Marcibeszéd 2 részben

Ezt kb. egy hónapja írtam, a nyaralás után:

Marcibeszéd - mármint az a töredék, ami eszembe jut...

Már régóta mondogatom, hogy fel kéne venni Marci hangját, és ő beszélhetne a gps-ből, mert annyira édesen mondja, hogy "száz méter után fojduljon jobbja" és hasonlók. A mostani nyaralás alatt kiderült, hogy Marci szerint a gps a "néni, aki nem ül velünk az autóban". Amikor a néni azt mondta, forduljunk élesen balra, az Marci tolmácsolásában édesen balra lett, aztán úgy is maradt :)

Ma a csúszdás játszón jártunk a Gellért hegyen, ahol nagyon bátran szállt szembe félelmeivel és egész sokat csúszdázott, az egyik ilyen nagyobb falat után odajött és azt mondta: "hurrá, lecsúsztam, gratulálsz, gratulálsz" majd megrángatta a kezem, mintha kezet fogtunk volna.

Most újra feljött a téma:

Nemsokára már erőnek erejével se fogok tudni visszaemlékezni arra, hogy milyen vicces dolgokat mond a hároméves Marci. És ezt így harmadszorra-utoljára még szomorúbbnak érzem, mint a nagyoknál...

"Anya, építsünk becsukó vonatpályát!" (az olyan, hogy körbeér)

"Nézzük meg a mcQueen-es tévéberakót!" (dvd)

"Anya, a homokozóban ül egy apuka, de nem a mi apukánk, mert nem úgy néz ki, mint a mi apukánk, más a szeme és a feje..."

Olyan vicces dolgokat is mond, hogy focialgum (album akar lenni) és baziő póló (az a brazil feliratú pólója, de mire erre rájöttünk...), visszatérő ruhahisztije, hogy a legtöbb ruhája nem sportos (az a sportos, amin van oldalt csík, ha jól vettem észre) és hogy ő nem vesz hosszúnadrágot, mert abban fázik és majd csak nyáron vesz hosszúnadrágot...  

Az is nagyon emlékezetes volt, amikor ovikezdés előtt pár nappal (amikor gyakran szóba került, hogy az első hét a beszoktatás) ült a hintán és kifejtette, hogy "Anya, a beszoptatással az a helyzet, hogy engem nem kell beszoptatni az óvodába!" Egyébként ehhez tartotta is magát, egy könnycsepp nem volt, nagyon bátran és tudatosan vette ezt az akadályt... és nagyon jó neki, hogy ott van a bátyja, akibe lehet kapaszkodni (és aki az óvóda felé menet átvált gondoskodó, kedves nagytestvérbe, ehhez tartja is magát végig, amíg ott vannak, majd az óvodából hazafelé visszavált a szokásos stílusába, amiből nem annyira süt a szeretet :))

Folyt. köv. remélem...

6 éves

Még az is volt augusztusban, hogy Barnus 6 éves lett. Idén is Zánkán ünnepeltük, most pedig a zsúrjára készülünk. Nagyon várja már, ez lesz az első. 

Milyen a hatéves Barnus? Kemény dió nekünk... Nagyon önálló, egyedül fürdik, feneket töröl, öltözik, programot szervez magának. Egyesül lemehet középre, amikor lent vannak a barátai, a szülinapjára kapott órán jól eltájékozódik, a megbeszélt időpontokban bejelentkezik a játszón, vagy ha én itthon vagyok, akkor az erkélyre felkiabálva. Nagyon szeret focizni, bringázni, úszni, hosszú távokat is lehet már vele kirándulni. Nagyon kitartó, ha valami nem megy neki, nem adja fel, sokáig küzd és gyakorol a sikerért. Most épp az órát tanulja így. Legjobb barátai még mindig az ikrek, akik miatt olyasmire is vállalkozik, ami neki eszébe se jutna vagy amitől fél, amiben bizonytalan. Ezt mondjuk nem túl jó végignézni, de nem hiszem, hogy van más választásunk...

Okos gyerek, nagyon kedves, melegszívű és a testvéreivel, főleg az öccsével segítőkész... kivéve, amikor nem... amikor nem, akkor meg olyan, hogy nem bírunk el vele... nem értjük igazán, hogy ilyenkor mi van vele, de feszegeti a határokat, hergeli a testvéreit és minket, elégedetlen és úgy érzi, ő mindenből a rövidebbet húzza. Szeretnénk érteni, hogy miért van ez, egyelőre nem értjük... nagyon nehéz ilyenkor szeretni őt, amikor úgy érzi, az egész világ ellene van... A nővére rendszeresen felsóhajt, amikor Barnus épp jókedvű és kedves, hogy miért nem tud gyakrabban ilyen lenni? Nagy kérdés ez, keressük rá a választ. 

A büszke nagyfiú, aki idén se kóstolta meg a tortáját, de nagyon örült a vízálló órának, a legónak és annak, hogy végre nézhet Csillagok háborúját: