Megvagyunk

Gábor megjegyezte, hogy régen írtam, és tényleg. Hétfőn megkaptam a fogszabályzót, úgyhogy ez a hét a túlélés jegyében zajlik... Az első 48 óra volt a legrosszabb, folyamatosan éhes, és ennek következtében türelmetlen és ingerült voltam, ráadásul még fájt is, most már kicsit jobb, de enni még mindig elég szenvedős, kíváncsi vagyok, mikor fogok tudni először jóízűen enni valamit... Nehéz elképzelni, hogy ez a fém cucc még egy évig a számban lesz, nagyon remélem, hogy lesz látszatja...

Amúgy meg a lakásfelújítás végére kellett egy gikszer, nehogy túl egyszerű legyen, szóval még nem költözünk, viszont a hangulatunkon meglátszik a dolog:(

Dorka folytatja a jelek küldözgetését, próbálunk rájönni, hogy miért ragadnak nála a dolgok, amik nem az övék, egyelőre még nem sikerült megfejteni, hogy mit akar velünk ezáltal közölni. Mert amúgy jó kedve van, jól megy a suli is, bár azon meglepődtem, hogy jövő héten - síszünet van és összevont csoportok - itthon akar lenni velem és Barnussal. Szervezek programokat, lesz nagyszülőzés, és lesz kettesben napunk is, remélem semmi nem jön közbe.

Barnus meg cuki, mondja a magáét, de sokszor nem értjük, ő pedig rosszul viseli, hogy nem értjük. Apa-mánia van továbbra is, de Dorkának is nagyon tud örülni. Valamelyik reggel cuppanós puszival kedveskedett Dorkának, aki ezután félrevonult a szobájába, majd 20 perc múlva Barnusnak szóló ajándékkal tért vissza. A puszi miatt, meg azért, mert neki sosem rajzolok semmit, ennyit fűzött a dologhoz, Barnus pedig, amennyire ez 17 hónaposan kivitelezhető, nagyon örült az ajándéknak:))
A felirat: Kedves Barni ezt a rajzot neked szineztem Dorka