2016. szeptember 28., szerda

Egy iskolás, egy óvódás, egy bölcsis

Hát, nem unatkozunk. 
A reggeli transzport nem lett egyszerűbb, viszont bonyolultabb lett. Még úgy is, hogy Dorka egyedül jár iskolába. Igazából nem bánná, ha elkísérnénk, de aztán inkább elindul, amikor látja, hogy másképp nincs esélye beérni időben... Lelkes felsős, most eléggé odateszi magát, csak néha csúszik szét a kanapén és várja, hogy megmondjuk, mit írjon az angol leckébe... Haza is gyakran egyedül jön, most már kulcsot is szokott kapni. Nagylány, na.
Barnus most jobban ki van békülve az ovival, mint tavaly. Nagycsoportos lett, mindenki tipródik az iskolán, ez az állandó beszédtéma. Ő nem megy jövőre suliba, de azért néha én is tipródom a témán... Jár focizni, nagyon lelkes. Mondjuk inkább gyógytornára és úszni kéne járnia a doktornénink szerint, főleg most, hogy rengeteget nőtt a nyáron. Meg ugye a hipotóniája miatt. Tegnap kettesben töltöttük a délelőttöt, nagyon jól esett. Barnus többször is kereste Marcit, annyira szokatlan volt, hogy nincs itthon. A délelőtt nagy részében társasoztunk, Barnus nyert memóriában és kétféle társasban is.  Annyira lelkes lett ettől, hogy többször is elmondta, mennyire szeret velem játszani:) Nagyfiú már, az új fogszabályzóját is önállóan kezeli (legalábbis most, a kezdeti lelkesedésben).
Marci meg tényleg beszélő és bölcsis lett és mindkettő tök jó. Nagy élmény, hogy végre beszél, nagyon élvezi ő is. Kicsit olyan, mintha most még jobban megismernénk őt, végre el tudja mondani a sok mindent, ami eddig benne ragadt. Hisztizni továbbra is szokott, mostanában a bölcsire fogom. Általában szívesen megy és ha ott van, nagyon alkalmazkodó és együttműködő, aztán valahol ki kell engednie a gőzt:) Nagyfiú már ő is. "Bölcsis nagyfiú" közli büszkén, ha a téma szóba kerül. 
Így vagyunk most. Nehezen áll föl a rendszer, az elmúlt napokban többen mondták nekem, hogy olyan fáradtnak nézek ki. Nem szeretnék újra itthon lenni, szeretem a munkám, de ez tényleg nagyon nehéz, megtalálni az egyensúlyt...

2016. szeptember 16., péntek

Nyaralunk... 3. egyben befejező rész: Rovinj

A hosszú út kezdete: komppal a déli partra. Marci még 40 km-en át ordított utána a kocsiban, hogy menjünk vissza a kompra...

A megérkezés kemény volt, Barnus lázasan, mindenki fáradtan... A parkolóból Barnust a babakocsiban, Marcit a bringán tolva jutottunk el kisebb keresgélés után a megadott címre. Gábor még két kört fordult a csomagokkal. Dorka itt épp a helyi macskával ismerkedik. 


Aki remekül érezte magát a babakocsinkban (bár ez a képen pont nem látszik). 


A lakás szuper volt, Dorkáé volt a teljes tetőtér.



Első két nap Barnus gyengélkedett, akkor az ott talált "kisvakond összes" dvd volt a megmentőnk...


Később szerencsére már bohóckodni is volt ereje:



A program, nem meglepő módon, főleg strandolás volt:



A kép ne tévesszen meg senkit, Marcinak esze ágában se volt bemenni a vízbe:))


Volt olyan nap is, amikor hajóval mentünk strandolni:






Az eső is esett aznap, de ez nem szegte kedvünk (és nem is tartott sokáig, szerencsére):



Estefelé meg mászkáltunk a városban, fagyiztunk a kedvenc helyünkön, meg ilyenek...


Egy lelkesen pózoló tízéves:

Egy boldog kétéves:



Egy vidám ötéves:

Ráadásként egy boldog bringás:))



Rovinj arcai:







 Szerették a macskát mind:


Kilátás az ablakból, kávézáshoz ideális:))
   



2016. szeptember 15., csütörtök

Nyaralunk... 2.rész: Füred, Barnus szülinap

Öt éves, kész pasi, jóképű, okos, imád focizni és nem is csinálja rosszul, szereti a tesóit és mostanában már nem olyan gyakran undok velük, meg velünk is ritkábban, imád öltözködni és mindig megdicséri másokon is a csinos ruhát, méretre akkora, mint egy elsős és most nyáron hirtelen nagyon vékony lett, nagyon önálló, már felügyelet nélkül marad az udvaron bandázni, miközben én Marcival a játszón (és a múltkor azt mondta, egyedül akar oviba menni - képzelem, milyen fejet vágnának az oviban  - na azért itt még nem tartunk).
De gyorsan megnőttél, kicsi fiam:)



2016. szeptember 14., szerda

Nyaralunk... 1. rész: Zánka

A szokásos zánkai nyaralásunk, szokásosan képekkel elmesélve. Marci a vizet messziről elkerülte, de a tesói helyette is kiélvezték. Még szerencse, hogy a strandon remekül el lehet tölteni az időt szárazon is:)

Marci a mérges tengerész:



A nagyok:


Nagyvázsonyi lőrés:


Mostanában szereti, ha fényképezik:

Marci a kalandor:

Várjuk a jó időt:


Tesós:

Jut hely mindenkinek:

Esős időre is jutott program:

És ez még csak a bemelegítés volt...

2016. szeptember 13., kedd

Nyár

Még mielőtt teljesen elfelejtjük, elmesélem, hogy nagyon jó volt a nyár. És az is jó volt, hogy nagyon jó volt együtt lenni a gyerekeinkkel, a krízishelyzeteket meg a nagyon fáradt állapotokat leszámítva nagyon jó fej gyerekek és sokkal többször kedvesek egymáshoz, mint amennyiszer nem. Persze veszekednek, most már nem csak a nagyok, hanem a fiúk is egyre többször (Marci egyszer óriásit harapott Barnusba, remélem többször nem fordul elő), de mostanában nem ezt érzem hangsúlyosnak. Pedig volt időszak, amikor úgy éreztem, mindig veszekednek. Azt is megállapítottam, hogy idén könnyebb volt a nyaralás, mint tavaly, persze pihentető még azért nem volt, de egyrészt el fog jönni az is, ha így haladunk, másrészt már most tudom, hogy ezt az időszakot milyen sokszor fogom visszasírni:))

Képek is jönnek...