B oldal

Holnap megkezdem a B-oldalt a kazimon, szóval most úgy döntöttem, jár nekem is egy bejegyzés...

Tényleg megvan mindenem, amire vágytam, mégis így 40 körül kezdem el tanulni, hogy ezt hogyan kell értékelni és főleg, hogyan lehet élvezni és örülni neki... Bár így visszagondolva, 10 éve, amikor terápiába jártam, volt már akkor is egy ilyen időszak, amikor ez volt a témánk... hogy a körülményeim adottak (és irigylésre méltók), de én meg nem engedem meg magamnak, hogy ebbe belemerüljek és örüljek neki... szóval régi téma ez, nyilván családi örökség is, de nagyon szeretném, ha az én gyerekeimnek ez már jobban menne és nem 40 évesen tanulgatnák, hogy hogyan kell a jelenben benne lenni és megélni és örülni annak, amid van...

Mindenesetre az már tisztán látszik, hogy marad még melóm saját magammal az következő 40-re is. Amit nem bánok, mert azért alapvetően azt gondolom, hogy ebben van haladás és ennek van értelme. Jó lenne a munkámat is megtanulni élvezni, mert most túl sokat szorongok még ahhoz, hogy igazán élvezni tudjam, de legjobban azt szeretném megtanulni, hogy a családommal együtt töltött időt tudjam élvezni... 

A mai nap arról lesz emlékezetes, hogy kifutottunk Kamaraerdőre egy felnőttkoromban szerzett barátnőmmel (ki lehet futni oda és ott futkározni meg vissza... ez milyen jó már), aki újabban futótársam is lett és sütött a nap és láttunk szürke gémet a tóban és estem egy baromi nagyot és utána ültünk az erdőben a földön és vártuk, hogy jobban legyek és közben elmesélte, hogyan néztem ki esés közben, aztán villamossal jöttünk vissza, de még a villamostól haza kellett futni... és ez még csak a délelőtt... 

...most meg dolgozok egy picit... 

Márciusban meg az volt...

...hogy Dorka ügyesen a végére ért a szóbelizésnek, Barnus felvételi játékon volt a Kincskeresőben, a kettő között pedig újra síeltünk egyet. Vonattal mentünk, ami nagyon jó ötletnek bizonyult. Jó sokat síeltünk, Barnus annyira megügyesedett, hogy Dorka elkezdett azon aggódni, hogy nemsokára jobban síel nála, Marci pedig igazi nagy meglepetést okozott, mert hogy rengeteget volt síléc a lábán és nagyon ügyesen síelt a kék pályán - főként hámmal, de néha anélkül is... amikor már nagyon elfáradt, úgy a pálya kétharmadánál, akkor közölte velünk, hogy nem kellett volna őt felvinni a felnőtt kék pályára, mert ő gyerek és neki a gyerek kék pálya való... nagyon édes volt.

Az volt még márciusban, hogy Dorkával sokat olvasunk, én igyekszem mindent elolvasni, ami tetszik neki, hogy lehessen beszélgetni róla és közben lassan készülünk a búcsúra az iskolájától... Ő most nagyon önálló, együttműködő és az esetek nagy részében jókedvű, a felvételi sikerek miatt pedig az önbizalma is nőtt... úgyhogy most azt szoktam érezni, hogy mézesheteket töltünk együtt, mielőtt (hamarosan) elragadják őt tőlünk a hormonviharok...

Barnussal sajnos véget értek a mézesheteink, most megint nagyon nehéz vele... az oviban szeretik, a Kincskeresőben is szerették, úgy tűnik, mert végül oda fog járni :) Voltunk kertészkedni és jó érzés volt arra gondolni, hogy van még pár szép évünk itt... ami remélhetőleg a várható nehézségek ellenére is inkább szép lesz...

Marcival mindig jó lenni, ő egy annyira nyugis gyerek, ha nem lenne a bátyja részéről az állandó hergelés, szerintem alig hallanánk sírni és kiabálni... szokott néha persze, de főleg Barnus hozza ki a sodrából. Miközben rengeteg olyan nagyon kedves epizód is van, mint például ma reggel, hogy Marci elesett a futóbringával és sírt, Barnus meg fölkapta a biciklit, hogy majd ő viszi és szépen le is parkolta az öccse helyett... Az oviban valószínűleg nagyrészt megfigyelő állásponton van, de remélem, hogy azért ezt nem éli meg rosszul. Általában inkább pozitívan nyilatkozik, még akkor is, ha most már nem megy annyira lelkesen, mint az elején. Annyira nagyon más, mint a bátyja, rengeteget bújik még mindig és vele annyira jó menni valahova, mert kézen fogva jön és közben beszél meg kérdez és mindez valahogy annyira békés vele. Biztos azért is érzem így, mert Barnussal ez szinte teljesen kimaradt, ő vagy nem akart kézen fogva jönni mert rohant vagy biciklizett, és ha néha akart volna, akkor meg általában nem volt szabad kezem, mert azzal babakocsit toltam... 

 A vonaton:

Rengeteg hó volt:

 Síelő fiaim:

A póráz:

Apa, értsd meg, elfáradtam!

Süt a nap és jó a buli:

Kis kettesben síelés:

Dorkával snowboard-oztunk is... Barnus azóta egy fokkal jobb véleménnyel van rólam, mióta látta, hogy ilyet is tudok :)