Dorka dupla

síszünetének az első fele már eltelt, méghozzá nagyon kellemesen. Szóval végül is nem bánom, hogy volt ez a kavarodás, ami miatt rosszkor megyünk síelni, bár lehet, hogy még meggondolom magam, ha hétfőn megkapjuk a jövő heti tanulnivaló-adagot...

Hétfőn 3 gyerekem is volt, itt volt F., Dorka osztálytársa, aki szintén farsangi készülődés lázában ég, így aztán portékákat gyártottak nagy mennyiségben, én meg próbáltam Barnust távol tartani tőlük... Szerencsére azért Barnusra is szántak időt, ráadásul ez a lánypáros eléggé egy hullámhosszon van, szóval nagyon békésen telt a hétfő... Aztán nagyi elvitte Dorkát táncolni, amiből semmi nem lett, mert Dorka cigánykerekezés közben lesérült, és haza kellett menniük minimaxot nézni... Dorka ottalvásban is duplázott, legközelebb szerda reggel tért haza, én meg Barnussal a szokásos programot próbáltam átvészelni:))

Szerdán jött Eszter, bevállalta a két gyereket, amíg mi Gáborral kanapét néztünk, a délelőttöt mindenki túlélte. Délután Barnus fodrásznál járt, cuki lett:)) Csütörtökön Dorka kedvenc játszóházát látogattuk meg, kiderült, hogy Dorka még mindig élvezi a játszóházat és időközben Barnus is játszóház kompatibilis lett, én meg kétfelé rohangáltam, de megérte azért, hogy mindkét gyereknek élvezhető volt a program... Aztán maminál ebéd, Dorka ott is maradt, mi meg Barnussal haza. Péntek pedig a csajos napunk volt, Barnus elpasszolva, délelőtt Dorka tolltartójának tartalmát frissítettük és portéka alapanyagokra vadásztunk az alleeban, délután pedig leckét írtunk, Dorka verset tanult, majd folytatódott a portékázás, amiben Dorka lelkesedése töretlen, az enyém már kevésbé... Este látogatóban voltunk D-nál és Zs-nál, felvíditottuk Zs-t, majd hazajöttünk:))

Kellemes kis hét volt, és még csak most megyünk síelni, amivel kapcsolatban csupán két dolog aggaszt: hogyan fogjuk Barnussal átvészelni a síelést, és mikor fogunk végre költözni? Jövő héten talán okosabb leszek:))

Még nincs másfél

de már rúgja a labdát (igaz néha felborul közben), és ma ment egy fél kört a kismotorral a játszón. Már fel tud állni a szkafanderében is, meg persze ritkábban is esik el. A padkáknál és talajegyenetlenségeknél nagyot lép, így mostanában ilyenkor se esik orra. Ma ott volt P. a nagypapájával, és a két fiú végig azzal volt elfoglalva, hogy mit csinál a másik. Ha az egyik felvett egy lapátot a földről, akkor a másik is, ha az egyik motorra ült, akkor a másik is, ha az egyik belerúgott a labdába, akkor... na ebből lett a baj, Barnus labda ügyben nem ismer tréfát, úgyhogy felkapta a labdát és elindult vele hazafelé:)) Aztán megjöttek a bölcsisek, onnantól persze Barnus hintázni akart, bár előtte fél óráig üres volt a hinta... Majd nekiállt sapkákat zsákmányolni a bölcsisek fejéről, én meg húzogathattam vissza a fejekre a sapkákat...

Még egy újdonsága, hogy ha beüti magát, akkor felváltva mutogatja a tetthelyet és a testrészét, amelyik megsérült, egészen addig, amíg meg nem bizonyosodik róla, hogy mindent megértettem. Egy dolgot viszont senki ne próbáljon ki Barnus társaságában: a kanapévásárlást... Megmondom miért. Mert nem  fog sikerülni:))

Megvagyunk

Gábor megjegyezte, hogy régen írtam, és tényleg. Hétfőn megkaptam a fogszabályzót, úgyhogy ez a hét a túlélés jegyében zajlik... Az első 48 óra volt a legrosszabb, folyamatosan éhes, és ennek következtében türelmetlen és ingerült voltam, ráadásul még fájt is, most már kicsit jobb, de enni még mindig elég szenvedős, kíváncsi vagyok, mikor fogok tudni először jóízűen enni valamit... Nehéz elképzelni, hogy ez a fém cucc még egy évig a számban lesz, nagyon remélem, hogy lesz látszatja...

Amúgy meg a lakásfelújítás végére kellett egy gikszer, nehogy túl egyszerű legyen, szóval még nem költözünk, viszont a hangulatunkon meglátszik a dolog:(

Dorka folytatja a jelek küldözgetését, próbálunk rájönni, hogy miért ragadnak nála a dolgok, amik nem az övék, egyelőre még nem sikerült megfejteni, hogy mit akar velünk ezáltal közölni. Mert amúgy jó kedve van, jól megy a suli is, bár azon meglepődtem, hogy jövő héten - síszünet van és összevont csoportok - itthon akar lenni velem és Barnussal. Szervezek programokat, lesz nagyszülőzés, és lesz kettesben napunk is, remélem semmi nem jön közbe.

Barnus meg cuki, mondja a magáét, de sokszor nem értjük, ő pedig rosszul viseli, hogy nem értjük. Apa-mánia van továbbra is, de Dorkának is nagyon tud örülni. Valamelyik reggel cuppanós puszival kedveskedett Dorkának, aki ezután félrevonult a szobájába, majd 20 perc múlva Barnusnak szóló ajándékkal tért vissza. A puszi miatt, meg azért, mert neki sosem rajzolok semmit, ennyit fűzött a dologhoz, Barnus pedig, amennyire ez 17 hónaposan kivitelezhető, nagyon örült az ajándéknak:))
A felirat: Kedves Barni ezt a rajzot neked szineztem Dorka

A nehéz korszak

nekem a félévestől másfél évesig tartó időszak - mondom ezt úgy, hogy nem volt még kamasz gyerekem:)) -, mert féléves kora körül elmúlik a leteszemésottmarad korszak, és onnantól kb. egy évig még a reggeli kávém felhörpintése is csak szakaszosan megvalósítható. Aztán másfél éves kora körül egyre értelmesebbé válik (persze addig is), most legalábbis már látom a fényt az alagút végén:)) Leül és lapozgatja kedvenc könyveit, megmutatja benne, hol van a busz, a cica meg a szamár. Ha papírt teszek eléje, firkálgatni kezd, leül a kisszékre a kisasztalhoz, teljesít néhány egyszerűbb kérést, a múltkor pedig a kanapén ülve sikerült elnavigálnom a konyhába, ahol megtalálta a kutyáját, amit vava-vava felkiáltásokkal keresett... Vannak játékok, vagy még gyakrabban nem játékok, amik percekre lekötik a figyelmét, a felmosót húzogatja, a porszívót bekapcsolja és húzogatja, kikapcsolja, majd bekapcsolja és húzogatja... Pár napja a botmixerrel láttam kisurrani a konyhából, utánamentem, éppen egy konnekotorba próbálta bedugdosni, hátha sikerül berregésre bírni:)) A fregoliról leveszi az új, bobmesteres pólót és értésemre adja, hogy azonnal fel szeretné venni. Felnyúl a számítógéphez és ujjacskáival kipöcköl egy-két billentyűt, nagyon örülünk neki:))

Most épp dobozmánia van, hála a költözésnek, beleül a dobozba és mutogatja, hogy Dorka is üljön be vele. De szívesen rámászik/belemászik a játékbölcsőbe vagy bármely más, a célra alkalmatlan tárgyba is.

Nemrégen megtanulta kidobni a zsepit, amit előtte az orrához tartott, sajnos azóta mindenféle tárgyakról eldönti, hogy azok is kukába valók, ezért ha keresünk valamit, érdemes a szemetesbe is belenézni... Szeret autókat tologatni, ő főzi nekem a kávét, azt imádja, mert gomb is van és berreg is. Bármilyen gombnyomásra működő tárgy bekapcsolását egyszeri megmutatás után megtanulja, semmilyen gomb nincs azóta biztonságban tőle. Vidám vele az élet, az egyszer biztos:))

Költözünk

hamarosan, bár ez még nem látszik a lakáson, eddig összesen két doboz van becsomagolva...

Mindenesetre ez volt az utolsó karácsonyunk ebben a pici lakásban, ahol a létszám a kezdeti kettőről négyre növekedett, de nem a hagyományos sorrendben:)) Amikor Dorkával ide beköltöztünk 2008 júniusban, nagyon kusza és bizonytalan volt minden az életemben, és biztosan Dorkának se lehetett könnyű. Sokat voltam itt egyedül, amíg Dorka Gáborral volt, ez azt hiszem sokat segített a kusza gondolatok és érzések rendezésében. Aztán néha, majd egyre gyakrabban erre járt Gábor, ősszel már néha itt is aludt, de titkosan, Dorka nem tudott róla eleinte:)) És az első itteni karácsonyt már Gábor is velünk töltötte, miközben a saját lakása is kész lett, úgyhogy innentől hármasban ingáztunk anya és apa lakása között... Végül ez a lakás nyert, Gábor is beköltözött, Dorka innen kezdte az ovit, kezdett szűk lenni, főleg amikor Barnus is megérkezett közénk. Úgyhogy most megyünk, át szembe a negyedikre, és pont azon gondolkodtam ma, hogy Barnus semmire nem fog emlékezni ebből a lakásból, aminek most minden másfél méter alatti pontját betéve ismeri...
Az alábbi képeket Dorka készítette, a számára fontos helyekről, mint szobája, ágya, kuckója:))

Fogmennyiségcsökkenés

Ma kihúzták egy fogamat, amiről eszembe jutott, hogy történt még velem rossz dolog tavaly, ugyanis tavaly is kihúzták egy fogamat... A mai a hamarosan induló fogszabályzásom áldozatául esett, míg a tavalyi menthetetlen volt, ezért kellett megválni tőle... Rájöttem, hogy nem is az éveim számán érzem igazán, hogy öregszem, hanem az ilyen alkalmakkor tör elő egy kis szomorúság, hogy a fogaim száma már csak csökkeni fog:)) Ráadásul a tavalyi helyére megkapom majd életem első (de valószínűleg nem utolsó) implantátumát is... Ezen jól el is viccelődött Gábor, amikor Dorkának meséltünk arról, hogy mióta ismerjük egymást, hogy amikor megismert, még több hajam és fogam volt:)) Pontosan néggyel több fogam, mint most, mert pár éve két bölcsességfogamtól is megváltam... A jó hír viszont, hogy ha minden jól alakul, jövő ilyenkorra sokkal szebb lesz a mosolyom:)) Kíváncsian várom...

BUÉK

minden kedves néha idekattintónak:))

Olyan gyorsan eltelt ez a két hét, holnap már suli, pedig még egész jól elviseljük egymást. Nagyon jó volt így teljes családilag itthon, társasoztunk, korcsolyáztunk, színházaztunk, ettünk-ittunk, nagymamáztunk és percekig kellett gondolkodni azon, hogy épp milyen nap is van...

A szilveszteri bulit Dorka is velünk töltötte, 2ig bírta, persze azóta esténként egy órát forgolódik ébren az ágyban... A bulin össze kellett szedni 2012 legjobb és legrosszabb élményeit, és rádöbbentem, hogy az egyetlen igazán rossz dolog, ami velem történt, hogy ellopták a biciklimet. Ez azért nem rossz éves teljesítmény:))