Lányos, fiús

Bár több, mint 3 éve született az első, és több, mint fél éve a második fiam, még mindig szokatlan, hogy már nem csak lányos anyuka vagyok. Például az oviban az agresszió Dorka esetében csak olyan szempontból volt téma, hogy vajon jól kezeli-e az őt ért atrocitásokat, olyan témák meg, hogy rosszalkodás, szófogadatlanság, elő se kerültek, most Barnusnál meg sokszor eszembe jut, hogy vajon az oviban verekszik-e, bánt-e másokat, nehéz-e vele az óvónőknek (úgy tűnik egyébként hogy szerencsére egyik sem) és hogy vajon az bók vagy elmarasztalás akart-e lenni az óvónéni szájából, hogy Barnusnak rengeteg ötlete van... Én néha már sírni tudnék az ötleteitől:))

Meg az is vicces, hogy mikor Dorka ovis lett, azt éreztem, hogy a lányokat még csak-csak megismerem lassan, na de a fiúk, azok mind teljesen egyformák. Most meg, az adventi gyertyagyújtáskor megint próbáltam a szülőket és a gyerekeket megjegyezni és összepárosítani, és újfent megállapítottam, hogy a fiúkat még csak-csak megkülönböztetem, de a lányok annyira nagyon egyformák...

Itthon

Ma itthon van Barnus, mert nem volt kedve oviba menni. Napok óta mondogatja, hogy nem érzi jól magát, de semmilyen tünetet nem sikerül felfedezni rajta. Szerintem Marci betegsége viselte meg, mert tényleg napokig a kezünkben volt Marci nonstop, őrá meg nem maradt szabad kéz. Nagyon cuki egyébként, reggel kicsit tévézett, aztán a nagy meg a kis plüsskutyával játszott, épített nekik bunkert is a nappali közepén. Remélem a védőnéninek is tetszeni fog a kutyaházunk:)

Marci már jobban, most taknyos és köhög, aztán remélem túl leszünk rajta.

Ma megyünk adventi éneklésre a suliba, már várom, bár két fiúval még nem próbáltam... Izgis lesz...

Marcival kettesben

töltjük a vasárnapot. Gábor a nagyokkal szülinapi buliba ment, de Marcin a három lázban töltött nap után szép kiütések jelentek meg, mutatva, hogy ez egy combos vírusfertőzés, szerencsére annak már talán a vége. Mindenesetre bulizásra nem ítéltük alkalmasnak a kis pöttyöst, inkább itthon maradtunk...

Tegnap végre már evett mást is az anyatejen kívül, a mellem is kezd újra magára találni, bár kicsit nehezen követi ezeket a betegeskedési fázisokat. Alvás, na az nincs, szerintem mellesleg fogzik is Marci, 4-5-6 ébredés éjjelenként, sírás, amit csak ringatásra hagy abba előbb vagy utóbb, jajj, de szeretnék egy éjszakát végigaludni...

És megint

Miközben vártuk, mikor hozza haza Barnus a szájkézlábvírust az oviból (még sajnos továbbra is esélyes), Marci dőlt ki újra a sorból, megmutatta, hogy ő is tud 40 fok felé tendáló lázat produkálni... Az elmúlt két napban valakinek a kezében piros szemekkel és apatikus hangulatban leledzett, alig bírta nyitva tartani a szemét, de nem tudott aludni, csak 10 perceket és ölben, nem lehetett lerakni percekre sem és közben olyan volt, mint egy kályha... Ijesztő volt és nagyon fárasztó, éjjel szerencsére aludt valamennyit, amíg hatott a lázcsillapító. Így már zsenge kora ellenére a hűtőfürdőt is próbálta, nála egészen bevált...

Ma visszatért belé némi élet, már mosolyogni is láttam és dumálni is hallottam. Ma se sokat aludt, most épp hőemelkedése van, úgyhogy már tesóbegyűjtésre is alkalmasnak ítéltem... részint persze kényszerből, mert olyan nehéz ezt megoldani így két begyűjtendő gyerekkel, főleg kéthetente egy hétig, ami mostanában jellemzi a napjainkat...

Talán ma eljutok vacsizni, az jól esne, meg nyolc óra alvás is nagyon jól esne, de az a gyanúm, az nem ma lesz...

Mikulásos

Nagy nehezen dűlőre jutottunk, és mind az öten elmentünk Gábor munkahelyén a Mikulás-ünnepségre, ahol ugye maga Mikulás is megjelent. Így tovább bonyolódott a Mikulás-téma, pedig az önmagában is bonyolult tud lenni.
Dorka azt szerette volna tudni, hogy az, akivel találkoztak, az igazi Mikulás-e, ebből is látszik, hogy ő már eléggé gyanakvó a témában. Erre amúgy mi a jó válasz?
Barnusban nem volt egy szemernyi kétely sem, odavolt Mikulásért, énekelt neki süssfelnapot, mesélt neki, sündörgött és simogatta a köpenyét... Másnap aztán, miután kiraktuk a tiszta csizmákat, és Barnusnak leesett, hogy abba éjjel hoz csomagot a Mikulás, amíg ő alszik, teljes volt az értetlenség, mert hát akkor hogyan fogja megint megsimogatni és énekelni neki. Ez igazán nem szép dolog a Mikulástól, ha már ilyen jól összebarátkoztak...

Mert olyan régen írtam listát...

Miután megvolt a teremszépítés Dorkáéknál, nekiugrottunk a következő feladatnak, az adventi vásárnak, aminek célja, hogy pénz gyűljön a suli számára... Ehhez mi, anyukák kavicsot festettünk, Dorkáék a suliban gyertyatartót készítettek, Gábor címkéket gyártott a pálinkás gyümölcshöz. Közben tervezgetjük a karácsonyi ajándékot a tanítónéniknek (van új tanítónénink, szuperjó!), végül házi szaloncukor lesz, gyerekek által írt jókívánságokkal csomagolva. Ennek is a napokban el kell készülnie... De előtte még két óra múlva kezdődik a vásár, amire a fiúk nélkül eljutok, jaj, de jó:)

Az oviban is karácsonyi ajándékozásra készülünk, meg mára kellett bevinni a kiscsizmát. Oda még mézeskalácsot kell sütni az óvónéniknek ajándékba, legalább így muszáj leszek nekiállni, a gyerekeim nagy örömére. Az oviban ráadásul szmk lettem (én, szmk, sose gondoltam volna), úgyhogy levelezőlista, hiányzó emailcímek, csoportpénzbeszedés, ajándékozás-szervezés, mindezt nehezíti, hogy csak nagyon kevés gyereket és szülőt ismerek még, nem tudom a neveket-arcokat-gyerekeket összekapcsolni, fogalmam sincs, mennyi időre van még szükség, hogy ez menjen. Mindig ugyanazzal a pár szülővel találkozom. Közben adventi gyertyagyújtásra is szeretnék eljutni az oviban, a suliban meg a szokásos adventi éneklés szerveződik, amit nem szabad kihagyni...

És persze mindezek mellé ugye mi vagyunk Télapó és Jézuska, Dorka megírta a listát, Barnus nevében is, jó hogy Marci még nem kér semmit. Ez aztán igazán a kemény dió, majd még mesélek erről is...

Adventi naptár

Ezügyben tavaly adtam be a derekam, mikor Eszti kérte, hadd csináljon a gyerekeimnek. Az volt az ellenvetésem évekig, hogy mi kerüljön bele, csokit kapnak úgyis eleget, pici aprósággal tele a padlás... Aztán mégis ez lett végül, csoki, rágó, kis apróságok, radír, szép kövek, gyöngyök meg karácsonyfadísz meg ilyesmi, a gyerekek persze nagyon élvezték, bár Barnus csak a végére értette meg, hogy mi is ez tulajdonképpen, de nagy meglepetésünkre elkezdte emlegetni mostanában azt a számos valamit, amit ki lehetett nyitni, szóval úgy tűnik, benne is nyomot hagyott...

Idén mi csináltunk naptárt Gáborral, zokniból, vicces lett, és ráadásként amikor szétszedjük, Dorka hét, Marci öt pár zoknival lesz gazdagabb... Barnusnak nincs benne zokni, mert egyrészt van neki bőven, másrészt az ő méretének nem passzolt a színvilága... remélem nem ez lesz a maradandó élménye az idei naptárral kapcsolatban:)