Van még egy-kettő régi barátnőm szerencsére, csak sokkal nehézkesebb velük találkozni, mint gyerektelen életemben. Az új barátnőim és ismerőseim a gyerekeimen keresztül vannak, ovistárs szülők, osztálytárs szülők, lakóparki kapcsolatok. Velük sokkal könnyebb a kapcsolattartás, mert a közelemben vannak és hasonló a ritmusunk is. És nagyon szeretem, hogy vannak, és az meg a bónusz, ha a gyerekeink is jól érzik magukat egymással. Persze ez nincs mindig átfedésben, de azért gyakran igen.
Szeretem, hogy ha itt van nálunk Dorka osztálytársa, és aztán itt ragad az anyukája és beszélgetünk, miközben már Barnus is egyre jobban eljátszik az osztálytársak öccseivel vagy a saját korosztályával. És azt is nagyon szeretem, hogy segítünk egymásnak, és ez kölcsönös és ettől sokkal könnyebb elfogadni. Itthon vagyok, ezért a síszünetben jöhet hozzánk dolgozó anyuka lánya, aki, mikor jön a lányáért délután, vigyáz Marcira, hogy ne kelljen kivinnem a szakadó esőbe, amíg begyűjtöm Barnit. Meg felhívhatom, hogy hozzák már el Dorkát a suliból, ha épp itthon vagyok egy-két beteg fiúval. Máskor meg én hozom el Dorka valamely osztálytársát. Délelőttönként átmegyek Marcival a közeli babás anyukákhoz vagy ők jönnek át vagy találkozunk a kertben vagy elmegyünk elintézni ezt-azt, és úgy sokkal vidámabban telik az idő, még ha ugyanazt csináljuk is, mint egyébként egyedül, és csak minden második mondatot tudunk befejezni...
Azt is szeretem, hogy szülői után nem rohan haza mindenki, lehet megbeszélni, átrágni, emészteni, (anyukám szerint persze ez szimpla pletykázás, de ő csak irigykedik:)) vagy épp könnyesre nevetni magunkat azon, hogy ha egyik anyuka reggel pörköltet kíván, akkor nem kéne-e azonnal terhességi tesztet csinálnia... Vacsorázni is járok egy-két-három anyukával, meg az anyakocsma is mindig jó, problémamegoldó, konfliktuskezelő, mégis könnyes-nevetős...
Szeretem, hogy ha itt van nálunk Dorka osztálytársa, és aztán itt ragad az anyukája és beszélgetünk, miközben már Barnus is egyre jobban eljátszik az osztálytársak öccseivel vagy a saját korosztályával. És azt is nagyon szeretem, hogy segítünk egymásnak, és ez kölcsönös és ettől sokkal könnyebb elfogadni. Itthon vagyok, ezért a síszünetben jöhet hozzánk dolgozó anyuka lánya, aki, mikor jön a lányáért délután, vigyáz Marcira, hogy ne kelljen kivinnem a szakadó esőbe, amíg begyűjtöm Barnit. Meg felhívhatom, hogy hozzák már el Dorkát a suliból, ha épp itthon vagyok egy-két beteg fiúval. Máskor meg én hozom el Dorka valamely osztálytársát. Délelőttönként átmegyek Marcival a közeli babás anyukákhoz vagy ők jönnek át vagy találkozunk a kertben vagy elmegyünk elintézni ezt-azt, és úgy sokkal vidámabban telik az idő, még ha ugyanazt csináljuk is, mint egyébként egyedül, és csak minden második mondatot tudunk befejezni...
Azt is szeretem, hogy szülői után nem rohan haza mindenki, lehet megbeszélni, átrágni, emészteni, (anyukám szerint persze ez szimpla pletykázás, de ő csak irigykedik:)) vagy épp könnyesre nevetni magunkat azon, hogy ha egyik anyuka reggel pörköltet kíván, akkor nem kéne-e azonnal terhességi tesztet csinálnia... Vacsorázni is járok egy-két-három anyukával, meg az anyakocsma is mindig jó, problémamegoldó, konfliktuskezelő, mégis könnyes-nevetős...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése