemét, és úgy várja a puffanást. Amikor aztán minden a földön hever, akkor még szétszedi, amit lehet, például könyvekről leszedi a borítót, szétbontja az összerakott duplódarabkákat, szétszórja a ceruzákat, apró darabokra tépi a zsebkendőket, majd mint aki jól végezte dolgát, továbbáll, hogy újabb telepakolt helyeket tisztítson meg, ha már mindent neki kell csinálnia ebben a családban:))

A konyhában is addig rámol, amíg a mosogatógép üres nem lesz és minden, ami benne volt, a földön hever szétszórva. Utálja azt is, ha a mosógépben van valami, nem is hagyja annyiban a dolgot, onnan is kirámol, majd a végén bedugja a fejét a dobba és ellenőrzi, hogy milyen munkát végzett. A fregolit is üresen szereti, szerencsére még csak néhány dolgot ér el...

Annyira szép rend van nálunk mostanában...

A nappalival már végzett...

A mi kis pakolónk, amint telefonra ácsingózik:

Programok minden mennyiségben

Ilyenek, hogy voltunk színházban, nem is tudom mióta először felnőttdarabon, ráadásul Pintér Bélán, nagyon régóta szerettem volna már, jó volt nagyon, meg az is, hogy itthon hagytam három gyermeket és az én közreműködésem nélkül kerültek ágyba:) Marci is jól viselte az esti szopi elmaradását, éjjel meg amúgy is kárpótolta magát:)

Voltuk Dorkával hármasban is színházban, megnéztük a Padlást, amit 10 éves koromban mutattak be, akkoriban láttam is - anyukám meg is jegyezte, hogy "de azt láttad", igen, de sok mindenre nem emlékeztem így 25 év távlatából...

Aztán még vacsoráztam a barátnőmmel, bowlingoztunk egy meglepi szülinapon, sőt, én még az azt követő házibuliba is ellátogattam, na az is ilyen időutazás feeling volt...

Volt újabb iskolai kertészkedés, azon mondjuk csak látogatóban voltam, Gábor dolgozott, egy fűzfakunyhó készült, élő fűzfaágakból, nagyon szép már most is, hát még ha megmarad és kivirágzik...

Ovis szülőtalálkozót szerveztem egy másik anyukával közösen, tök jól sikerült, az új bébiszitterünk (mert olyan is van!) nagyon jól vizsgázott, pedig Marci erősen próbálkozott. Barnus nagyon boldog, mert az ő kedvenc bölcsisnénijéről van szó, akit rengeteget emlegetett, mióta eljöttünk a bölcsiből. 

Barnus társasági élete egyre aktívabb, megkezdődött a hosszas délutáni játszóteres bulizás időszaka, most szembesülök azzal a problémával, hogy két gyerek társasági életét összeegyeztetni nem is olyan egyszerű feladat...

A bicikliülés új lakója

Vasárnap végre Marci is kipróbálhatta a száguldást:)

Tetszett neki (bár a képen elég morcosan néz), aztán elaludt és lobogott a feje... Erre még kell valami megoldás.

Ennek örömére ma Marcival és Barnussal (aki ma lógott az oviból) elbicikliztünk a kreszpályás játszóra, ahol Zsuzskáék is múlatták az időt, nagyon jó kaland volt, Barnus nagyon ügyesen biciklizett mellettem odafelé. Már végre használja a féket, mert mondtam neki, hogy csak akkor kaphat nagyobb biciklit, ha leszokik a lábbal fékezésről, de vészhelyzetben sajnos egyáltalán nem fékez, ezért ma frontálisan ütközött egy másik Barnabással és méretes puklit növesztett az arcára. Hazafelé pedig sírdogált, hogy ő irtó fáradt, szerencsére sírva is tud biciklizni, más választása mondjuk nemigen volt...

Zsuzsival autóznak nagy egyetértésben:

Fáradt gyerekek

Dorka, mikor kicsi volt, az éhenhalás kifejezés alapján alkotott egy új szót az álmosságra, sokat mondogatta is, hogy ő mindjárt álmon hal...

Barnus, aki most olyan kicsi, mint Dorka akkor, a farkas-éhes kifejezés alapján alkotott egy új szót az álmosságra, amit sokat mondogat, hogy ő farkas-fáradt...

Két új családtag

Nem, szerencsére nem vagyok ikrekkel terhes:) 

Két nyuszi költözött be az erkélyünkre vasárnap, meg elég gyorsan a szívünkbe is. Még Barnustól se félnek.

Első éjszaka nagyon izgultam, hogy megfagynak éjjel, de nem, bírják, csak a fülük volt jó hideg reggel...

Fülöp és Ropi:

Dorka 9, Marci 10

Dorka időközben betöltötte a kilencet, egyre nehezebben férnek el a gyertyák a tortáján. És egyre nehezebb az is, ahogy folyamatosan és kis lépésekben búcsúzom Dorka kislánykorától... Ez volt az utolsó egyszámjegyű szülinap, a következő egy nehéz időszak kezdete lesz, a félve várt tizenéves korszaké. Sokszor felmerül már különböző témáknál, hogy (néhány év múlva) már majd Dorka nem jön velünk, akkor már majd nem kell érte menni, és néha bizony az akkor már talán semmit nem mesél majd a dolgairól is. Pont most is van egy ilyesmi "ügyünk" vele kapcsolatban és már most is nagyon nehéz... Jó vele lenni nagyon, lehet vele jókat beszélgetni, jókat vásárolgatni:), színházba is járunk hármasban, meg szabadulós játékra és rengeteg program van az osztályával, amit szerencsére ő is és mi is élvezünk. Néha elgondolkozunk Gáborral, milyen is volt Dorka kicsinek, Barnus korúnak meg Marci korúnak és hát alig-alig tudjuk felidézni. Ez azért kicsit ijesztő is, meg hát sokszor eszembe jut, mikor Marci nyűglődésitől szenvedek, hogy visszanézve már nem is fogok erre emlékezni...

Mindeközben Marci elmúlt 10 hónapos, továbbra is két foga van, pedig folyamatosan fogzik és nyűglődik, most még taknyos és köhögős is. Amúgy nagyon drága, de a minap már az elfogult nővére is megjegyezte, hogy Marci kissé túl sírós mostanában és úgy visszakapná a mosolygós Marcit... Továbbra is jól alszik a babakocsiban, az ágyában alig-alig időz, éjszaka újszülött üzemmódban van és ez nagyon fárasztó. Vannak napok, amikor szinte csak kézben nem sír, úgyhogy a mozgásfejlődésben sem nagyon haladunk. Nehéz most vele. Nehéz most neki. Majd lesz jobb is:)

Főzés

Szerdán D. barátnőmnél ebédeltünk, Marci édesburgonyát kapott (amiről csomót hallottam már, de sose próbáltam), mi meg maradékokból felturbózott currys kaját ettünk. Mindenkinek ízlett a menü. Azt is megtudtam, hol szerzik be az ilyen "különleges" dolgokat, amikor Bián dolgoztam, én is gyakran megálltam ott.

Tegnap pont voltam Bián, hazafelé Marcival bevásároltunk, és ma olyan finom currys egytálételt főztem magamnak, hogy isteni volt:) Volt benne hagyma, csirkemell, cukkini, édesburgonya (ezekből készült Marci mai ebédje egy kis tésztával, nagyon ízlett neki), gomba, medvehagyma, fokhagyma és persze curry. Egyetlen baja volt, hogy kevés volt, mondjuk viszont csak 120 kalória:) 

Én ilyen kaján tök jól ellennék (szerintem Gábor is, de majd megkérdezem:)), csak néha csábítana a hagyományos magyar konyha (az meg belefér), és mennyivel kevesebb szénhidrátot juttatnék így be magamba... de a gyerekeim sajnos pont, hogy szinte csak szénhidrátot esznek, csupa olyan kaját szeretnek, amit nem kéne ennem. Nagyon nehéz így lavírozni, de talán majd idővel megnő a közös halmazunk, mi most szabad szemmel alig látható...

Síeltünk, túléltük, szerettük, elfáradtunk

Négy napból három napig szakadt a hó, utolsó napra jutott egy kis napsütés is.

Marci lázas volt, mikor mentünk és lázas volt, mikor jöttünk, közben volt néhány lázmentes napja, de elég nyűgös volt végig. A hegyi levegőt viszont megérezte, úgyhogy jó nagyokat aludt valamelyik hütte mellett a babakocsiban. 

Barnus barátkozott a síeléssel, sajnos a nyelvi nehézségek miatt a sísuli csak félsiker volt, amikor meg mi tanítgattuk, az meg még fél se:) De már ügyesen megáll a lábán, még pár év és vele is élvezhető lesz a síelés...

Dorka ügyesen nyomja, közben énekelget magának, azt néztük Gáborral, hogy olyan egykedvűen kanyarog le a pályán, mint akit már nem érhet meglepetés a lejtőn.

Mi is ügyesen síelünk, amikor alkalom adódik, mondjuk alkalom most még kevés adódott, ahhoz túl sok gyerek volt velünk:) Anyósom szerint jövőre könnyebb lesz, szerintem kábé öt év múlva lesz könnyebb, de majd meglátjuk...

Ebben a pár napban volt láz (Marci), fülfájás (Dorka), megint láz (Gábor), takonykór (mindenki). De legalább bárányhimlő nem volt:)

Jó volt, hogy sok gyerek volt és Marci kivételével elég önállóan intézték a dolgaikat, néha kicsit túl önállóan is... Mondjuk vacsoránál eléggé hangosak voltunk...

Alvás is volt, de jóval kevesebb, mint amit Gábor és én igényelnénk, ez persze itthon is így van és most már állandósulni látszik... Marci ébred, Barnus ébred, egymást ébresztik, nem alszanak vissza meg ilyenek. Úúúúgy szeretnék egy (két-három) éjszakát végigaludni...

A fiúk teljes harci díszben:

Barnus síel (zárt lábbal, pedig neki azért könyörgünk, hogy nyissa szét):

Lányok várják, hogy végre síeljünk:

Marci a hegyen:

 Dorka és a császármorzsa:

Ilyen nagyon sokan voltunk:

Vidám, fárasztó, örömteli, sűrű

Főképp ezek a szavak jutnak eszembe, ha a háromgyerekes programjainkra (mindennapjainkra?) gondolok... 

Múlt hétvégén végre megünnepeltük Dorka szülinapját, amire már csütörtökön elkezdtük a tortát készíteni, mert pénteken vacsizni mentem. A torta így két részletben készült, nagyon finom lett, mi készítők ugyan a dekorációval nem voltunk teljesen elégedettek, de az ünnepeltnek nagyon tetszett:) A szombat délelőtti, háromgyerekes tortadekorálás pedig a "nem ajánlott" kategóriába került. A buli jó hangulatú volt, az utolsó vendégek 9 körül távoztak, amikor már kellően fáradtak voltunk és még akkor jött a romeltakarítás. Vasárnap délelőtt hóvirágot néztünk Alcsúton, nagyon jó az a hely, jól éreztük magunkat és a fiúk is jól bírták a programot. 

Hazaértünk, akkor nekiálltam lasagnét, lazacot és muffint készíteni a vacsoravendégeinknek és még ez is kész lett és a vacsi is jól sikerült és a lakás is egyben maradt és Gáborral se vesztünk össze:))

Hétfőn aztán csomagoltam egy lázas, köhögő és nyűgös Marci mellett és kedden síelni indultunk...