Nőnek, növögetnek

Dorka nő, minden értelemben :) Most olyan magas mint én, és ez még szerintem nem a vége... igazából teljesen hihetetlen, hogy ő mi pici lányunk. Nagyon önálló, jön-megy, új helyekre jut el egyedül, programot szervez, barátnőzik, és már az első szerelem is megérkezett az életébe... lehet persze tudni előre, hogy ez várható 13 évesen, de mégis egészen más megélni... és a fiúkkal kapcsolatban is sokkal jobban megélem ennek a mostani időszaknak a végességét, hát ez már tényleg csak pár év...

Barnus is nő, meg persze a haja, az már kicsit túlzás szerintem, meg ő maga is kimagaslik a velekorúak közül továbbra is. Ő is nagyon önálló, bár ő mindig is az volt, lemegy egyedül a boltba, kérdez és elintéz, imád az udvaron bandázni és most már rövid időre az öccsére is vigyáz az udvaron... Azt meséli, ilyenkor ők egynek számítanak a csapateloszlásnál, pont úgy, mint Bende és az ő Marci-korú öccse. Annyira édesek voltak nemrég is, álldogált a sok gyerek, próbálták igazságosan elosztani a csapatokat, Marci állt Barnus előtt, Barnus meg simogatta és fésülgette a haját, miközben a többiekkel tanácskoztak. Én meg olvadoztam...

Marci is nő, szerencsére ő még kicsit lassabban, de azért egyértelműen. Megy a bringázás, az úszással is halad, sokkal bátrabb minden helyzetben, mint régen. Sokkal társaságibb is, mint régen. Állandóan Barnushoz hasonlítja magát és ebből nem jön ki jól, de mikor a saját közegében van, ott a helyén van, szeret és szeretik. 

Sokkal könnyebb most velük, mint pár évvel ezelőtt volt, ez már tényleg egy más műfaj, a "nem olyan pici gyerekes" család. Én nagyon szeretem, kicsit itt most meg is állítanám az időt, de nem áll meg, siet tovább, Dorka mindjárt nyolcadikos lesz, Barnus másodikos, Marci meg nagycsoportos... jajj... 

Április kalandok

Az április is elég sűrű volt, Gábor sokat utazott, így a fiúk többször is ott kötöttek ki mellettem az ágyban. A karácsonyi ajándékként érkezett németjuhász és gepárd nagyon tartja magát, mint alvósállat...

Marci betegeskedett egy kicsit, apukájával is volt itthon, meg velem is, aludt az ölemben, mint régen... Mindig azt gondolom ilyenkor, hogy biztosan ez az utolsó ölben alvás, de eddig még szerencsére nem lett igazam... 

Dorka Erdélyben járt az osztályával, nagyon jól érezte magát. Gáborral félmaratont futottunk, nagyon jó volt, szuper futóidőnk volt...

És amit már nagyon vártam, de várt már azt hiszem Marci is: megtanult végre biciklizni! Barnus 3 éves volt, Marci pont 5... olyan érdekesek ezek a különbségek a fiúk között... persze szokás szerint én már türelmetlen voltam, Marci meg nem is hitte már el magáról, hogy képes rá... anélkül pedig nem megy. Nagyon édes volt, annyira örült ő is, aztán másnap azon aggódott, hogy éjszaka elfelejtette, hogyan kell, de persze nem, sőt, másnap már az elindulás is ment neki. Barnus is nagyon büszke volt az öcsikéjére, rengeteget biztatta, este, mikor hazaértünk, akkor pedig meg is örökítette a nap hírét :)

19-ére virradóra meghalt Zsuzsa. Azt hiszem, még sokáig emlékezni fogok arra (is), milyen volt elmondani a gyerekeknek.

Füreden töltöttük a húsvétot, ott töltöttem be a 41-et. A szülinapomra  tihanyi futást kaptam, engem könnyű boldoggá tenni :)

Április 20-án Barnus szerint jó ötlet volt megmártózni a 13 fokos Balatonban. Nem is értem, hogy bírt belemenni, de hát kemény legény, azt tudjuk:)

A tavaszi szünet utolsó napján Marci 5 éves lett, nem tudom, hova siet ennyire, már ő is kész nagyfiú... Egyre többször előfordul, hogy jól eljátszik egymással a két fiam, és az azért nagy öröm :)

Távirányítós autót és könyvet kapott tőlünk, aztán persze a kedves rokonai is elhalmozták ajándékokkal... a családi szülinapot kivételesen anyukámnál tartottuk, előtte kirándultunk Barnus osztályával, sőt én még a könyvfesztiválra is eljutottam megnézni élőben Karl-Ovét :)

Márciusi kalandok

Jó sok minden történt velünk márciusban, Marcival többször is kirándultunk a városban és a város szélén. Fogaskerekűztünk:

  Kamaraerdőn sétáltunk:

És a Hősök terére is eljutottunk, úgy, hogy metróztunk, vonatokat néztünk a Keletiben, troliztunk és kisföldalattin is utaztunk, majd ugyanígy visszajöttünk... én jól elfáradtam...

 Családilag libegőztünk, de csak lefelé, itt épp nagyon fáradtak a felfelé úton:

Megünnepeltük Dorka szülinapját is, 13 éves lett, atyaég!

Most már Barnussal is szoktunk együtt olvasni, amiben Marci is szeretne részt venni, ezért szorgalmasan tanulja a betűket...

Úgy alakult, hogy Dorka 13. szülinapja volt az utolsó szülinap, amit Zsuzsa velünk töltött, emiatt ez egy szomorú és vidám március is volt, mindenféle hullámhegyekkel- és völgyekkel...

És hát az idei síelés

rövid volt, de nagyon jó. Mostanra a családunk minden tagja síel, mondjuk a felnőtt tagokból mintha kezdene kifogyni a lelkesedés... de majd jobb lesz, ha már tudunk együtt rendesen :)

A gyerekek nagyon jól elvoltak egymással, még úgy is, hogy F. nagyon hiányzott a csapatból. Délután játszottak, fürödtek, tanultak is! Marci alvás helyett is a síelést választotta, aztán aggódtunk érte, hogy el ne aludjon a nagy hóekézésben... Barnus az első megszeppenés után a ló túloldalát választotta, rossz volt nézni a száguldását... Dorka meg a szokásos hanyag eleganciával, kivéve utolsó nap, amikor snow-boardozott és az még csak kevésbé elegánsan megy.

Reggelente meg futkároztam, nagyon régen nem fáztam ennyire, mint a flachaui -2 fokban. Gábor okosabb volt, és főként bent futkározott, pedig nagyon jól állt neki a fagyott bajusz :) Ezek után felmentünk a hegyre, sütött a nap és nem győztünk vetkőzni, annyira melegünk volt...

Ezek az én képeim, majd bővítem, ha Gábor is előáll az övéivel...

Még a végén megszeretem a farsangot...

Szerencsére a síelés olyan jól volt időzítve, hogy nem maradt le senki a farsangról. 

Barnusnál ugyebár most már a portéka a fő vonal, arra nagyon izgatottan készült és nagyon önállóan, a barátaival, csak néhány dolgot hoztunk össze családilag. Ninja szeretett volna lenni, sikerült meggyőzni, hogy az itthon is elkészíthető jelmez, és tényleg jó lett, sajna mire beértünk a suliba, már kivetkőzött belőle, mert az árusításra figyelt. Ügyes volt, lett egy csomó sütink és élvezte is nagyon.  

Marci pedig végül Barnus tavalyi cowboy jelmeze mellett döntött, ami ugyan kicsit nagy volt rá, de nagyon jól mutatott benne. Mivel egy-két csillag figyel a ruhán, Böbe néni seriffnek nézte őt, de Marci kiigazította: ő tehénpásztor! És azért van csillag a kalapján, hogy tudja, melyik az eleje:) Tavalyhoz képest sokat oldódott Marci, büszkén viselte jelmezét, nem rajtam lógott végig, hanem a barátaival is volt, és aminek különösen örültem, hogy végül sikerült előcsalogatnom, hogy bemutassa a jelmezét a többieknek, ez nagyon nagy lépés tőle. Szépen elmondta, hogy ő tehénpásztor, majd leült. Annyira mókás volt ez a bemutatkozósdi, annyit nevettünk, pl. a Thomas gőzmozdonyon, aki állandóan visszatért a színpadra, ezért Ági néni már be is mondta, hogy mozdony érkezik a valahányas vágányra, meg a vagány gyerekeken, akik újra meg újra be akarták mutatni magukat, a pompom-lányon, akitől kérdezték, hogy mikor szokott táncolni a pompomjával és rávágta, hogy farsangkor, meg persze a paleontológus se volt utolsó, illetve utána a feladat, hogy a gyerekek ismételjék el, hogy minek is öltözött Szabi. Én mindenesetre nagyon jól éreztem magam, szerintem Marci is és nagyon büszke voltam rá, hogy kis lépésekben ugorja át újra meg újra a saját korlátait...

Marci-beszéd (sokadik rész)

Elég sokat beszél Marci. Simán végigbeszéli az utat az oviból hazafelé. De ha felülünk a buszra, villamosra, metróra, ott sem fogy ki a témákból... ha pedig szeretnék valakivel beszélgetni úgy, hogy ő is ott van, na az teljesen reménytelen, akkor folyamatosan megállás nélkül belebeszél...

Még mindig nagyon érdeklik a bolygók, csillagok és a hold, na meg persze a járművek továbbra is...  A buszon a minap azt fejtegette, hogy a világűr nem felettünk van, hiszen a Föld egy bolygó és a bolygók benne vannak a világűrben, szóval mi is benne vagyunk a világűrben... hibátlan levezetés :) Ha megyünk valahová tömegközlekedéssel, akkor addig mondogatja a magáét, míg végül valahogy valamelyik metrón kötünk ki, minél többször kell átszállni, ő annál boldogabb. Most már két hete nincs oviban, de ma amúgy se lenne ovi, így a nagymamája Marci nagy örömére megszervezte, hogy elmenjenek megnézni a parlamentet, amire már régóta vágyott... 

Egyik kedvenc témája/kérdésköre a fordított világ. Nem tudom, ez honnan indult, de Marcinak nagyon beragadt. A fő kérdés, hogy létezik-e egyáltalán, de mivel erre nem tudunk kielégítő választ adni, ezért ezen túllép és kifejti, hogy a fordított világban az embereknek két feje van és egy lába és persze a fejükön járnak (aztán ezt lehet tovább fokozni a zokni, cipő és egyéb ruhadarabok beillesztésével az új helyzetbe), de további érdekességek a fordított világban, hogy a nem igent jelent, az igen pedig nemet, hogy ott akkor van sötét, amikor itt világos, és akkor hideg, amikor itt meleg és ezért télen lehet fagyit enni... és az is fifikás, hogy ha épp megtiltok valamit, akkor közli, hogy ezt most megengedtem, hát hiszen most a fordított világban vagyunk! (ezt se tudtad, anya?) Na persze még egy csomó minden van fordítva a fordított világban, ami most nem jut eszembe persze...

A "l" betű még mindig csak úgy megy, ha kidugja a nyelvét, nagyon édes. A Bornemissza tér szerinte börnenissza, mondjuk ebben benne lehet az is, hogy nem hall teljesen jól a füles ügyei miatt... (bár szerinte mi beszélünk halkan), de akárhányszor arra megyünk busszal, szerinte mindig azt mondják be...

Nagyon szeretek vele menni ide-oda, fogja a kezem és mesél meg bolondozik, nagyon édes. Még a metrón is kézen fogva ülünk, mert akármennyire imádja, azért az egy ijesztő kavalkád egy középsős nagyfiúnak :)

2019-re

Az év eleji terveim nem is alakultak rosszul, a sokat futás nagyon is bejött, a 40-et is betöltöttem gond nélkül (de sokat nosztalgiáztam ebben az évben, részben a dráma miatt, részben, mert megtaláltak a régi dolgok/emberek), utaztunk is, kettesben is, a barátságokra is igyekeztem figyelni, de van még mit tanulnom... Dorka ügyesen menedzselte a felvételit, Barnus a sulit és Marci az ovit, Gábor is menedzselte magát kevesebbet dolgozás fronton, meg én is alakítgattam az egyensúlyt... Az összevissza evés befejezése egyelőre várat magára, Gábor nem jött vissza edzeni, de egyre többet sportol, ami szuper. A gyerekekkel leülés még mindig fejlesztendő terület, sajnos egészség ügyben nem volt ez egy túl jó év és a várva várt kisbabák se érkeztek meg a családba...

Szóval 2019-re azt szeretném, hogy:

maradjunk mind egészségesek és aki most nem az, gyógyuljon meg

érkezzenek meg a várva várt egészséges kisbabák

szeretném, ha türelmesebb lennék a gyerekekkel, tudnám élvezni a velük töltött időt és ott lennék nekik, amikor szükségük van rám

szeretném, ha továbbra is az ideihez hasonlóan jól menne a munka és a magánrendelés is lassacskán beindulna

Dorka hullámzásai nem lennének túl nagy amplitúdójúak

Barnus megbékélne a világgal maga körül

Marci továbbra is ilyen ügyesen barátkozna és nyitna a világra

Gábor többet lenne velünk itthon és megtartaná az új, sportolós szokásait

nekem is lenne kedvem és erőm és időm továbbra is ilyen sokat mozogni

a futóedző jól működne

többet főznék és kicsit egészségesebben ennénk

kevesebb szemetet termelnénk...

hát, azt hiszem., ennyi elég is lesz erre az évre...

hajrá 2019!