Jó dolgok

Például tegnap hátrahagytam kis családom este fél nyolckor és a Tranzitban anyatalálkozón voltam. Volt azért két apuka is, jó sokan eljöttek, sokat nevettünk és kiderült, hogy jó a memóriám. Amikor éjfél előtt hazaértem, Barni felsírt, Dorka felébredt és kérdezte, hogy már itthon is vagyok? - ezen elcsodálkoztam, hogy néha alvajár és félrebeszél, máskor meg álmából felriadva is vágja, hogy mi van:))

Ma meg Barnival mentem jógára, megint jó volt, a 7es buszt oda-vissza végigflörtölte (az a módszere, hogy a célszemély lábához odahajítja a kutyáját, aki, miközben kénytelen visszaadni a kutyát, egy csábos mosolyban részesül, ettől elolvad, vagy nem, mint a mai fiatal srác, aki simán morcos maradt, de ha meg elolvad, már be is sétált a csapdába, és fél másodperc múlva már hajolhat le újra a kutyáért... Innentől van a ki bírja tovább, általában nem én... Ha sikeres volt a kutyás hadművelet és a célszemély még mindig szimpatikus Barninak, akkor nyújtózkodni kezd felé és egyértelműen jelzi, hogy az illető karjaiban szeretne landolni:)) Azért néha, például a buszon, ez kicsit stresszes...), a jógán meg tett-vett, barátkozott. Az mondjuk furcsa érzés volt, mikor fejenállás közben láttam, ahogy felém közelít, tiszta csapdahelyzet, mert ha ott van, nem tudok lemenni, ha fent maradok, akkor meg nem tudom megvédeni magam, ha például a szemeimet szeretné közelebbről megvizsgálni:))

Délután volt egy lakásnéző, tudom, egy fecske, de legalább valami. Meg hívott a védőnő, hogy megadná a számomat egy anyukának, aki könyvet ír és honlapot szerkeszt magánszorgalomból, és ehhez most pszichológusra lenne szüksége. Holnap találkozunk, nagyon hasonló dolgot szeretne, mint amit én dédelgetek egy ideje, kíváncsi vagyok. Este meg hármasban voltunk, az is jó volt, amíg vacsit csináltam, egymást szórakoztatták a gyerkőcök, az egész olyan vidám és nyugis volt. Minden simán ment, Dorka különböző betűkkel szavakat gyűjtött, mert most ezt csinálják a suliban, addig én Barnust fektettem. Nem valami nagy szám egyik sem, simán csak jó dolgok:))

 

 

Bolyongás félálomban

Este van, az előbb telefonált Gábor, épp focimecsen van, közben Dorka kijött pisilni. A szokásos, nincsteljesenmagánál állapotban. Visszakísértem az ágyhoz, erre megáll az ágy végénél és mondja, hogy adjam oda a vizet. Kérsz inni? kérdezem. Add ide a vizet, mondja és közben a malacra mutogat. Nem értem, mi van, ő egyre mérgesebb - amennyire ez alvás közben lehetséges - majd mikor végre a kezébe nyomom a malacot, elindul a szobából kifelé. Kérdezem, hova megy, Ki. Miért? Mert. És lefekszik a kanapéra magzatpózban. Mondom, hogy ez a kanapé, miért nem megy az ágyába aludni. Itt is lehet aludni, közli. Még egy kicsit huzakodunk, felemelem és beviszem a szobába, szerencsére az ágyba bemászik, mert oda nem tudom felrakni...

Kár, hogy reggel nem fog emlékezni semmire, így furdalhat a kiváncsiság, hogy mégis mit álmodott félálomban, ami miatt a kanapé mellett döntött...

Na és a hatésfél éves?

Nála sokszor az az érzésem, hogy egyáltalán nem is tudom, hogy miket tud:)) 

És rengetegszer rácsodálkozom a dolgaira, ebből kifolyólag. Az biztos, hogy nagyon tud szeretni, bár nem állítom, hogy ez a nap minden részében tetten érhető:)) És nagyon undok is tud lenni, valamint pontosan ismeri a körülötte élő felnőttek gyenge pontjait, ezért nem mindenkivel ugyanúgy undok. Empátiának nincs híján, néha esetleg figyelmeztetni kell erre, de sokszor megy enélkül is. Tud ismerkedni, barátkozni, játékokat kitalálni, teljesen belefeledkezni a játékba, veszekedni, megsértődni, másokat megbántani, bocsánatot kérni, kibékülni. Jól tud számolni, egyre jobban olvasni, nyomtatott betűkkel írni, iskolai feladatokat megoldani, körmön-fonni, tolltartóját rendben tartani - kis segítséggel -, cipőt kötni. 

Tud, ahogy már tegnap írtam, aggódni sok mindenen, a testvérét félteni és megóvni, veszélybe sodorni, vigasztalni, szórakoztatni, szükségleteit felismerni, kizárni, bezárni, unni...

Tud rajzolni, minden üres percet kihasznál arra, hogy valamit alkosson, sokszor lenn a kertben is, vagy ha már kész van a reggeli készülődéssel, és mi még nem. Tudja figyelni az órát, hogy mikor kell indulni, lemondani a reggeliről, ha úgy érzi, késében vagyunk. Problémahelyzetben megoldási ötleteket felvetni, alkudozni, zsarolni, együttműködni, segíteni. Tud kis meglepetéseket készíteni a szeretteinek, tud segítséget kérni ehhez, beszélgetni az élet nagy vagy kicsi dolgairól, mesélni a vele történtekről és nem mesélni a vele történtekről. Elfoglalni magát, egyedül játszani, velünk játszani, barátaival játszani. Tud segíteni Barni után takarítani, teríteni, elpakolni, amikor azt érzi, hogy én valami miatt feszült vagyok, akkor megpróbálja a helyzetet megoldani. 

Ha Barni a hátamon van, akkor tud vigyázni, hogy ne hagyjuk el a kutyát, táncon, ha nem érünk vissza, egyedül öltözködni, és nem megijedni, visszajelzést kérni a felnőttektől, ha nem adnak maguktól, vigyázni a dolgaira - ez elég törékeny. Tud nehéz és nagyon nehéz kérdéseket feltenni, türelmetlen lenni, konfliktusokat megfigyelni és boncolgatni, játékban feldolgozni. Tud szép hidat, gyertyaállást, egyre jobb a kézenállás és a cigánykerék. Spárgázni is tudni fog hamarosan. Tud fára mászni, odafigyelve. Magas helyekre felmászni és nem leesni (bár ez még jöhet), térdhajlatnál fogva lelógni és visszahúzni magát. 

Tud döntést hozni, következményeket átgondolni. Tudja értékelni amije van, aztán meg nem tudja értékelni amije van. Tudja bizonyos dolgokról - például édesség, mindent megvenni - hogy miért rosszak, de a vágyai mégis sokszor elsodorják. Tudja, kinél érdemes próbálkozni. Tud adni, tud irigy lenni.

Feladom. Ennek sosem érni a végére. Majd, amikor ez-az eszembe jut, még hozzáírom:))

Mit tud még...

Egy hét telt el a "mit tud egy 14 hónapos" bejegyzés óta, és a lista még hosszabb lett. Most úgy tűnik, Barni változóban, olyan nagyfiúsabb, lassan a szopinak is teljesen vége, azóta jobban alszik éjjel - vicces, nem? - reggel meg nem kér rögtön enni, mint eddig. Étkezése is nagyfiús, három főétkezéssel, tízórai és uzsonna már csak pluszbónusz. Még nem jár, de hamarost, remélem elindul.

Szóval: zsebkendőt vesz a zsepitartóból, az orrához tartja és beleszuszog, majd újabb zsepiért indul... A szipkát már nem csak véletlenszerűen tudja kapcsolgatni, a villany kapcsolására is ráérzett. Ha kérdezzük, van-e kaki, csak akkor válaszol igennel, ha van. Ha kérdezzük, hol van a kaki, a pelenkájára mutogat. Kirámolja a ruháit a fiókból és a nyakába akasztja a kardigánját, majd büszkén továbbindul a felvett ruhadarabbal:)) A telefonnal egyre ügyesebb, teljesen meg van őrülve érte. 

Már nem csak az evőeszközöket, hanem a tányérokat is segít kipakolni a mosogatógépből, amikor pedig nem tudtam tőle elvenni, óvatosan lerakta a padlóra. Ma többször felmászott az asztalra, mert onnan eléri a villanykapcsolót és tud gyakorolni. Ügyesen ráül a versenyautóra. Kezdi megszokni, hogy cipő van a lábán... Ja, és hosszú percekig eljátszik egyedül a formabedobójával vagy a szipka csövével például. Már egyszer átéltem, mégis annyira hihetetlen, hogy így fejlődik egy gyerek, hogy ezeket a dolgokat tényleg napról-napra jobban csinálja... 

Dorka aggódik

Már régóta terveztem, hogy írok az aggódó anyukákról egy bejegyzést, de közben a lányom aggódása feletti aggodalmam fontosabb lett.

Nem is gondoltam, hogy a hatévesek aggódni tudnak/szoktak, de most már látom. A dolog a levegőben van egy ideje, ha bármi rossz dolog történt velünk vagy a környezetünkben, arról Dorkával elég sokat kellett beszélgetni, lassan tudta csak feldolgozni. Ha valami rossz dolog történik, megpróbál kivonulni belőle, ha az öccse megüti magát, Dorka bezárkózik a szobába, ha barátai komolyabb balesetet szenvednek, akkor is menekülőre fogja a dolgot. Aztán augusztus végén Tibi elment, hirtelen-váratlan, ez mindenkit megviselt, és Dorka szorongása felerősödött. Fél a rossz hírektől, amikor valakivel telefonon beszélek, már érti, hogy a rossz dolgok sokszor váratlanul következnek be, és egy telefonhívás után előfordulhat, hogy már semmi nem olyan, mint előtte volt...

Ha Gábor későn jön haza, Dorka aggódni kezd, ha tudja, hogy nem jön haza este, akkor amiatt is tud aggódni, hogy miért nem hívta fel őt. Tudom anya, hogy nincs semmi baj, de... mostanában így vezeti fel a dolgot, mert tudja, hogy mit fogok mondani, de úgy tűnik, megnyugtatni nem igazán tudom. És valahol tényleg, ha gondolkodom a dolgon, én sem vagyok nyugodt, mert minden annyira törékeny, de közben meg ezzel valahogy együtt élek, mert más megoldás nincs. Az is biztos, hogy mióta anya lettem, borzasztóan kiszolgáltatottnak érzem magam, mégha a felszínen nyugi is van. Nem tudom viszont, hogyan kellene kezelnem Dorka aggódását és hogyan tudok valami megnyugvást adni neki abban, amiben én sem tudok igazán megnyugodni. Sokat foglalkoztat ez a kérdés mostanában, mert látom Dorkán, hogy nehéz neki és nem szeretném, ha nagyon beleragadna ebbe a dologba...

Közben meg még rá is teszünk néha egy lapáttal - tudom, tudom, a szülő is ember - és megijesztjük őt, majd mi sem értjük, miért csináltuk. Pl. amikor apja nem mozdult meg vagy amikor azt mondtam, hogy Barni feje kilyukadt, mindkettőre zokogás volt a reakció, teljesen jogosan egyébként... Azt sem mondom már neki, hogy rossz hírem van, mert mindig rosszabbra gondol, mint ami van. Sőt, hallani sem akarja ilyenkor. Azon tűnődik a biciklilopások óta, hogy mit fognak még ellopni, majdnem mindennap előjön a félelme a tűztől és a betörőktől, közben attól is fél, hogy valakinek a családban baja esik... Ennyit arról, hogy mennyit látnak és értenek a gyerekek a világból. Sokkal többet, mint amit hinni szeretnénk ezzel kapcsolatban...

bye bye bicó

Egy hónapon belül a második bye-bye bicó:((

Az én kis régi, kopottas (a kerekei mondjuk majdnem vadiújak voltak), kosaras biciklimet, amit ma vittek el, jobban sajnálom, mert kötődtem hozzá... És nem hagy nyugodni a gondolat, hogy ha ma azzal megyek jógára, nem viszik el...

Nagyon mérges vagyok.

Sajnos képet nem találtam, ha előkerül egy, akkor pótolom...

Akkor a kép, amin alig látszik:

 

Babaszavak

Tegnapi új szava Barnusnak: bu, azt jelenti busz. A játszótéren mondta először, ahol Nóriékkal voltunk, és ahol lehet látni elhúzni a 7-es buszokat. Dorka anno bi-nek hívta, amikor a régi lakás ablakából néztük a 29-es buszt, még Nóri is emlékezett rá.

 

További szavak: apa (ez már régóta megy), baba, ez minden élőlényt jelöl, Dorkát is így hívja meg a bodobácsot is, egyedül a kutyákat hívja vava-nak és teljes izgalomba jön, ha meglát egyet...

Anya-szerűség is van, kis jóindulattal, e jelenti az igent, ápa a lámpa, br az autó, a hlo az helló akar lenni. Néha ezt azt még leutánoz, de arra csak nagyon olyan kedvében hajlandó. Nemsokára be se áll majd a szája:))