8 éves

Dorka a héten 8 éves lett, és bár ő folyamatosan bánkódik rajta, hogy ő a legfiatalabb az osztályban (sokan mostanában töltik a 9-et), én közben próbálom feldolgozni, hogy már 8 éve anyuka vagyok... Múltkor az egyik blogon egy anyuka két pici gyerekkel azt fejtegette, hogy mennyit gondol arra, milyen lenne az élete a gyerekek nélkül, szuper munka, szabadidő, utazás stb. Ennek kapcsán én is megpróbáltam elképzelni, milyen lenne az életem gyerekek nélkül és rá kellett jönnöm, hogy nyolc év túl nagy idő ehhez, fogalmam sincs, hol lennék most nélkülük, de annyira szerencsére nem is érdekel:)) Az is igaz, hogy 8 évvel ezelőtt semmilyen nagy karrierről nem kellett lemondanom, sőt, karrierről még Barnusnál sem, de azt a munkát eléggé sajnáltam/sajnálom, mert azt még csináltam volna és lett is volna hová továbblépnem...

Visszatérve nagylányomra, szerintem ez egy tök jó kor, én legalábbis nagyon szeretem, minden nehézségével együtt, izgalmas váltakozásban a megértő, világ dolgain gondolkodó, empatikus, gondoskodó nagylány és az önző, csak magára gondoló és saját világából ki nem látó gyerek... Szeretem, hogy saját ügyei vannak, próbálja az érdekeit képviselni, dönt az őt érintő dolgokról, szeretem, ha itt vannak a barátnői és teljes egyetértésben elvonulnak játszani, meg azt is szeretem, ha kijönnek hozzám a konyhába beszélgetni és közben elfogy egy tepsi sütemény:)) Azt a bánatát pedig, hogy ő a legfiatalabb az osztályban, sokkal ritkábban emlegeti, mióta mondtam neki, hogy lehetne ő az egyik legidősebb a mostani elsőben... azóta jobban szeret legfiatalabb másodikos lenni:))

Négyesben már megünnepeltük Dorkát, még a szent gyurmalint nem kapta meg, de hétvégére az is tervben van, aztán most hétvégén lesz családi buli (amire még tortát kell sütni), utána hétvégén zsúr (8 meghívottal), mindezt úgy, hogy Dorka köhög és taknyos, a fél osztály hiányzik, mára Barnus is kidőlt, meg persze én is, bár az a legkisebb veszteség:))
Egyik bulin...

Másik bulin...