A nehéz korszak

nekem a félévestől másfél évesig tartó időszak - mondom ezt úgy, hogy nem volt még kamasz gyerekem:)) -, mert féléves kora körül elmúlik a leteszemésottmarad korszak, és onnantól kb. egy évig még a reggeli kávém felhörpintése is csak szakaszosan megvalósítható. Aztán másfél éves kora körül egyre értelmesebbé válik (persze addig is), most legalábbis már látom a fényt az alagút végén:)) Leül és lapozgatja kedvenc könyveit, megmutatja benne, hol van a busz, a cica meg a szamár. Ha papírt teszek eléje, firkálgatni kezd, leül a kisszékre a kisasztalhoz, teljesít néhány egyszerűbb kérést, a múltkor pedig a kanapén ülve sikerült elnavigálnom a konyhába, ahol megtalálta a kutyáját, amit vava-vava felkiáltásokkal keresett... Vannak játékok, vagy még gyakrabban nem játékok, amik percekre lekötik a figyelmét, a felmosót húzogatja, a porszívót bekapcsolja és húzogatja, kikapcsolja, majd bekapcsolja és húzogatja... Pár napja a botmixerrel láttam kisurrani a konyhából, utánamentem, éppen egy konnekotorba próbálta bedugdosni, hátha sikerül berregésre bírni:)) A fregoliról leveszi az új, bobmesteres pólót és értésemre adja, hogy azonnal fel szeretné venni. Felnyúl a számítógéphez és ujjacskáival kipöcköl egy-két billentyűt, nagyon örülünk neki:))

Most épp dobozmánia van, hála a költözésnek, beleül a dobozba és mutogatja, hogy Dorka is üljön be vele. De szívesen rámászik/belemászik a játékbölcsőbe vagy bármely más, a célra alkalmatlan tárgyba is.

Nemrégen megtanulta kidobni a zsepit, amit előtte az orrához tartott, sajnos azóta mindenféle tárgyakról eldönti, hogy azok is kukába valók, ezért ha keresünk valamit, érdemes a szemetesbe is belenézni... Szeret autókat tologatni, ő főzi nekem a kávét, azt imádja, mert gomb is van és berreg is. Bármilyen gombnyomásra működő tárgy bekapcsolását egyszeri megmutatás után megtanulja, semmilyen gomb nincs azóta biztonságban tőle. Vidám vele az élet, az egyszer biztos:))