Szerencsére a síelés olyan jól volt időzítve, hogy nem maradt le senki a farsangról.
Barnusnál ugyebár most már a portéka a fő vonal, arra nagyon izgatottan készült és nagyon önállóan, a barátaival, csak néhány dolgot hoztunk össze családilag. Ninja szeretett volna lenni, sikerült meggyőzni, hogy az itthon is elkészíthető jelmez, és tényleg jó lett, sajna mire beértünk a suliba, már kivetkőzött belőle, mert az árusításra figyelt. Ügyes volt, lett egy csomó sütink és élvezte is nagyon.
Marci pedig végül Barnus tavalyi cowboy jelmeze mellett döntött, ami ugyan kicsit nagy volt rá, de nagyon jól mutatott benne. Mivel egy-két csillag figyel a ruhán, Böbe néni seriffnek nézte őt, de Marci kiigazította: ő tehénpásztor! És azért van csillag a kalapján, hogy tudja, melyik az eleje:) Tavalyhoz képest sokat oldódott Marci, büszkén viselte jelmezét, nem rajtam lógott végig, hanem a barátaival is volt, és aminek különösen örültem, hogy végül sikerült előcsalogatnom, hogy bemutassa a jelmezét a többieknek, ez nagyon nagy lépés tőle. Szépen elmondta, hogy ő tehénpásztor, majd leült. Annyira mókás volt ez a bemutatkozósdi, annyit nevettünk, pl. a Thomas gőzmozdonyon, aki állandóan visszatért a színpadra, ezért Ági néni már be is mondta, hogy mozdony érkezik a valahányas vágányra, meg a vagány gyerekeken, akik újra meg újra be akarták mutatni magukat, a pompom-lányon, akitől kérdezték, hogy mikor szokott táncolni a pompomjával és rávágta, hogy farsangkor, meg persze a paleontológus se volt utolsó, illetve utána a feladat, hogy a gyerekek ismételjék el, hogy minek is öltözött Szabi. Én mindenesetre nagyon jól éreztem magam, szerintem Marci is és nagyon büszke voltam rá, hogy kis lépésekben ugorja át újra meg újra a saját korlátait...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése