Mozgásról és betegségről meg egyebekről

Most a telefonom számolja a futásomat, januárt 21 km-rel zártam. Igazából még nem merek sokat futni, mert ugye van rajtam némi plusz. Itt futok a környéken (aszfalton sajna), néha anyukáméknál a futópadon, tavasszal meg szeretnék visszatérni a futópályára. Két hónap után voltam újra jógázni is kétszer, remélem visszatérnek az unalmas hétköznapok és megengedhetek magamnak ilyesmit. Bringával mentem mindkétszer és azon gondolkodtam, miért gondoltam én régen azt, hogy télen nem lehet bringázni. Tök jó, jógával egybekötve ez két és fél óra mozgás:)

Persze, amikor végre elkezdem embernek érezni magam, mindig kell valami fordulat... Hétvégén anyukáméknál aludtak a gyerekek (mármint a nagyok), tök jó volt, voltunk moziban meg shoppingoltunk is, estére viszont már éreztem, hogy elkapott a takonykór. Hajnal 3kor telefonált anyukám (nem kicsit megijedtünk), hogy Barnusnak nem megy le a láza a lázcsillapító után sem, de aztán szerencsére mégis. Szóval Barnus egy hét ovi után ismét itthon, reggel Marcinak is hőemelkedése volt, én meg bónuszként elég ramatyul vagyok. Ennyit az unalmas hétköznapokról.

Közben lassan beletörődünk, hogy Barnusnak újabb műtétje lesz. Leghamarabb nyáron lehetne, szóval talán inkább kihúzzuk őszig. Nagyon lelkesen ment oviba, szerencsére, intézte a pisiügyeit is ügyesen. Éjszaka pelus nélkül szeret aludni, de nagyon borotvaélen táncolunk, 2-3-4 naponta bepisil, pedig már annyira elfelejtenénk a pelenkát.

Ha minden jól megy, megyünk síelni is, bár ez csak akkor lesz biztos, ha elindultunk, mivel útjára indult az oviban a bárányhimlő...