Én: Jó volt ma a bölcsiben?
Ő: Igen, jó volt... csak egy kicsit vészes volt...
Marci szerint a hold kibukkan a felhők közül, aztán visszabukkan... A keze meg beszorul a résbe, aztán kiszorul...
Rakott krumplit ebédelünk:
Ő: Anya, nem kértem kolbászt!
Én: Akkor hagyd ott Drágám.
Ő: Nem, megeszem. De nem szeretem a kolbászt! - és mind megette...
Voltak állatkertben, Marci meséli, hogy láttak kobrát és nagyon megijedt tőle.
"Anya, legközelebb olyan állatkertbe menjünk, ahol nincsen kobja!"
Amikor apukája hazaér este, Marci általában a következő szavakkal fogadja:
"Vártalak tégedet Apa!"
Nagyon édesen beszél, meg amúgy is nagyon cuki...
A bölcsiben imádják és csupa jókat mesélnek róla, nagyon sokat változott, kinyílt és szemlátomást a helyén van... nagy megkönnyebbülés ez. "Ha vége van a nyárnak, megyek oviba" - meséli büszkén és nagyon remélem, szeretni fogja az ovit annyira, amennyire most várja...
