Szerintem

ez volt az eddigi legfárasztóbb karácsonyom. 

Szuper volt együtt lenni, Dorka nagyon jókedvű és boldog az ajándékokkal, még Barnussal is egész türelmes, és ilyenkor, amikor jó a kedve, nagyon is jól tudja érezni magát az öccsével. Még akkor is, ha irtóra idegesíti, hogy Barnus állandóan utánozza őt. Marci meg cuki, bár a karácsonyi véget nem érő fogzás nem épp a legjobb ötlet tőle. 

Nehezemre is esik bevallani, hogy mindeközben én nagyon elfáradtam és hiába tudom, hogy mennyire szerencsés vagyok, hogy szép és egészséges gyerekeim és nagyon rendes pasim van, és szeretünk együtt lenni így családilag, most valahogy mégis fáradt és nyűgös vagyok, és még szégyellem is magam miatta...
Szerencsére nincs sok időm ezen merengeni, mert rengeteg programunk van. A családi karácsonyok után már 27-én érkeztek nagyon régen látott látogatóink, 28-án Kippkoppot néztünk, majd Dorka ment az unokatesójához ottalvásra, másnap a Heimpálban voltunk altatási ambulancián, aztán begyűjtöttük Dorkát, majd jött hozzánk Mesi aludni, estére jött Golyó is, a lányok majdnem éjfélig csacsogtak, ma meg elmentem végre futni, majdnem megfagytam, és nemrég értünk haza Gergőéktől. Holnapra van egy meghívásunk, hátha idén összejön a szilveszterezés (Marci velünk tart, de a nagyok nagymamáznak). Utána meg már úgyse tudok majd nagyon másra gondolni, mint a műtétre...
Mielőtt lefeküdt, Dorkával megpróbáltuk összeszedni, hogy miképp töltöttük az előző szilvesztereket, hármat sikerült is. Az utóbbi időben mondjuk már lehet a blogomból puskázni:)

Van megint jó sok képünk:

Nyálcsorgatós:)

Minden bekukkantónak boldog karácsonyt!

Karácsony van, így Gábor megint fényképez:)) Szerencsére a sütiket is szívesen. Az első háromgyerekes karácsonyunkon az ebéd-vacsora és az alábbi apróságok elkészítése is kemény menet volt...

Karácsonyi hangulat?

Eléggé fáradt vagyok, ráadásul szünet nélkül a gyerekekkel, de azért próbálom tartani magam, nehogy elfogyjon a karácsonyi hangulatom...

Gábor pénteken kidőlt a sorból, kemény menet volt a hétvége, a nagyszülők is nehezen bírtak minket (leléptünk itthonról, hogy Gábor pihenni tudjon), szerencsére a nagyok anyukámékkal korcsolyáztak vasárnap délelőtt, azalatt becsomagoltunk, de semmi mást nem tudtam a hétvégén haladni. Tegnap és ma meg itthon, de nagyon fárasztó velük, főleg Barnussal, már megint... Este 10 után járok bevásárolni, de legalább most már megvan minden. Még egy adag mézeskalács, meg még valami süti és a holnapi-ebéd-vacsora van hátra, szerencsére egyik sem több órás projekt:)) És akkor sincs semmi, ha nem készül el. Egyedül a fa az, aminek holnap kora délutánra állnia kell:))

Úgy tűnik a háromgyerekes karácsony pont olyan, mint a háromgyerekes hétköznapok: fárasztóbb, de vidámabb is mint két gyerekkel...

Készülődés

Gábor sokat veszekszik velem, hogy túlstresszelem a készülődést, főleg az ajándék részt és próbáljak meg inkább örülni a dolognak (próbálok én...), igaza is van, szerencsére van a készülődésnek olyan része is, amit szeretek, az iskolai és ovis programok és az ének-zene például ide tartozik...

Nagyon jó volt az adventi vásár a suliban, a fiúk nélkül, és nagyon hangulatos volt az adventi éneklés a suliban, a fiúkkal. Most Marci volt azon kistesók egyike, akik szopiztak, és Barnus volt azon kistesók egyike, akik a nagytesók ölében ültek/feküdtek:))

Tegnap nem bírtam rávenni magam arra, hogy a 3 gyerekkel gyalog menjek furulyára, ezért felvetettem Dorkának, hogy itthon furulyázzon, valami karácsonyi dalt. Ő meg leült az adventi hírnök kottájával, kicsit próbálkozott, írogatta a hangokat, kérdezgette, szerintem melyik lesz, végül pedig tök jól eljátszotta. Nekem ez akkora élmény, hogy kicsit több, mint egy év alatt ide eljutott, nem is csodálkozom, hogy szereti a furulyát. Itthon sokkal többet énekelünk, mióta Dorka zenélni tanul és néha szomorkodom rajta, hogy nekem ez ennyire kimaradt az életemből...

Barnus is énekelget, szerintem egész jó hangja van, szereti nagyon a zenét. Marci mindig mosolyog, ha énekelni kezdek, nem tudom, hogy örömében vagy mert annyira viccesen (hamisan?) énekelek. Én mindenesetre biztatásnak veszem...

Tegnap volt az oviban is adventi gyertyagyújtás, Gábort az óvónéni beszervezte a Betlehembe, Dorka és Barnus lelkesen segítettek neki a szövegtanulásban, és Barnus nagyon büszke volt, mikor a színpadon látta apukáját. Mivel még hat évig folyamatosan lesz ott ovis gyerekünk, Gábornak minden esélye megvan, hogy kitartó munkával 4. pásztorból akár királlyá is felküzdje magát:)) 

Lányos, fiús

Bár több, mint 3 éve született az első, és több, mint fél éve a második fiam, még mindig szokatlan, hogy már nem csak lányos anyuka vagyok. Például az oviban az agresszió Dorka esetében csak olyan szempontból volt téma, hogy vajon jól kezeli-e az őt ért atrocitásokat, olyan témák meg, hogy rosszalkodás, szófogadatlanság, elő se kerültek, most Barnusnál meg sokszor eszembe jut, hogy vajon az oviban verekszik-e, bánt-e másokat, nehéz-e vele az óvónőknek (úgy tűnik egyébként hogy szerencsére egyik sem) és hogy vajon az bók vagy elmarasztalás akart-e lenni az óvónéni szájából, hogy Barnusnak rengeteg ötlete van... Én néha már sírni tudnék az ötleteitől:))

Meg az is vicces, hogy mikor Dorka ovis lett, azt éreztem, hogy a lányokat még csak-csak megismerem lassan, na de a fiúk, azok mind teljesen egyformák. Most meg, az adventi gyertyagyújtáskor megint próbáltam a szülőket és a gyerekeket megjegyezni és összepárosítani, és újfent megállapítottam, hogy a fiúkat még csak-csak megkülönböztetem, de a lányok annyira nagyon egyformák...

Itthon

Ma itthon van Barnus, mert nem volt kedve oviba menni. Napok óta mondogatja, hogy nem érzi jól magát, de semmilyen tünetet nem sikerül felfedezni rajta. Szerintem Marci betegsége viselte meg, mert tényleg napokig a kezünkben volt Marci nonstop, őrá meg nem maradt szabad kéz. Nagyon cuki egyébként, reggel kicsit tévézett, aztán a nagy meg a kis plüsskutyával játszott, épített nekik bunkert is a nappali közepén. Remélem a védőnéninek is tetszeni fog a kutyaházunk:)

Marci már jobban, most taknyos és köhög, aztán remélem túl leszünk rajta.

Ma megyünk adventi éneklésre a suliba, már várom, bár két fiúval még nem próbáltam... Izgis lesz...

Marcival kettesben

töltjük a vasárnapot. Gábor a nagyokkal szülinapi buliba ment, de Marcin a három lázban töltött nap után szép kiütések jelentek meg, mutatva, hogy ez egy combos vírusfertőzés, szerencsére annak már talán a vége. Mindenesetre bulizásra nem ítéltük alkalmasnak a kis pöttyöst, inkább itthon maradtunk...

Tegnap végre már evett mást is az anyatejen kívül, a mellem is kezd újra magára találni, bár kicsit nehezen követi ezeket a betegeskedési fázisokat. Alvás, na az nincs, szerintem mellesleg fogzik is Marci, 4-5-6 ébredés éjjelenként, sírás, amit csak ringatásra hagy abba előbb vagy utóbb, jajj, de szeretnék egy éjszakát végigaludni...

És megint

Miközben vártuk, mikor hozza haza Barnus a szájkézlábvírust az oviból (még sajnos továbbra is esélyes), Marci dőlt ki újra a sorból, megmutatta, hogy ő is tud 40 fok felé tendáló lázat produkálni... Az elmúlt két napban valakinek a kezében piros szemekkel és apatikus hangulatban leledzett, alig bírta nyitva tartani a szemét, de nem tudott aludni, csak 10 perceket és ölben, nem lehetett lerakni percekre sem és közben olyan volt, mint egy kályha... Ijesztő volt és nagyon fárasztó, éjjel szerencsére aludt valamennyit, amíg hatott a lázcsillapító. Így már zsenge kora ellenére a hűtőfürdőt is próbálta, nála egészen bevált...

Ma visszatért belé némi élet, már mosolyogni is láttam és dumálni is hallottam. Ma se sokat aludt, most épp hőemelkedése van, úgyhogy már tesóbegyűjtésre is alkalmasnak ítéltem... részint persze kényszerből, mert olyan nehéz ezt megoldani így két begyűjtendő gyerekkel, főleg kéthetente egy hétig, ami mostanában jellemzi a napjainkat...

Talán ma eljutok vacsizni, az jól esne, meg nyolc óra alvás is nagyon jól esne, de az a gyanúm, az nem ma lesz...

Mikulásos

Nagy nehezen dűlőre jutottunk, és mind az öten elmentünk Gábor munkahelyén a Mikulás-ünnepségre, ahol ugye maga Mikulás is megjelent. Így tovább bonyolódott a Mikulás-téma, pedig az önmagában is bonyolult tud lenni.
Dorka azt szerette volna tudni, hogy az, akivel találkoztak, az igazi Mikulás-e, ebből is látszik, hogy ő már eléggé gyanakvó a témában. Erre amúgy mi a jó válasz?
Barnusban nem volt egy szemernyi kétely sem, odavolt Mikulásért, énekelt neki süssfelnapot, mesélt neki, sündörgött és simogatta a köpenyét... Másnap aztán, miután kiraktuk a tiszta csizmákat, és Barnusnak leesett, hogy abba éjjel hoz csomagot a Mikulás, amíg ő alszik, teljes volt az értetlenség, mert hát akkor hogyan fogja megint megsimogatni és énekelni neki. Ez igazán nem szép dolog a Mikulástól, ha már ilyen jól összebarátkoztak...

Mert olyan régen írtam listát...

Miután megvolt a teremszépítés Dorkáéknál, nekiugrottunk a következő feladatnak, az adventi vásárnak, aminek célja, hogy pénz gyűljön a suli számára... Ehhez mi, anyukák kavicsot festettünk, Dorkáék a suliban gyertyatartót készítettek, Gábor címkéket gyártott a pálinkás gyümölcshöz. Közben tervezgetjük a karácsonyi ajándékot a tanítónéniknek (van új tanítónénink, szuperjó!), végül házi szaloncukor lesz, gyerekek által írt jókívánságokkal csomagolva. Ennek is a napokban el kell készülnie... De előtte még két óra múlva kezdődik a vásár, amire a fiúk nélkül eljutok, jaj, de jó:)

Az oviban is karácsonyi ajándékozásra készülünk, meg mára kellett bevinni a kiscsizmát. Oda még mézeskalácsot kell sütni az óvónéniknek ajándékba, legalább így muszáj leszek nekiállni, a gyerekeim nagy örömére. Az oviban ráadásul szmk lettem (én, szmk, sose gondoltam volna), úgyhogy levelezőlista, hiányzó emailcímek, csoportpénzbeszedés, ajándékozás-szervezés, mindezt nehezíti, hogy csak nagyon kevés gyereket és szülőt ismerek még, nem tudom a neveket-arcokat-gyerekeket összekapcsolni, fogalmam sincs, mennyi időre van még szükség, hogy ez menjen. Mindig ugyanazzal a pár szülővel találkozom. Közben adventi gyertyagyújtásra is szeretnék eljutni az oviban, a suliban meg a szokásos adventi éneklés szerveződik, amit nem szabad kihagyni...

És persze mindezek mellé ugye mi vagyunk Télapó és Jézuska, Dorka megírta a listát, Barnus nevében is, jó hogy Marci még nem kér semmit. Ez aztán igazán a kemény dió, majd még mesélek erről is...

Adventi naptár

Ezügyben tavaly adtam be a derekam, mikor Eszti kérte, hadd csináljon a gyerekeimnek. Az volt az ellenvetésem évekig, hogy mi kerüljön bele, csokit kapnak úgyis eleget, pici aprósággal tele a padlás... Aztán mégis ez lett végül, csoki, rágó, kis apróságok, radír, szép kövek, gyöngyök meg karácsonyfadísz meg ilyesmi, a gyerekek persze nagyon élvezték, bár Barnus csak a végére értette meg, hogy mi is ez tulajdonképpen, de nagy meglepetésünkre elkezdte emlegetni mostanában azt a számos valamit, amit ki lehetett nyitni, szóval úgy tűnik, benne is nyomot hagyott...

Idén mi csináltunk naptárt Gáborral, zokniból, vicces lett, és ráadásként amikor szétszedjük, Dorka hét, Marci öt pár zoknival lesz gazdagabb... Barnusnak nincs benne zokni, mert egyrészt van neki bőven, másrészt az ő méretének nem passzolt a színvilága... remélem nem ez lesz a maradandó élménye az idei naptárral kapcsolatban:)